Szunyogh Szabolcs új könyve nagy siker volt az idei könyvnapon. Aki elolvasta ezt, jogosnak tartja, hiszen a Noran Libro gondozásában megjelent Magyar menóra, Zsidó emlékhelyek Magyarországon című könyv megérdemli az olvasók érdeklődését.

Sikerének magyarázata nem műfajában rejlik, hiszen a turizmus terjedésével egyre több útikönyv lát napvilágot és a zsidó-tárgyú művek reneszánsza sem új jelenség. Szerző túl lép ezeken a műfaji határokon, eseményeket, szociológiát ír, helytörténeten kívül országos képet ad múltról és jelenről.

Bevezetésül emlékeztet az elhagyott vidéki zsinagógák sorsára, amely a települési önkormányzatok hozzáállásának, lehetőségeinek a függvénye. Egyaránt hoz jó és rossz példákat, hangsúlyozva az emlékhelyek üzenetét. Közösségek üzenetét hordozzák, nem szabad, hogy nyomuk se maradjon!

Több mint a terjedelem felét Budapest foglalja, ami természetes hiszen mindig is itt volt a hazai zsidóság központja. Sorra veszi a jelentősebb zsinagógákat, történetileg, építészet szerint, felsorolva jelentősebb rabbijaikat, jelenlegi helyzetüket. Közben alkalmat talál a múlt mozzanatainak felsorolására, főleg az emléktáblák ürügyén, olvashatunk Buda ostromáról éppúgy mint a szabadságharcról vagy Szenes Hannáról. Tisztázza Kasztner Rezső emlékét, még kronológiát is találunk, de nem mellőzi az irodalmi vonatkozásokat sem, verseket is találunk.

Helytörténeti érdekességek, mint pl. a Tungsram név közös német-angol eredete kötik le az olvasó figyelmét. Nem hagyja ki a Rumbach-zsinagóga iszlám párhuzamait sem, bejárhatjuk vele a temetőket is, megtudva hogy a Kozma utcában már 300.000-en nyugszanak.

Szomorú olvasmány a vészkorszak emlékműveinek fejezete, megközelítési útmutatóval mert néha elhanyagolt a környezetük, hálás módon nagy teret kapnak az embermentők emlékművei. Itt eIőfordulnak kisebb tévedések, a gettó területén nem 7000-en laktak a zsidók odazsúfolása előtt, hiszen kb. 12.000 régi keresztény lakost telepítettek onnan ki, hogy legyen hely 70.000 zsidónak, a gettólakók lemészárlása az utolsó éjszakán nem Eichmann utasítása volt, ő már elmenekült a közeledő szovjet csapatok elől, ez magyar nyilasoknak volt - szerencsére meghiúsult - gonosz terve. Ocskay százados megmentett munkaszolgálatosai nem "ruhavarró" hanem "ruhagyűjtő" századokban vészelték át a rémuralmat.

Zsidó alakok elevenednek meg szinte minden lapon, Seress Rezsőtől Weisz Manfrédig. Láthatatlan emlékművek a már nem létező épületek, így az Orczy-ház vagy a betemetett középkori budai zsinagóga szinte életre kelnek szorgalmas kutatásai nyomán.

Bemutatja a jelent is, a zsidó intézmények működése szakszerű bemutatást kap, a Bálint háztól a nemrég létesültekig (Izraeli Kulturális Intézet, Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár,stb.). Oktatási intézmények közül nem maradhat ki a nagymúltú Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem. A szellemi séta közben elfáradt olvasót a zsidó éttermek leírása igazítja útba. Sajnos nincs olyan sok, hogy ne férnének el néhány oldalon, beleértve a "fúziós izraeli konyhájú" Mazel Tov éttermet, amely állítólag iraki befektetés.

Második részében a könyv 18 magyar település zsidó emlékein kalauzol végig, a már bevált módon közelítve az egykori és mai közösségi élet színhelyeihez. Pécsett Engel Adolf vállalkozói pályáján keresztül szemlélteti a XIX. századi zsidóság lehetőségeit. Sajnos a megfogyatkozott hitközség már nem tudja fenntartani a gyönyörű zsinagógát.

Pápán Lőw Lipót volt az első rabbi, aki magyarul prédikált - még a szabadságharc, amelyben tanúsított hazafiasságát a győztes császáriak börtönnel jutalmazták. Gyönyörű zsinagógája, amelynek belmagassága 20 méter romokban várja az újjáépítést, a mikvét külföldi zsidók restaurálták.

Balatonfüred zsinagógáját viszont modern múzeummá alakították, Zsidó Kiválóságok Háza lett, tudósok életpályáján keresztül érzékelteti, mit köszönhet az emberiség zsidóknak.

Keszthelyen Goldmark Károly zeneszerző és Schwarz Dávid a gőzhajó megalkotója a város zsidó közösségének legismertebb egykori tagjai, de Büchler Sándor rabbi-történész valamint Simon Böske a harmincas évek nemzetközi szépségkirálynője is dicsőséget szereztek a városnak, Básti Lajos színművész is itt született. Ma is van hitközség (minjan nem mindig), de 2003-ban Bibliai kertet avattak, szentföldi növényekkel.

Kőszegről megtudhatjuk, hogy a híres 1532-es ostrom előtt a városból korábban kiűzött zsidók szállították az építőanyagot a falak megerősítéséhez. Nem fizettek nekik és utána sem engedték őket vissza… 1944-45 tragikus éveiben sok zsidó végzett itt "sáncmunkát" a németeknek. Szomorú nevezetesség egy lezárt épületben gázkamrát fabrikáltak, az egyetlent Magyarországon.

Szombathely zsinagógája a Dohány utcaira hasonlít, ma hangversenyteremként funkcionál. Ha megéli Bárdos Alice helyi hegedűművész is koncertezhetett volna benne, de Auschwitzban megölték… Utcanév őrzi emlékét.

Sopronban már a középkorban éltek zsidók, gótikus zsinagógájuk hárma osztatú, azaz a férfi és női rész mellett a mikve is benne van, ami európai ritkaság. A túlélők kicsiny közössége nem itt imádkozik, egy termet bérelnek.

A közelben található Balf, ahol a háború végén sok budapesti zsidó, köztük Szerb Antal lelte korai halálát. Az emlékmű bronztábláját, amely tőle tartalmazott idézetet szokás szerint ellopták.

A Győr melletti Abdán Radnóti szobra utal az egyik legnagyobb magyar költő meggyilkolására.

Kelet-Magyarország zsidó emlékeinek bemutatását Szegeden kezdi, ahol a zsidóknak nem a száma, hanem a kulturáltsága és magyarsága adta jelentőségét. Ennek ellenére, amikor megtelt a gettó kikapcsolták a villanyt és a gázt. Sok kiváló ember élt itt, részletesen foglalkozik Lőw Immánuel alakjával, de a Pick-testvérekkel is, akik "csak készítették a híres szalámit" de vallási okokból nem, fogyasztották.

Makó, a "magyar Jeruzsálem", kecskeméti Ármin főrabbi városa, a neológ zsinagógát, ahol prédikált lebontották, az ortodox zsinagógát külföldi látogatók használják. Innen indult Pulitzer József, a róla elnevezett újságírói díj alapítója.

Nyíregyháza gazdag zsidó múltja összefonódik a híres rabbi-történész Bernstein Béla érdemeivel, akinek könyve a szabadságharc zsidó vonatkozásairól ma is alapműnek számit. Híveivel együtt ment Auschwitzba… A rózsaszín zsinagóga a budapesti Páva utcaira emlékeztet, ma már nem telik meg, pedig újabban grúz zsidók is élnek itt.

Kecskemét zsinagógái ma már nem templomok, az ortodox fényképészeti múzeum, a perzsakupolás neológ a technika háza. Zsidó lakóinak sorsát szemlélteti egy adat: 940-ből 70 lett öngyilkos a bevagonírozás előtt.

Debrecenben két szép nagy zsinagóga is van és ezek ma is a zsidó közösséget szolgálják. A legszebbet sajnos viszont lebontották! Itt se élte túl több zsidó a deportálást, mint máshol, de a maradék hősiesen próbálja menteni a menthetőt, folytatni a zsidó jelenlétet, amiben az egyetemen tanuló izraeli diákok is segítenek.

Zárásul kisebb, de hagyományokban gazdag településeket ismerhetünk meg. Silberstein Dávid váci rabbit még az angol uralkodói család tagjai is felkeresték, a szép latin stílusú zsinagógát ugyan helyreállították, de a hitközség már nagyon kis létszámú.

Gyöngyösön viszont bútorraktár van a Baumhorn által épített templomban. Pedig itt a város lakossága 1944-ben megpróbált segíteni üldözött polgártársainak.

Mád barokk zsinagógája páratlan az országban, de már egyetlen zsidó sem lakik itt, a látogatókat a lubavicsiak fogadják.

Nagykálló alkalmat nyújt a szerzőnek a nálunk kevéssé elterjedt haszidizmus ábrázolására, megemlítve jelentősebb képviselőit. Ezt a szálat viszi tovább az utolsó színhely, Sátoraljaújhely leírása, nagy rabbijuk Teitelbaum Mózes sírja előtt tisztelegve.

Érdemes elolvasni Szunyogh Szabolcs új könyvét, nemcsak ismereteinket gyarapítja, de élményt szerez, karosszékben utazhatunk múltba és jelenbe egyaránt. Talán optimizmus, de még a jövőben is reménykedhetünk becsukva a kötetet.
Különösen értékes lehet az oktatásban - pedagógusok és diákok számára egyaránt!

Róbert Péter
2018.06.18