A kiváló filozófusnő még emigrációja kezdetén 1978-79-ben írta könyvét, magyar nyelven kezdte, angolul folytatta, majd a magyarul kezdett első két fejezetet is angolra fordította. Sikere volt, összes könyve közül ezt fordították le legtöbb nyelvre, erőteljes visszhangja volt, néhol még a középiskolai tananyagba is bekerült.

Címe nem teljesen fedi tartalmát: tulajdonképpen nem is a történelem elméletéről szól. Inkább a történetiségről, a történetírás normáiról, szervező, magyarázó és orientáló elveiről, az egyetemes történelmi törvényekről és még sok más dologról közöl érdekes és fontos gondolatokat olvasójával. Írója belevetette magát a baloldali értelmiség akkortájt folyó diskurzusába, amelynek tengelyében a történelem mibenléte, szocialista elvek és azok gyakorlati csődje, a jövő megismerhetősége és egyéb kardinális kérdések álltak. Ez a könyv fordulópontot jelez Heller Ágnes gondolkodásában, első szeme annak a láncnak, amely hét kötetével történetfilozófiai sorozatot alkot, amelynek négy tagját magyarul is olvashatjuk.

Korunkban gyakran találkozunk a történeti tudat zavaraival, amelyet az első, és különösen a második világháború végzetesen elmélyített. "Az új istenekről kiderült, hogy vérengző bálványok". A megismert szörnyűségek a történelemfilozófiát is a vádlottak padjára ültették, feladattá vált megvédése. Heller megpróbál értelmet adni a történelemnek, kérdéseket tesz fel, amelyeket részint megválaszol, részint a meggondolkoztatott olvasóra bízza a választ. Mondhatjuk-e a nagy Rankeval együtt, hogy minden történelmi korszak egyformán közel áll Istenhez? Eltérő álláspontok ismertetése, tudományos elfogulatlanság jellemzi a szerző módszerét, amellyel a problémák lényegét igyekszik feltárni, példái eredetiek és szemléletesek. Közismert példákra utal, Grant kapitány gyermekei is megjelennek, a Verne regény történelmi párhuzamokra ad alkalmat. Athént és Jeruzsálemet tartja az emberi történelem ama szimbólumainak, amelynek a legtöbbet köszönhetjük. Nem fél olyan kérdéseket megfogalmazni fejezetcímként, mint "Illúzió-e a haladás?" Apellál olvasói élettapasztalataira, történelmi tudására, de főként józan eszére és gondolkodására.

Ez teszi érthetővé azok számára is, akik nem ismerik a filozófiai hagyományt és talán ezért kerüli a szakkifejezéseket, igyekszik mellőzni az idézeteket és hivatkozásokat. Csak gondolkodást és készséget a megértésre tételez fel az olvasóban.

Kiemeltem a könyv objektivitását, amely nem nélkülözi a szerző részrehajlását a szenvedők, a vesztesek felé. Jó fejezetcímek strukturálják a könyvet és tartják ébren az olvasói érdeklődést.
Nagyon ajánlhatjuk Heller Ágnes könyvét a történelem oktatóinak, kutatóinak, diákoknak, mindazoknak akik átélték-átszenvedték a történelem változásait, a világ jobbra-balra rángásait, amelyek századunkban oly gyakran szóltak bele a társadalom és az egyén sorsába.

Róbert Péter