Baljós a menny felettem
Vallomások a szombathelyi zsidóságról és a soáról

Adósságot törleszt a magyar helytörténetírás, amikor megjelenik egy-egy olyan munka, amely beszámol egy adott település - a maga korában jelentős szerepet vitt- zsidó közösségéről, betelepülésükről, munkájukról, szomorú végzetükről. Szombathely nem maradt adós, több kiadvány is foglalkozik az egykori szombathelyi zsidók életével és méltatlan sorsával.

Kiemelkedik e kötetek sorából a Baljós a menny felettem - Vallomások a szombathelyi zsidóságról és a soáról c. összeállítás a Berzsenyi Dániel Főiskola Történelem Tanszéke és a helyi Magyar-Izraeli Baráti Társaság kiadásában, amely könyv annakidején kedvező visszhangot kapott. Talán ez is hozzájárult a mostani terjedelmében és külalakjában sokkal nagyobb monográfia megszületéséhez.

Szemtől szemben. Képek a szombathelyi zsidóság történetéből című album 40 fejezetben, 1178 képpel bemutatja a valamikor 3200 fős szombathelyi zsidóság életét, az egyes családok, csoportok mindennapjait, gazdag kultúrájukat, hagyományaikat, fontos szerepüket városuk gazdaságában és társadalmában. Részletezi pusztulásukat és utal a vészkorszak utáni újrakezdés kísérletére. Írója és szerkesztője Kelbert Krisztina bevezetőjében beavat műve születésének viszontagságos történetébe amelyben nagy szerepet kapott a helyi fotográfus szerencsésen megmaradt fényképgyűjteménye.

A képek Weöres Sándor szavaival „Kerettelen tükörbe fonódnak”, a kétnyelvű album 1880-tól nyolc évtizedes képanyagot tár az olvasó elé, a szöveg a XVI .századi első megjelenésűktől követi az idetelepült zsidók életét, amely eleinte Rohonczcal tart kapcsolatot, az egyenjogúság elnyerése után nagyot fejlődik - a város javára. Jól érzik magukat itt, a 30-as években - amikor még lehetett - sem vándorolnak ki a fenyegető előjelek láttán .Magyarnak érzik magukat, ezt bizonyítja dr. Schöntag István szállítmányozó képe, aki bornyúszájú ingben, árvalányhajas pörgekalapban áll a lencse elé. Sorra veszi a városnegyedek, lakóhely szerint tárgyalja a jelesebb polgári családokat, pl. a Vályi familiát, amelynek egyik tagja miniszter, majd miniszterelnök-helyettes lett az 1970-es években, míg egy máig rejtélyes balesetben életét vesztette. Vidámság is van a lapokon, a később meggyilkolt emberek jókedvűen mosolyognak, ahogy bálban vagy sportolás közben szokás.

Külön fejezetet szentel a nőknek, akik közül kiemel néhány érdekesebb sorsot, bár ők általában inkább tanultak tovább mint mások. Sajnos később ők még a férfiaknál is többet szenvedtek a tragikus időkben, amelyek sajnos bekövetkeztek. Zsidótörvények készítik elő a végzetet,olvashatunk a munkaszolgálatról, majd eljön 1944. A könyvnek több mint fele ezt részletezi, a gettó, amelyet a csendőrök brutalitása tesz a "pokol tornácává".

Azután jön a deportálás... Ennek előzményeit írja le néhány szombathelyi polgár. Ismert nevek pl. Krumey tűnnek fel a lapokon. Tragikusan tipikusak az események: a Zsidó Tanács kétségbeesett erőfeszítései a nyers erőszakkal szemben, kísérletek életlehetőségek megteremtésére a gettóban, a lakosság különböző viselkedése a segítőkészségtől és részvéttől a közönyön át az üldözötteken való nyerészkedésig és a nyílt rosszindulatig. követeltek. Jelentéktelen tisztviselők élet-halál urai lesznek, visszaélve jogtalan hatalmukkal ("Palkó úr") Végül a bevagonírozás tesz pontot július első napjaiban a szombathelyi zsidóság történetére. Nem tudják, hogy – ellentétben a német hazugságokkal- még nagyobb szenvedések és többnyire halál vár rájuk .

Nagyon érdekes a monográfia azon része, amelyben túlélő szombathelyiek számolnak be emlékeikről, sorsukról. Szombathely mindennapi élete, a háborús hétköznapok, kis események, történetek elevenednek meg a keresetlen stílusú visszaemlékezésekben, amelyek a Holocaust tragédiájába torkolnak. Az elhurcoltak tizede sem tér vissza, újrakezdik életüket, bár az új rendszer nem kedvez addigi polgári életformájuknak. Vallanak az áldozatok a deportálást megelőző hetek-hónapok eseményeiről, szenvedésről, megaláztatásról. Tragikusan tipikusak az események: a helyi Zsidó Tanács kétségbeesett erőfeszítései a nyers erővel szemben, kísérletek a gettóélet elviselésére, a lakosság magatartása a segítéstől és részvéttől a közönyön át az üldözötteken való nyerészkedésig. A bevagonírozás tesz pontot a szombathelyi zsidóság történetére: "Szombathelyt zsidótlanították…"

Néhány jellemző kép összegező módon zárja a kötetet, amelyben bibliográfia és a képek forrásjegyzéke könnyíti az eligazodást, megadva annak tudományos rangját.

A képes album egyúttal tudományos történelmi tanulmány is, ezt bizonyítja a közreműködők említése, köztük oktatónk Szántó Imréné, aki maga is a város lakója volt.

Elmondhatjuk, hogy az album egy város példájával megmutatja a magyar vidéki zsidóság sorsát - tanúságul és tanulságul az utókornak. Nagy feladatot vállalt, de akik kézbe veszik láthatják: teljesítette!

Róbert Péter



Vissza