Marcellus Mihály:

Maszada – az utolsó szikla
 

Az utóbbi évtizedekben megfogyatkoztak a történelmi tárgyú regények, pedig a múlt iránti érdeklődés nem csökken, az ilyen filmek, tv-műsorok nézettsége is biztató. Talán elolvasni már nem elég, az események leírása nem pótolja a képi megjelenítést.

Ezért különösen értékes Marcellus Mihály munkássága, aki művei sorával hozza közelebb hozzánk a régmúltat. Kiválasztott egy korszakot, az ókori Római Birodalmat, beleélte magát a históriába - még írói nevét is latinosította - részletekre ügyelve eleveníti meg az ókort.

Cselekményes könyveinek színhelye főleg az egykori Pannónia, ezért meglepő, hogy most a hajdani zsidó állam szabadságharcát választotta, a római hódítók elleni küzdelem szomorú végkifejlete jelenik meg könyve lapjain.
"Maszada - az utolsó szikla" a címe a Diaspora kiadó gondozásában megjelent művének, amely aránylag rövid idő, az i.u.70 nyarától 74 tavaszáig eseményeit öleli fel, zsidó és római szereplőkkel (akik többnyire valóban élt történelmi személyek).

Főhőse Rómában emlékezik vissza harcra, háborúra, fogságra, a történelemnek arra a szeletére, amelyben része volt, majd kibomlik életének tragédiája, nagy szerelme, amely éppen a mostoha történelem miatt nem teljesedhetett be.

Címével ellentétben leírja Jeruzsálem ostromát is, itt jelenik meg Josephus vitatható figurája, aki ugyan elárulta népét, de megírta a „zsidó háború” teljes történetét, amely ma is legfőbb forrásunkat. A szent főváros ostromának és pusztulásának borzalmas részletei után a Maszadára menekült zsidók élete kicsit nyugodtabb lesz, a leírás megmutatja mennyivel különbek római ellenfeleiknél.

Sajnos a sivatag nem akadály gyilkosaik előtt, követik őket és megkezdődik az utolsó mentsvár ostroma. Közben a fogoly római tiszt megismeri és megszereti ezt a népet, szerelemre gyullad Jáhel, a szép zsidólány iránt. Ennek ellenére visszajutva övéihez részt vesz az ostromban, amely az ismert módon végződik: a védők inkább a szabad halált, a tömeges öngyilkosságot választják mint a rabszolgaságot.

Személyes viszálya aljas tiszttársával - aki szinte az örök rosszat jelképezi - fordulatokkal szövi át a regényt. Az olvasó reményei ellenére nem végződik szerencsésen az ő története sem, de hát a jó ügy bukása nem járhat egyéni boldogsággal.

A szerző többi műveihez hasonlóan itt is szembetűnő mennyire otthon van a kor háborúiban és mindennapjaiban. A római katonák fegyverzete, hadviselési módja éppúgy megjelenik a könyv lapjain, mint a korabeli zsidóság életmódja, vallási előírásai.

Heller Ágnes olvasónaplója megrázónak minősítette ezt a könyvet. Valóban az, de tanulságot is ad. Elolvasva mi is azt fogadjuk meg: "Maszada nem esik el újra!"

Érdekes és felemelő olvasmány nyújt ez a mű mindazoknak, akik ismerni és érteni akarják ezt a csodálatos kort.

 

Róbert Péter
2017.12.26



Vissza