Ismét a Rothschildokról...

A pénz, a gazdagság mindig érdekelte az emberiséget. A Rotschild név pedig eggyé forrott a mögötte felhalmozódó vagyonnal, így nem csoda, hogy sokakat foglalkoztatott ennek eredete és gyarapodása, cikkek könyvek is születtek a dinasztiáról. Néhány éve Gunst Péter történész jelentetett meg monográfiát a bankház alapítójáról, most Frederic Morton: A Rothschidok - Egy család története című könyve látott napvilágot a Corvina Kiadó gondozásában.

Aki kézbe veszi művét kellemes utazást tehet a régmúlt és az újkor gazdaságtörténetében. Jellemek, sorsok villannak fel, a háttérben háborúk törnek ki, békék köttetnek, forradalmak győznek és buknak el - mert a pénzzel valamiképpen minden összefügg. Az olvasó bepillantást nyer a bankeseményeken kívül a nagypolitikába, a kor kulturális életébe, a hadiesemények mellett a zsidóság emacipációjának lassú, gyötrelmes folyamatába is.

A XVIII.század derekán egy árva gyerek elindul a frankfurti gettóból, szive szerint inkább talmudista és numizmatikus lenne, de megpróbálja pénzváltásból eltartani magát és népesedő családját.
A zsidóság társadalmi helyzetére a korban jellemző, hogy Frankfurtban a városi tanács rendelete szerint a zsidóknak minden keresztényt mély meghajlással és fedetlen fővel kellett üdvözölni. Ez azt hozta magával, hogy az utcagyerekek kedvenc szórakozásai közé tartozott idős zsidók emlékeztetése a "helyes viselkedésre", amelynek elmulasztása komoly büntetést vont maga után.

1830-ra Európa legnagyobb bankháza lesz az övé - fiai segitségével. Méltó ellenfele volt a nagy Napoleonnak, akinek országán keresztül csempészik át a portugáliai angol csapatok ellátmányát.
Sikereivel arányban egyre konzervativabb lesz a család, amelyben talán a Disraelivel fennálló barátság is közrejátszik. Zömmel unokahugaikat veszik feleségül, mégsincs nyoma a beltenyészet káros következményeinek. Francia, angol és osztrák ágra oszlanak, mindegyik jelentős szerepet tölt be, kitűnő kapcsolatot épít ki az állam és a társadalom vezető köreivel, ma is meglévő alkotásokkal írva be nevét országa fejlődésébe. Gondoljunk csak az osztrák vasúti hálózat megteremtésére - az egyik Rothschild szobra ott állt a bécsi főpályaudvaron, egészen a nácik bevonulásáig.

Ismertségükre jellemző, hogy csak keresztnevükön említették őket, mint a királyi családok tagjait. Morton is így tesz, az alfejezetek címeiben: Natty, A drága Leo, Alfred az utánozhatatlan, A virágos Amschel, és sorra a többiek, három generáción keresztül. Mindegyik gyarapítja a családi vagyont, de egyre több jut jótékonykodásra, a művészet és irodalom támogatására is. Ritka bőkezűséggel adakoznak, lehetőleg hírverés nélkül, zsidó szervezeteken kívül (amelyeknek vezetését is vállalják) hosszú a listája a támogatott közösségeknek és céloknak.

Ennek a támogatásnak a jele nemcsak nyertes lovak zsokéinak kék-sárga öltözékén mutatkozik, de pillangók, struccok, virágok és borfajták elnevezésében is. Múzeumoknak adományozott műkincseik felülmúlják a Mediciek nagylelkűségét, bécsi palotájuk köveiből épült ujjá a Szent István-templom.

Itt kell megemlékezni a Rothschildok palesztinai telepitéseiről, amelyekkel az egyébként meggyőződéses anticionista pénzmágnások elősegitették a majdani zsidó állam megszületését. Balfour hires levele amelyet Lord Lionel Rothschilhoz intézett a "zsidó nemzeti otthon" tervéről a Balfour-deklaráció néven került be a történelembe.

Még sok érdekes és tanulságos adalékkal lesz gazdagabb aki elolvassa Morton könyvét!

Róbert Péter