Mit tükröz a Pannon Tükör?

Kezünkbe került a Pannon tükör című Zalaegerszegen megjelenő kulturális folyóirat 2015.évi 3.száma. Talán azért küldték, mert majdnem felét a Holokauszt Emlékév tiszteletére készült írások foglalják el.

Hogyan látták a zsidóság múltját és jelenét, problémáit Zalaegerszegről?

Siklósi Vilmos a helyi hitközség elnöke nyitja az összeállítást, közel 1200 áldozatra emlékezve. Mint a dunántúli zsidó közösségek általában a hitközség korán megmagyarosodott, gazdasági fejlődése, kulturális sokszínűsége nagy hasznára vált városuknak. Az emlékévben kiállítás, tanulmánykötet emlékeztetett rájuk!

Egyikükre, Vajda Dóri fényképészre Megyeri Dóra írása hívta fel figyelmünket, a témához illően sok korabeli képpel. Vidáman néznek a lencsébe, nem sejtik mi vár rájuk.

Siklósiné B. Judit már az 1945 utáni újrakezdés nehézségeit tárja fel. A haláltáborok megmaradtjai, a munkaszolgálatból, bujkálásból hazatértek megpróbálták ujjászervezni megtiport életűket, de ez nagyon nehezen ment: lakásukban mások éltek, ingóságaikat széthordták. Furcsa, de a visszaemlékezések szerint a szovjet parancsnokság nem támogatta őket ezek visszaszerzésében!

Sokat segített a JOINT, 1947-ben 257 fő kapott adományt. Ez azért érdekes adat, mert a hitközség ebben az évben a - sajnos nagyon kevés - gyermekkel együtt csak 127 tagot számolt! Megható, hogy ezek "mécses gyerekek" voltak, mert a meggyilkolt családtagok nevét kapták.

Szomorúan mutatja ez, hogy a rémségek, hozzátartozóik elvesztésének sokkja mennyire hozzájárult a megmaradtak identitásának feladásához! Az asszimiláció, elvilágiasodás a diktatúra alatt csak erősödött, akiknek ez nem tetszett zömükben elhagyták az országot, esetleg a fővárosba költöztek. Csak a rendszerváltás után állt meg ez a szörnyű folyamat, a Magyar-Izraeli Baráti Társaság megalakulása és a hitközség újjáéledése jelzik a pozitív változást, de a hitközség jellemzői alcím alatt szomorú tényeket látunk: magas az életkor, hiányosak a vallási ismeretek.

E nehézségek ellenére szép munkát végeznek, sok a rendezvény és ezek erősítik a vallási hovatartozás érzését. Közösségi házat építettek, rendbe hozták a zalai zsidó temetőket, emléktáblákat helyeztek el.

Az önkormányzat segítségével könyv született a zalaegerszegi zsidóság történetéről, amelyet Schweitzer Gábor alapos tanulmányban mutatott be. Sajnos ma már ismét néhány tucat tagja van a hitközségnek mint a XVIII. századi betelepüléskor, pedig a háború előtt több mint másfélezren voltak. Az ok közismert…

Szemes Péter a zalai zsidóság emlékezetét őrző két könyvet tár elénk. Mindkettőt Szarka Lajos történész írta. Zala megye zsidó emlékei és Zala megyei zsidóság története sok adattal szemlélteti a megye zsidóságának értékes hozzájárulását lakóhelyük fejlődéséhez. Jelképes kavicsok ezek a könyvek az elpusztított közösségek, gyakran sajnos szintén csak jelképes sírjára!

A zsidó temetőkről egyébként Üzennek a kövek címmel a megyei önkormányzat szép fotóalbumot adott ki, amelynek ismertetése már átvezet az összeállítást záró művészeti írásokhoz.

Király László a holokauszt nyomait kutatta fel a magyar zenében Bárdos Lajos 1944. novemberi kórusművétől Székely Endre oratóriumáig, mindig megemlítve az alapul szolgáló alkotásokat, köztük Balázs Béla és Pilinszky költeményeit.

Hováth Nóra a magyar zsidó képzőművészet legjelentősebb gyűjtői és alkotói közül válogató kecskeméti gyűjtemény legszebb darabjait mutatja be, felvetve a zsidó identitás kérdését is.

Az összeállítás nemcsak emléket állít az egykori zalai zsidóságnak, de értékes olvasmány is amely szépen illik a 20 éves folyóirat jubileumi számába.
Nemcsak dunántúliaknak érdemes elolvasni!

Róbert Péter
2016.03.13