A
könyv előszavában Dr. Schöner Alfréd főrabbi, az Országos Rabbiképző–Zsidó
Egyetem rektora a modernkor egyik hídépítőjének nevezi Szécsi
Józsefet, aki keveset beszél, de sokat tesz.
A széles olvasóréteghez szóló a „JUDAISZTIKAI ÉRINTÉSEK” című
könyve. Ez az összeállítás a teremtéstől kezdve a Biblia fontos
szereplőinek és munkásságának-, valamint a vallási törvények és
ünnepek bemutatását tartalmazza. Eljut az ún. „Hetvenes
fordítástól”, a Szeptuagintától a XX. század gyalázatáig, amikor
például 1944 decemberében az üldözötteket bújtató bátor asszonyokat:
Biranovits Vilmát, Salkaházi Sárát, Slachta Margitot és másokat is
kivégeztek vagy haláltáborokba hurcoltak.
A könyvet, amelyről most írunk, jelentős műnek tartom, nemcsak azért
mert időben terjedelmes korokat ölel át, hanem mert objektív és
igaz.
Széles területet ölel át, hiszen Salamon bölcsségéről ír a 14-ik
oldalon és a 1966/67-es zuglói nyilas-perrel fejeződik be a könyv,
az Mózes és Áron ággádikus története után a modernkor eseményei
következnek, majd Eszter könyvének több változata is említésre
kerül, ezt követi a próféták életéről szóló írás, majd a vallási
irányzatok kialakulásáról tájékoztat. Ezután elmélkedés az
angyalokról, majd a középkor, az újkor, a modernkor eseményeiről van
szó.
Néhány oldal után az ima, a böjt szerepe a hívő embernél, ezután a
Bibliáról általánosságban értekezik, szó van a sátorról, amely
oltalmat nyújtott az egyiptomi rabságból megszabadult zsidóknak.
A nagy egyéniségeket Mózest, Áront, Ezékiélt, Zakariást említi, ezek
után az imák következnek, például a S’má (Halljad Izrael)
ismertetése és szerepe a zsidó életben, majd arról esik szó, hogy mi
a ruách hákódes (a Szentlélek).
A körülmetélésnél a szereplők is említésre kerülnek, például: az
apa, a mohél, aki a műtétet végzi, a kváter, aki a gyereket tartja.
Az apa nem vesz magához ételt, csak az eseményt követő szüdén –
fogadáson.
Több böjti nap is van a vallásban: a tisá beáv (a Szentély
pusztulásának napja), a jom kipur (az engesztelés napja), Gedáljá
böjtje és lehetne még sorolni, nem is keveset. Egyéni böjtök is
létezhetnek, például gyászos eseménynél, ilyenkor zsoltárokat
szoktak recitálni. Kiemelkedő ima a S’má, amit lefekvés előtt
szokták elmondani. Az ágyban kellene, de félő, hogy elalszik az
imádkozó. A chászidok azonban ragaszkodnak a hagyományos módhoz.
A könyvben a bölcsekről is szó esik, például Hillélről és Rabbi
Méirről hosszabb tanulmány emlékezik meg. Nem kívánjuk tovább
részletezni, csak jelezni szándékoztuk a könyv tartalmasságát.
A jótékonyság, a cedáká fontos cselekedete a vallásos embernek.
Jelenti a szegények és árvák, özvegyek istápolását. Aki megélte a
második világháborút, az tudja, hogy az adomány mit jelentett az
éhezőknek. A szerző szerint a próféta egy tolmács, akit egy más
valaki késztet minden megnyilvánulásra.
Lehetnek a könyvben olyan részek, amelyet vitathatunk, például a
S’má elmondását, mert mi azért mondjuk halkan, mert hitünk szerint
Mózes az angyaloktól hallotta és tőlük átvette. Jom kipurkor
hangosan mondjuk, mert hitünk szerint a fehér köntösben (kitliben)
koplaló ember az angyalokhoz lesz hasonló, ugyanis az angyalok nem
étkeznek.
A könyv befejező része a Bibliából kiindulva keresztény elméletet is
tartalmaz. Ehhez nincsen hozzátenni valónk, mert a teljességre való
törekvés nem hiba. Mi azonban a könyv nagyobb részét, tehát a
zsidókat érintő szöveget, többször is elolvastuk, mert igen
közérthető módon ismerteti a Bibliát és ez nem kis érdem. Rendkívül
sok és pontos adatot közöl a forrásmunkák megnevezésével.
Folytathatnánk az elemzést, de igyekszünk a sorokkal takarékoskodni,
hiszen aki a könyvet a kezébe veszi, az hitünk szerint számos
adattal és fontos személyekkel ismerkedhet meg.
Deutsch Gábor.
2015.10.08
