Deutsch Gábor:
Ajtónyitás |
"AJTÓ-ABLAK NYITVA VAN,
BEJÖHET AKÁRKI..."
"Ajtónyitás", Deutsch
Gábor válogatott írásai, Bpest, Or-zse kiadás, a Mazsihisz támogatásával
Deutsch Gábor barátom második kötete ugyanazt a töretlen optimizmust
sugározza, mint az első. Az elbeszélő nagy előnye hogy ő "csak" elbeszél.
Nem kell feltétlenül mondania is valamit, nem muszáj állást foglalnia. Talán ezért
hívják magyarul a szépírókat így. Elég, ha szépeket írnak.
D.G. barátom valóban szépeket ír és főleg - szépen. Élvezet az olvasónak,
kellemes feladat a recenzensnek novelláit-riportjait, esetleg interjúit olvasni. Csupa
szép, csupa jó, álomvilág ez, amelyben csak rendes emberek vannak, minden szép és
jó; nem volt diktatúra, nem volt Rákosi, nem volt rendszer, amely megnyomorította a
zsidóságot, csak rózsalugas és pézsmaillat. Csak fehérterror volt (F.H.
elbeszélésében), de vörösterror - az nem. A sokat dicsért és valóban kiváló
Groszberg Ervin barátom nem ült egy teljes évet az Andrássy út hatvan pincéjében (
nem a nyilasok alatt!) mint "cionista" gyanús osztályidegen, mert a Dob
utcában zsidó gyerekeknek a héber abc-t oktatta. Sok Auschwitzból hazatántorgott
zsidó deportáltat nem telepítettek ki a Hortobágyra és nem ültettek hétpróbás
csirkefogó árulókat a maradék zsidóság nyakára.
A beválogatott írások nagy többsége már megjelent valahol és ez rányomja
bélyegét a könyvre. Ettől függetlenül az elbeszélések többsége érdekes, van
néhány remekmű (például a gáon, amelyben a szerző Izraelben élő testvérét
mutatja be - harmadik személyben, vagy Mojsele Krausz kántor münchauseni meséi) és a
könyv egésze, 260 oldal - nagyon pozitív, ahogy már mondtam, nagyon szép. Talán
kissé egysíkúan túl szép is.
Irigylem Deutsch Gábor barátomat az álomvilágért, amiben él. Az ő élete nyitott
könyv, nem kell ajtót nyitnia, mert az tárva-nyitva van. Töretlen és egyértelmű
hűsége a zsidósághoz a legnehezebb időkben - melyek kegyetlenül nehéz voltát ő, a
jámbor, talán észre sem vette - biztosítja helyét a 36-ok sorában, azon jámborok
között, akiken a világ - legalább is a zsidó világ - nyugszik.
Most amikor a recenzió végén tartok, látom hogy majdhogynem igazságtalan voltam az
illusztris szerzővel. Ugyanis a négy fejezetbe foglalt 43 írás között van egy (azaz
1), amely a diktatúráról, a ma sokat által visszasírt Kádár féle legvidámabb
barakkról, illetve a besúgókról szól. Ez a könyv utolsó írása - Vizen innen -
Vizen túl. A besúgók itt egyszerű Ávh-sok, aki feladatukat teljesítik csupán, míg
a hős és családja eléggé el nem ítélhető módon megszegik az "Itt élnek,
halnod kell" nagy micváját.
Nem tudom kiknek, és milyen ajtót akar Deutsch Gábor nyitni. Az ajtók tárva-nyitva
vannak, ahogy az egyszeri és együgyű népdal mondja. Jöhet akárki. A baj csak ott
van, hogy - szerintem - nem jönnek.
Naftali Kraus
|
DEUTSCH GÁBOR VÁLOGATOTT ÍRÁSAI
Egy szép külsejű, a
kötéstábláján a zsidó embernek sokat mondó képet mutató könyvet tartunk a
kezünkben. Deutsch Gábor válogatott írásainak gyűjteményét tartalmazza a kötet,
amelynek külső címlapján egy szabályosan felerősített m'zuzá, közismertebb
nevén: mezüze látványa ragadja meg a szemünket. A m'zuzát zsidó otthonok és
közösségi épületek kapujára és ajtófélfáira szögezik. Ez egy általában
fémből, vagy fából készült tok, amelyben a "S'má Jiszráél..." ima
pergamenre kézzel írott szövegét helyezik el, és a zsidó ember elhaladtában
megérinti, és az érintő ujját megcsókolja. A m'zuzá a ház és a család, az
épületben megfordulók védelmezője. A monoteizmusra, az egyetlen Istenhez való
hűségre és ragaszkodásra emlékeztető jel.
Deutsch Gábor könyve - mint címe: "Ajtónyitás" is jelzi - bevezeti
olvasóját a zsidóság hatalmas "épületébe", méghozzá m'zuzával jelölt,
m'zuzá által védelmezett épületébe.
A szerző, aki egy zsinagóga elöljárója és az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem
oktatója, új könyvének Bevezetőjében elmond egy kis történetet, amely
tulajdonképpen írói és pedagógiai munkásságának, valamint magának a kötetnek
mintegy ars poeticája. Ebben arról van szó, hogy kritikus körülmények között,
szükséghelyzetben egy család menedéket nyújtó épületre talál, - de a zárt ajtón
nem tudnak belépni. A család gyermeke egy magasban lévő ablakon bejutva belülről
kinyitja-kitárja az ajtót, s a menedéket keresők, a bejutni kívánók beléphetnek.
Deutsch Gábor - mint mondottuk - a zsidóság "épületébe", a zsidó -
különösen a magyarországi zsidó életet bemutató - ismeretek tárházába kívánja
beengedni, bevezetni és ott kalauzolni olvasóját. Azt, hogy miért van szükség,
miért van oly nagy szükség az ilyen fajta "ajtónyitásra",
történelmünkből kiolvasható.
A Holocaust megtörte a folytonosságot, végzetesen megszakította a láncot, amely -
esetünkben Magyarországon - továbbadhatta, közvetíthette volna a zsidó ismereteket,
a vallás tanításaiban és gyakorlatában való jártasságot az elszenvedett tragédia
miatt töredékeire csökkent zsidóság körében, a zsidó családokban.
Az 1945 után éledező, életlehetőséget kereső vallási élet 1949-50-től új
akadályokkal, leküzdhetetlen korlátokkal találta szemben magát. Az elkövetkező
negyven esztendőben az említett akadályok és a tanításra, a tudás terjesztésére
alkalmas és erre hajlandó emberek számának további csökkenése folytán 1989-re,
amikor új lehetőségek nyíltak meg az ország zsidósága előtt is, nagyon nehéz
helyzetben voltak a vallási és kulturális hagyományaikat kereső zsidó családok és
a fiatal, vagy középkorú, gyökereiket kutató, zsidóságukat megélni akaró emberek.
A családban, a környezetben általában nem tudtak kihez fordulni ilyen irányú
segítségért, - máshol kellett azt keresni.
Az 1989-1990-ben megindult magyarországi zsidó könyvkiadás, és az ugyancsak éledező
zsidó folyóiratok részben betöltötték az ismeretterjesztésben mutatkozó űrt, az
egymás után létrejött zsidó iskolák ugyancsak sokat javítottak a néhány éve még
kilátástalannak tűnő helyzeten.
A különféle színvonalú ismeretterjesztő- és az ugyancsak megjelenő szakkönyvek a
gyermek-, ifjú- és felnőtt oktatás szükségleteinek azonban csak egyik hányadát
tudták kielégíteni; a családiasabb hangvételű mesélve tanítás, a több évtizedes
tapasztalattal rendelkező idősebb családtag vallásos és közösségi emlékeit
áthagyományozó személyes, vagy írott forma többnyire hiányzott. Ezt az űrt
töltötték és töltik be Deutsch Gábor írásai.
A nemrégiben megjelent kötet nagyobb részt a folyóiratokban már közreadott cikkeket,
tanulmányokat tartalmazza összegyűjtve. Rendjén is van ez, hiszen ha az időszaki
sajtó néhány száma-füzete túl is éli az idő rostáló-szemelgető és többnyire
pusztító rohanását, a kötetbe gyűjtött írások inkább kéz közelben tarthatók,
könnyebben visszakereshetők. Deutsch Gábor írásai között jó néhány van, amelyet
szívesen tartunk karnyújtásnyira, újraolvasásra készen.
A könyvet átlapozva megállapíthatjuk, hogy a benne foglalt írások a magyarországi
zsidóság múltjával (az 1840-es évektől) és jelenével, kiemelkedő és fontos
szereplőivel foglalkoznak. Bepillantást engednek a zsidó élet mindennapjaiba; a dolgos
hétköznapokba és az ünnepekbe, különleges eseményekbe. Ha viszont figyelmesebben
lapozgatunk, vagy már olvassuk is a könyvet, ráébredünk arra, hogy a zsidó múlttal
és jelennel szembesülve kitekintést kapunk a magyar történelem tágabb horizontjára
is.
Rögtön az első írás, amely 1848-49-cel foglalkozik, ritkán olvasható adatokat,
részleteket közöl a forradalom zsidó vonatkozásairól is. Az 1848-49-es forradalmi
eseményekkel, ezek egy-egy szeletével, hírneves szereplőivel több írásban is
találkozunk. Lőw Lipótnak a forradalom alatti szerepét és az azt követő sorsát
ismertetve, az életükben mutatkozó hasonlóságokat megragadva szól a még talán
nagyobb hírnévre szert tett fiáról, Lőw Immánuelről. Róla is sok kevésbé ismert
részletet tudhatunk meg.
A tágabb horizontra tekintés szép példájaként említhetjük a. Wesselényi
Miklósról, az árvízi hajós dédunokájáról, az antifasiszta újságíróról
készült színes portrét, vagy Somogyváry Gyulának, az 1920-1940-es évek kedvelt
írójának és unokaöccsének életútját bemutató, helytállásuk előtt tisztelgő
írást.
A szerző megszólaltat közöttünk-körünkben élő zsidó személyiségeket, akik
életükről, családi és közösségi emlékeikről festenek életteli képet. Ezek a
karcolatok nemcsak múltunk egy-egy jeles alakjának arcélét villantják fel, de
vallási életünk már-már feledésbe merülő szokásait, gyakorlatát, eseményeit is
idézik. Megtudhatjuk azt is, hogy 1947-48-ban, az államosítások nyomán néhány
szombattartó szövetkezet is alakult, amelyekben az ortodox-vallásos iparosok
összeegyeztethették megszokott életmódjukat a "szocialista" termelő
munkával.
A történetek színes forgatagában mód nyílik arra is, hogy a hazai zsidóság
napjainkban bontakozó, ifjú nemzedékét is bemutassa, megszólaltassa.
A könyv III. fejezete vallás- és kultúrtörténeti régiségeinkkel foglalkozik. Itt
olvashatunk a héber írás kialakulásáról, az imák keletkezéséről és
formálódásáról, arról, hogy az imakönyv miként nyerte el mai
formáját-tartalmát. Egy hangulatos írás, "Ünnep a zsidó otthonban" címet
viseli, s rengeteg érdekes, hasznos ismeretet nyerhetünk belőle. Ugyancsak ebben a
fejezetben olvashatunk a magyarországi zsidó árnyalatok ma már kevésbé ismert
tagjáról, a "status-quo-ante" irányzatról és a jobban ismert
chaszidizmusról.
A könyv tartalmáról szólva csak egy-egy témát, fejezetet említhettünk, hiszen a
260 oldalas kötet számos hasonlóan érdekes, említésre méltó írást tartalmaz.
Deutsch Gábor munkája rendkívül érdekes, figyelem felkeltő írások gyűjteménye.
Bemutatja a hazai zsidóság múltjának jellegét, értékeit, és azt, hogy a
megváltozott körülmények között is életképesnek bizonyult a Holocaustot túlélt
nemzedék. Ők és gyermekeik - a lehetőségek adta keretek között - fenntartották és
fejlesztik a zsidó életet Magyarországon.
A kötet egy köztiszteletben álló és nagyra becsült ismertetője, Naftali Kraus, a
neves író, hiányolta, hogy a II. világháború utáni évtizedek zsidóságunkon
belül tapasztalható árnyoldalairól és a zsidóságot szorongató külső
tényezőkről kevés szó esik a könyvben. Ez így van. A szerző célja azonban nem
egy, a korszakot átfogóan ismertető történeti mű megírása volt, hanem olyan
írásokat kívánt az olvasó kezébe adni, amelyek felkeltik az érdeklődését és
rávilágítanak arra, hogy érdemes visszatalálni gyökereikhez; a magyarországi
zsidóságnak vállalható, büszkeségre okot adó múltja, s a bíztató jövő felé
mutató, azon munkáló jelen ideje van.
Deutsch Gábor írásai a tárgyban kevésbé jártas és a zsidó témákban
otthonosabban mozgó olvasók számára egyaránt teljesítik vállalt feladatukat.
Borsányi Schmidt
Ferenc |
Immár második könyve jelenik meg Deutsch
Gábornak, az OR-ZSE kedves tanárának, a Tóra tudós oktatójának. Most válogatott
írásainak gyűjteménye örvendezteti meg a zsidótárgyú olvasmányok kedvelőinek
egyre gyarapodó táborát. Sokat mond nekünk ez a cím. Kétszer is találkozunk vele a
kötetben: egyszer fejezetcímként, egyszer az egyik írás címeként, de kifejezi ez a
szó a szerző nemes törekvését, ars poeticáját is, amelyről így ír könyve
bevezetőjében:
"Ajtót kívánunk nyitni mindenkinek, aki történelmi okokból kinnrekedt és
keveset tud a vallásról... Ajtót nyitunk a becsület lovagjai előtt, akik mindmáig nem
kapták meg az elismerő szót, melyet megérdemelnének. Ajtót nyitunk hagyományaink
előtt, megtudhatják, a betűből hogyan lesz Írás, hogy alakult ki az ima és az
imakönyv, hány úton járnak vallásunk hívei."
Krónika címet visel a válogatás első fejezete, amely komoly, tanulmányjellegű
történelmi írások válogatása. Emléket állit a magyar zsidóság néhány kiváló
alakjának (Zsoldos Jenő, Szemere Samu, a két legendás szegedi Lőw), de önkritikus
is: a szélhámos Zerffy is kap néhány oldalt. Fejet hajt a szerző Wesselényi Miklós,
Somogyváry Gyula, Esterházy János előtt, akik annakidején kiálltak az
üldözöttekért és ezt nem köszönték meg nekik (zsidó részről sem!). Előkelő
szemlélet, mértéktartás jellemzi ezeket az írásokat, nem törekszik olcsó
népszerűségre.
Második fejezete már átvezet a zsidó jelenbe, ismert arcok, helyszínek villannak fel,
megjelennek a magyar zsidó közélet általunk jól ismert egyéniségei, helyszínei.
Szarvasi tábor, Kazinczy u-i zsinagóga történetéből, Kohlmann Nándor, Kardos
Péter, Benedek István Gábor életéről, munkásságáról tudunk meg érdekes
dolgokat.
Didaktikusabb, ismeretterjesztő a Hagyomány című fejezet vallási magyarázataival,
követve az ima, a böjt és más alapvető zsidó vallási pillérek kialakulását.
Bemutatva nemcsak a hazai, hanem az amerikai helyzetet is. Zárófejezete, az Életmesék,
üde színfoltokkal vidítja a néha gyászos zsidó sorsot. Minden írása mögött
egy-egy történet, egy-egy zsidó ember vagy család áll, háttérben a XX.század a
maga gyakran gondterhes történelmével, emberpróbáló fordulataival. Fájdalmas
emlékek váltakoznak vidámabb epizódokkal. De tudjuk rég: a jidische szimche, a zsidó
öröm sohasem teljes!
Deutsch Gábor könyve kulcsot ad az ajtónyitáshoz -az ajtó mögött a zsidó
hagyomány kincseskamrája rejlik, érdemes benyitni!
Róbert Péter |