|
|
|
Baljós a menny
felettem
Vallomások a szombathelyi zsidóságról és
a soáról |
Adósságot törleszt a magyar helytörténetírás, amikor
megjelenik egy-egy olyan munka, amely beszámol egy adott település -
a maga korában jelentős szerepet vitt- zsidó közösségéről,
betelepülésükről, munkájukról, szomorú végzetükről. Szombathely nem
maradt adós, több kiadvány is foglalkozik az egykori szombathelyi
zsidók életével és méltatlan sorsával.
Kiemelkedik e kötetek sorából a Baljós a menny felettem - Vallomások
a szombathelyi zsidóságról és a soáról c. összeállítás a Berzsenyi
Dániel Főiskola Történelem Tanszéke és a helyi Magyar-Izraeli Baráti
Társaság kiadásában, amely könyv annakidején kedvező visszhangot
kapott. Talán ez is hozzájárult a mostani terjedelmében és
külalakjában sokkal nagyobb monográfia megszületéséhez.
Szemtől szemben. Képek a szombathelyi zsidóság történetéből című
album 40 fejezetben, 1178 képpel bemutatja a valamikor 3200 fős
szombathelyi zsidóság életét, az egyes családok, csoportok
mindennapjait, gazdag kultúrájukat, hagyományaikat, fontos
szerepüket városuk gazdaságában és társadalmában. Részletezi
pusztulásukat és utal a vészkorszak utáni újrakezdés kísérletére.
Írója és szerkesztője Kelbert Krisztina bevezetőjében beavat műve
születésének viszontagságos történetébe amelyben nagy szerepet
kapott a helyi fotográfus szerencsésen megmaradt fényképgyűjteménye.
A képek Weöres Sándor szavaival „Kerettelen tükörbe fonódnak”, a
kétnyelvű album 1880-tól nyolc évtizedes képanyagot tár az olvasó
elé, a szöveg a XVI .századi első megjelenésűktől követi az
idetelepült zsidók életét, amely eleinte Rohonczcal tart
kapcsolatot, az egyenjogúság elnyerése után nagyot fejlődik - a
város javára. Jól érzik magukat itt, a 30-as években - amikor még
lehetett - sem vándorolnak ki a fenyegető előjelek láttán .Magyarnak
érzik magukat, ezt bizonyítja dr. Schöntag István szállítmányozó
képe, aki bornyúszájú ingben, árvalányhajas pörgekalapban áll a
lencse elé. Sorra veszi a városnegyedek, lakóhely szerint tárgyalja
a jelesebb polgári családokat, pl. a Vályi familiát, amelynek egyik
tagja miniszter, majd miniszterelnök-helyettes lett az 1970-es
években, míg egy máig rejtélyes balesetben életét vesztette.
Vidámság is van a lapokon, a később meggyilkolt emberek jókedvűen
mosolyognak, ahogy bálban vagy sportolás közben szokás.
Külön fejezetet szentel a nőknek, akik közül kiemel néhány
érdekesebb sorsot, bár ők általában inkább tanultak tovább mint
mások. Sajnos később ők még a férfiaknál is többet szenvedtek a
tragikus időkben, amelyek sajnos bekövetkeztek. Zsidótörvények
készítik elő a végzetet,olvashatunk a munkaszolgálatról, majd eljön
1944. A könyvnek több mint fele ezt részletezi, a gettó, amelyet a
csendőrök brutalitása tesz a "pokol tornácává".
Azután jön a deportálás... Ennek előzményeit írja le néhány
szombathelyi polgár. Ismert nevek pl. Krumey tűnnek fel a lapokon.
Tragikusan tipikusak az események: a Zsidó Tanács kétségbeesett
erőfeszítései a nyers erőszakkal szemben, kísérletek életlehetőségek
megteremtésére a gettóban, a lakosság különböző viselkedése a
segítőkészségtől és részvéttől a közönyön át az üldözötteken való
nyerészkedésig és a nyílt rosszindulatig. követeltek. Jelentéktelen
tisztviselők élet-halál urai lesznek, visszaélve jogtalan
hatalmukkal ("Palkó úr") Végül a bevagonírozás tesz pontot július
első napjaiban a szombathelyi zsidóság történetére. Nem tudják, hogy
– ellentétben a német hazugságokkal- még nagyobb szenvedések és
többnyire halál vár rájuk .
Nagyon érdekes a monográfia azon része, amelyben túlélő
szombathelyiek számolnak be emlékeikről, sorsukról. Szombathely
mindennapi élete, a háborús hétköznapok, kis események, történetek
elevenednek meg a keresetlen stílusú visszaemlékezésekben, amelyek a
Holocaust tragédiájába torkolnak. Az elhurcoltak tizede sem tér
vissza, újrakezdik életüket, bár az új rendszer nem kedvez addigi
polgári életformájuknak. Vallanak az áldozatok a deportálást
megelőző hetek-hónapok eseményeiről, szenvedésről, megaláztatásról.
Tragikusan tipikusak az események: a helyi Zsidó Tanács
kétségbeesett erőfeszítései a nyers erővel szemben, kísérletek a
gettóélet elviselésére, a lakosság magatartása a segítéstől és
részvéttől a közönyön át az üldözötteken való nyerészkedésig. A
bevagonírozás tesz pontot a szombathelyi zsidóság történetére:
"Szombathelyt zsidótlanították…"
Néhány jellemző kép összegező módon zárja a kötetet, amelyben
bibliográfia és a képek forrásjegyzéke könnyíti az eligazodást,
megadva annak tudományos rangját.
A képes album egyúttal tudományos történelmi tanulmány is, ezt
bizonyítja a közreműködők említése, köztük oktatónk Szántó Imréné,
aki maga is a város lakója volt.
Elmondhatjuk, hogy az album egy város példájával megmutatja a magyar
vidéki zsidóság sorsát - tanúságul és tanulságul az utókornak. Nagy
feladatot vállalt, de akik kézbe veszik láthatják: teljesítette!
Róbert Péter |
|
|
|
|
|
|