Marcellus Mihály:
Maszada – az utolsó szikla
|
Az
utóbbi évtizedekben megfogyatkoztak a történelmi tárgyú
regények, pedig a múlt iránti érdeklődés nem csökken, az ilyen
filmek, tv-műsorok nézettsége is biztató. Talán elolvasni már
nem elég, az események leírása nem pótolja a képi megjelenítést.
Ezért különösen értékes Marcellus Mihály munkássága, aki művei
sorával hozza közelebb hozzánk a régmúltat. Kiválasztott egy
korszakot, az ókori Római Birodalmat, beleélte magát a
históriába - még írói nevét is latinosította - részletekre
ügyelve eleveníti meg az ókort.
Cselekményes könyveinek
színhelye főleg az egykori Pannónia, ezért meglepő, hogy most a
hajdani zsidó állam szabadságharcát választotta, a római hódítók
elleni küzdelem szomorú végkifejlete jelenik meg könyve lapjain.
"Maszada - az utolsó szikla" a címe a Diaspora kiadó
gondozásában megjelent művének, amely aránylag rövid idő, az
i.u.70 nyarától 74 tavaszáig eseményeit öleli fel, zsidó és
római szereplőkkel (akik többnyire valóban élt történelmi
személyek).
Főhőse Rómában emlékezik vissza harcra, háborúra,
fogságra, a történelemnek arra a szeletére, amelyben része volt,
majd kibomlik életének tragédiája, nagy szerelme, amely éppen a
mostoha történelem miatt nem teljesedhetett be.
Címével ellentétben leírja Jeruzsálem ostromát is, itt jelenik
meg Josephus vitatható figurája, aki ugyan elárulta népét, de
megírta a „zsidó háború” teljes történetét, amely ma is legfőbb
forrásunkat. A szent főváros ostromának és pusztulásának
borzalmas részletei után a Maszadára menekült zsidók élete
kicsit nyugodtabb lesz, a leírás megmutatja mennyivel különbek
római ellenfeleiknél.
Sajnos a sivatag nem akadály gyilkosaik előtt, követik őket és
megkezdődik az utolsó mentsvár ostroma. Közben a fogoly római
tiszt megismeri és megszereti ezt a népet, szerelemre gyullad
Jáhel, a szép zsidólány iránt. Ennek ellenére visszajutva
övéihez részt vesz az ostromban, amely az ismert módon végződik:
a védők inkább a szabad halált, a tömeges öngyilkosságot
választják mint a rabszolgaságot.
Személyes viszálya aljas tiszttársával - aki szinte az örök
rosszat jelképezi - fordulatokkal szövi át a regényt. Az olvasó
reményei ellenére nem végződik szerencsésen az ő története sem,
de hát a jó ügy bukása nem járhat egyéni boldogsággal.
A szerző többi műveihez hasonlóan itt is szembetűnő mennyire
otthon van a kor háborúiban és mindennapjaiban. A római katonák
fegyverzete, hadviselési módja éppúgy megjelenik a könyv
lapjain, mint a korabeli zsidóság életmódja, vallási előírásai.
Heller Ágnes olvasónaplója megrázónak minősítette ezt a könyvet.
Valóban az, de tanulságot is ad. Elolvasva mi is azt fogadjuk
meg: "Maszada nem esik el újra!"
Érdekes és felemelő olvasmány nyújt ez a mű mindazoknak, akik
ismerni és érteni akarják ezt a csodálatos kort.
Róbert Péter
2017.12.26
|