Naftali Kraus: Jób
szenvedései |
Gondolatok Naftali Kraus Jób szenvedései című
könyvéhez
"A világirodalomnak egyik legremekebb tankölteménye a szent iratok sorozatában
helyet foglaló Jób könyve, mely párbeszéd alakjában tárgyalja Isten igazságossága
és az emberi sors közötti viszony kérdését (teodicea), s általában az ember
helyét az erkölcsi világban". (Fényes Mór, Szentírásunk, Budapest, 1999.
p.302)
Szentírásunk könyveit gazdagon interpretáló, könyvtárak sokaságát megtöltő
szakirodalom egy újabb markáns színnel gazdagodott. Naftali Kraus, az enciklopédikus
műveltségű, a hagyományos szövegmagyarázathoz feltétlenül ragaszkodó szerző
fordítói, exegetikai, kommentátori, analizáló munkájának újabb, igen jeles
állomásához érkezett. Az E.Me.T. könyvek trilógiájának befejezésével írói
munkásságának jelentős szakasza zárul le, utat nyitva újabb kutatások és
összegző munkák elkészítéséhez.
A külsőségeiben is rendkívül illusztratív Ősi Forrás sorozat legújabb kötete,
Jób könyve egy tartalmilag egyértelműen meghatározható irodalmi forma a Bölcsesség
(chochma) könyveinek integráns része. A Kelet irodalmának ismert műfaja volt ez,
amely beépül az egyiptomi, asszír-babilóniai literatúrába, avagy a zsidó apokrif
iratok közé. A T'náchban szereplő Jób könyve -zsidó szerzők által nem annyira
gazdagon kutatott- kolosszális alkotás. Szerzőnk így egy olyan komplex témát dolgoz
fel, amely az etikum -írott, vagy íratlan- szabályait figyelembe véve is unikális,
összetett, s a lélek legrejtettebb mélységéig hatol. A tömör bibliai textus
emelkedettebb gondolatokat, érzelmeket teremt, mint a legjelentősebb antik művek.
Betűjének és szellemiségének megismerése-fordítása-átadása, sok-sok év
fáradtságos kutatómunkáját tételezi fel.
Annak a Jób könyvének 42 fejezetéhez írt kommentárokat, amely évszázadokkal
korábban - többek között - megihlette Dantét az Isteni színjáték, Goethe-t a
Faust, vagy Madáchot az Ember tragédiája, c drámai költeménye megírásában. Jób
könyve inspirálólag hatott korszakformáló személyiségekre, a filozófiai
gondolkodás sokszínűségére, s az időn, országokon átívelő vallástörténetre. E
szentírási könyv modern, magyar nyelv fordítása és a koronként
színesedő-változó zsidó szellemiség gazdag tárháza, s persze az author
világlátása, szellemisége, rendíthetetlen hite kell ismét életre, s jut el -a
könyv artisztikumával- az érdeklődőkhöz.
Kraus pontos, gyakran kritikai analízist is magába foglaló fordítását kiegészítik
e szent könyv témájáról, felépítéséről egyedi jellegű szerkezetéről
értekező mini dolgozatok. A talmudi, a midrás-beli, a középkori interpretátorok
világlátását érzékletesen bemutató kommentátorok, s a nagy modernkori korpuszok
(Dáát Mikrá, Cassuto- Hártum) mestereinek szemléletmódját, magyarázatait idézi.
Jób könyvének keletkezéstörténete, az irodalmi elbeszélésformák variációi, az
ókori Kelet irodalmi párhuzamokkal is megtűzdelt tankölteményei, a zsidó folklór
elemei, a teremtésben megnyivánuló bölcsesség, a Gondviselő mindenhatóságának
bizonyosságai elevenednek meg a szerző buvárlása nyomán. Így - zsidó szerző által
kevésbé kutatott - bravúros exegetika- történeti alkotást tarthat kezében a nyájas
olvasó.
Gazdagodó, egyre színesebb írói-tudósi pályáját értékelve, a régi aforizma
villan fel előttem:
"Minél többet emeli az égre az ember a szemét, annál több csillagot lát."
Schőner Alfréd |
NAFTALI
KRAUS: JÓB SZENVEDÉSEI
Miért szenved az igaz ember?
A tizenkét év során megjelent
művek számát és a bennük foglalt szellemi értéket, a belőlük sugárzó vallási
ismeretet, információt tekintve Naftali Kraus listavezetője a magyar könyvkiadásnak.
1990-től napjainkig - beleszámítva a fordításokat és a közreműködéseket is - 19
könyve jelent meg Magyarországon. Leghatalmasabb, legnagyobb olvasóréteget megmozgató
munkája a nagyjelentőségű sorozat: Az Ősi Forrás. A sorozat kötetei a T'nákhot, a
zsidó Bibliát ismertetik, világosítják meg a témában járatlan érdeklődő,
valamint a témát jól ismerő olvasó számára egyaránt. A sorozat azonban egy-egy
kötetével túllép a Biblia körén, és bepillantást nyújt a Talmud bölcseinek
életébe és munkásságába, a zsidó ünnepek elméletébe és gyakorlatába, valamint
folklórjába; egy másik kötete pedig a zsidó etikába. Mindezt speciális
látásmóddal, chászid - mondjuk ki: lubavicsi - megközelítéssel teszi, ami csak
emeli írásainak értékét, érdekességét.
A sorozat legutóbbi, nem régiben megjelent 11. kötete is egy bibliai könyvet, Jób
könyvét hozza közel az olvasóhoz, méghozzá egyéni - Magyarországon eddig példa
nélkül álló - módszerrel. A szerző rendkívül sokrétű és informatív bevezető
tanulmányát követően olvashatjuk a bibliai szöveget Naftali Kraus modern (az utóbbi
hónapokban befejezett) fordításában. A modern jelző semmiképpen sem jelenti azt,
hogy a korszerű formában és kifejező eszközökkel tolmácsolt szöveg az irodalmi
stílus és esztétikai választékosság terén engedményeket tett volna. Tehát modern,
de a míves műfordítás minden eszközét csillogtató magyar szöveget olvashatunk,
amelyet a szerző mélyreható és tág körre tekintő magyarázatai követnek. Ezek a
megvilágítások a Naftali Kraus kutatásai és meglátásai alapján megfogalmazott
magyarázatokon kívül felhasználják, mintegy kitekintést adnak a klasszikus és
modern kommentár-irodalomra, annak legjelesebb, legismertebb műveire.
Jób könyvét a hagyomány és a köztudat a T'nákh, a héber Biblia harmadik
részében, a Szent Iratok között, a Bölcsességirodalom könyveihez sorolja, ott
tartja számon. A Példabeszédek könyve után, másodikként, - itt találjuk. Jób
könyve azonban nemcsak mondanivalóját, az olvasója számára szóló üzenetét, hanem
elbeszélő technikáját tekintve is sokkal kifinomultabb, írói módszerét illetően
sokkal bonyolultabb, szövevényesebb, mint a Példabeszédek, vagy a
Bölcsesség-könyvekhez közelálló Kohelet. Jób könyve a Biblia más írásaihoz nem
hasonlítható, egyedülálló mű. Egy drámai keretben írt bölcselkedés Isten
igazságosságáról és az emberhez való viszonyáról. A tragikum magva lényegében
nem egy igaz, istenfélő ember szenvedése, hanem a zsidó lélek vallási válsága,
legfájdalmasabb élménye, vagyis az, hogy igazságtalannak látja Istent, pedig érzi,
hogy nem lenne szabad így látnia. Jób könyve, Bibliánk ősrégi szövege, éppen
ezért mindig időszerű a világ bármely táján élő zsidó számára. Saját
életéből, vagy szülei életéből felbukkanó kérdésekre, keserű emlékekre adja
meg a választ, - helyesebben: rávezeti olvasóját a helyes gondolkodásra, legalábbis
ami a zsidó élet tragédiáit, viszontagságait, és az Örökkévaló ezekhez
kapcsolódó viszonyát illeti.
Jób egy - pontosabban meg nem határozott etnikumú - istenfélő férfi, aki nagy
gazdagsággal és kiteljesedett, boldog családi háttérrel éli életét. Három fiú
és hét leány gyermeke van. Jób rendkívüli, a többi embert felülmúló
jámborsága, Istennek tetsző élete arra ingerli a Sátánt, hogy Isten előtt
megvádolja Jóbot, hogy - lévén ilyen nagyon gazdag - bizonyára csak érdekből
szolgálja Istent, - jámbor élete csupán álarc. Gondolatmenete szerint, ha Isten
levenné róla a kezét, akkor Jób sem lenne más, mint a többi esendő ember.
A Sátán - hogy meggyőződését bebizonyíthassa - elnyeri az Örökkévaló
meghatalmazását arra, hogy próbára tegye Jóbot. A vagyona elvesztésével kezdve,
gyermekei halálhírén keresztül a csapások sora éri Jóbot, aki az Örökkévalóban
meg nem rendült hittel és ragaszkodással fogadja a szerencsétlenségekről érkező
tudósításokat. Az elszenvedett, kemény megpróbáltatásokat "Ahogy a világra
jöttem, úgy térek vissza. Isten adta, Isten elvette, legyen neve áldott!" -
sóhajjal veszi tudomásul.
A szörnyű csapások sora tovább folytatódik; a szinte elviselhetetlen
szerencsétlenségek most már közvetlenül Jób személyét, testét-lelkét érik.
Végül Jób állhatatossága, rendíthetetlen hite és bizalma Istenben véget vet a
próbatételek sorának.
Addig azonban, míg Jób egyre fokozódó szenvedései a pozitív végkifejletbe
torkollnak, még sok minden történik, - legfőképpen Jób fejében és lelkében,
leginkább a Jób tudatában rögződött Istenről alkotott kép formálódásában,
módosulásában. A kétségek és viták, az isteni igazságtalanság felmerülő
gondolata, mind csak közbülső tájékozódási pontok Jób tudati-lelki
fejlődésében. Bibliai hősünk megérti, hogy az embernek nincs joga megítélni a
végtelenül bölcs, mindenható Istent, aki a szenvedés problémájára is képes
választ adni.
Naftali Kraus valóban új és mesteri fordítása minden eddigi tolmácsolásnál jobban
emeli ki Jób könyvének mélységes mondanivalóját, az ember számára mindenkor
érvényes és szem előtt tartandó eszméit, gondolatait. Az egyes fejezetekhez
illesztett magyarázatok, kommentárok nemcsak a szöveg jobb megértését szolgálják,
hanem megismertetik az olvasót a judaisztika irodalmának "referensz
műveivel", bepillantást adnak a Talmudba, a midrásokba, az ággádába. Mindezt
azonban oly módon teszik, hogy az adatok és gondolatok halmaza nem terheli az olvasót,
sőt élvezetes olvasmányként, mintegy átélve az elmondottakat, szinte
észrevétlenül magáévá teszi a tudást, szinte felvérteződve az újabb
olvasmányokra. Mindehhez járul a kötet végére függesztett "Kislexikon",
amely tartalmazza és magyarázza az előforduló szakkifejezéseket, és a héber
fogalmak legtöbbjét.
Naftali Kraus könyvét Prof. Dr. Schőner Alfréd főrabbi, rektor, Jehudith
Várnai-Shorer nagykövet, Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató, Prof. Menachem
Schmeltzer rector emeritus (JTS), Prof. Jossy Fleischman (Bar-Ilan Egyetem) és Csengeri
Imre, minden magyar-zsidó ügy felkarolójának előszava, valamint a szerző igen alapos
bevezető tanulmánya mutatja be. A kötet utolsó lapján, az eddig megjelent
Kraus-művek számbavétele után öt "előkészületben" lévő könyvről
értesülünk. A Jóteremtő áldását kérjük Naftali Krausra, hogy jó egészségben,
mihamarabb elkészülhessen újabb írásaival, amelyek ugyancsak épülésünket,
szellemi-lelki gazdagodásunkat szolgálják!
Borsányi Schmidt
Ferenc |