Hermann Grünwald:

Auschwitz után. Egy ember története
 

Ez egy különleges könyv. Címe alapján: "Auschwitz után. Egy Ember Története" - úgy tűnik - egy, a sajnos oly gyakori lágernaplók, túlélői beszámolók hosszú sorában. Belelapozva azonban mást láthatunk. Nemcsak azért, mert a könyvet a McGill-Queens University Press Montreal/Kingston - London - Ithaca hosszúnevű kiadó gondozta, hanem mert Hermann Grünwald élete olyannyira tükrözi a XX. századi magyar-zsidó sorsot, hogy alkalmas tanulságok és következtetések levonására, ugyanakkor nem nélkülözi az egyéni fordulatokat és szemléletet.

Szerzője nem akarja magát hősnek feltüntetni, talán tisztességes üzletembernek nevezhetnénk leginkább. Reagálásai, útkeresései megegyeznek a szokásos zsidó élet-vezetéssel, százezrek próbálták meg ugyanezt. Még "logisztikailag" is így van : deportálás után hazamegy, próbál beilleszkedni az új életbe, de a kudarc Nyugatra löki.

Keletmagyarországi vagyonos vidéki zsidó családban nevelkedik. Földbirtokos apja nagy tekintély a faluban, ezt meg is követeli. Életük lényegében gondtalan, egészen a kisvárdai gettóba vonulásukig. Innen hurcolják őket Auschwitzba… A tábor "életének" leírása az emlékezés központi része, ő szerencsés, a konyhára kerül. Később borzalmas munkát kap, az elégetettek csontjait darálja. Fiatalsága legyőzi a halált, nyitott szemmel jár a táborban, észleli az élénk feketekereskedelmet amelybe az SS is bekapcsolódik.

Fásult lesz, a gyakori akasztások, amelyeken a tábori zenekar is játszik teljesen hidegen hagyják. Egyébként akasztásra okként említi, hogy valaki felfedezve feleségét a női foglyok között odamegy hozzá. Persze a leggyakoribb szó: "megölték".

Ősszel a Sondernkommando hősi lázadása után felrobbantják a gázkamrát, megszűnik a tömeggyilkolás, majd januárban kiürítik Auschwitzt. Mauthausenbe kerül, látja a híres Goldberger gyárost is, akiről még itt is tartja magát a pesti pletyka, hogy a fiatal Horthy István apósa.

Itt már alig van ellátás, tömegek halnak éhen "Itt még lopni sem tudtam" jegyzi meg rezignáltan. Az amerikaiak szabadítják fel, visszatér szülőfalújába, de szülei nem élték túl a haláltábort. Próbál boldogulni, kommunista lesz, de hamar kiábrándul.

Így hát visszatér családja hagyományosabb tevékenységéhez, üzletelni kezd, szép sikerrel, bár van amire ráfizet. Viszont megismerkedik egy szintén Auschwitzot megjárt zsidó lánnyal akit feleségül vesz - de már Bécsben….

Cionista szervezetek segítségével jut ki, de nem akar Izraelbe menni. Bekapcsolódik a zónákra osztott osztrák főváros feketekereskedelmébe, jól él, de messzebbre készül. Tengerentúlra vágyik, de nem az USÁ-ba, mert egy amerikai katona megverte, amikor a láger felszabadítása után lop a dzsipjéből és ezt nem felejti el nekik.

Így Kanadába megy, ahol nővére él. Nem ijed meg a munkától, mivel Kanada egy Verne-regény címe alapján is a bundák hazája így a szőrmeszakmában helyezkedik el, hamar ki is tanulja ezt a sok zsidónak kenyeret adó szép foglalkozást.

Gyakran találkozik más túlélőkkel, kissé morbid humorral jegyzi meg: "Egy hotelban voltunk". Rátermettsége, üzleti ügyessége - más vállalkozásai is lesznek - meghozza eredményét: vagyonos ember lesz. Utazgat, nyitott szemmel járja a világot, érdekes és eredeti megállapításokat tesz.

Részletesen ír Izraelről is, ellátogat magyar szülőfalújába, megnézi családi házuk –romjait.

Kellemetlen fordulat élete történetében, hogy tönkremegy. Veszít 5 millió dollárt, viszont filozofikusabban szemléli az életet, rájön hogy a pénz nem minden. Talán ezért foglalkozik könyve utolsó fejezete szép kanadai családjával.

De az utolsó három oldal Auschwitzba való visszatérésével, ottani érzéseivel búcsúzik az olvasótól - s ez mindent megmagyaráz!

Róbert Péter
2018.01.04



Vissza