Vissza

Naftali Kraus: Jób szenvedései

 Gondolatok Naftali Kraus Jób szenvedései című könyvéhez

"A világirodalomnak egyik legremekebb tankölteménye a szent iratok sorozatában helyet foglaló Jób könyve, mely párbeszéd alakjában tárgyalja Isten igazságossága és az emberi sors közötti viszony kérdését (teodicea), s általában az ember helyét az erkölcsi világban". (Fényes Mór, Szentírásunk, Budapest, 1999. p.302)

Szentírásunk könyveit gazdagon interpretáló, könyvtárak sokaságát megtöltő szakirodalom egy újabb markáns színnel gazdagodott. Naftali Kraus, az enciklopédikus műveltségű, a hagyományos szövegmagyarázathoz feltétlenül ragaszkodó szerző fordítói, exegetikai, kommentátori, analizáló munkájának újabb, igen jeles állomásához érkezett. Az E.Me.T. könyvek trilógiájának befejezésével írói munkásságának jelentős szakasza zárul le, utat nyitva újabb kutatások és összegző munkák elkészítéséhez.

A külsőségeiben is rendkívül illusztratív Ősi Forrás sorozat legújabb kötete, Jób könyve egy tartalmilag egyértelműen meghatározható irodalmi forma a Bölcsesség (chochma) könyveinek integráns része. A Kelet irodalmának ismert műfaja volt ez, amely beépül az egyiptomi, asszír-babilóniai literatúrába, avagy a zsidó apokrif iratok közé. A T'náchban szereplő Jób könyve -zsidó szerzők által nem annyira gazdagon kutatott- kolosszális alkotás. Szerzőnk így egy olyan komplex témát dolgoz fel, amely az etikum -írott, vagy íratlan- szabályait figyelembe véve is unikális, összetett, s a lélek legrejtettebb mélységéig hatol. A tömör bibliai textus emelkedettebb gondolatokat, érzelmeket teremt, mint a legjelentősebb antik művek. Betűjének és szellemiségének megismerése-fordítása-átadása, sok-sok év fáradtságos kutatómunkáját tételezi fel.

Annak a Jób könyvének 42 fejezetéhez írt kommentárokat, amely évszázadokkal korábban - többek között - megihlette Dantét az Isteni színjáték, Goethe-t a Faust, vagy Madáchot az Ember tragédiája, c drámai költeménye megírásában. Jób könyve inspirálólag hatott korszakformáló személyiségekre, a filozófiai gondolkodás sokszínűségére, s az időn, országokon átívelő vallástörténetre. E szentírási könyv modern, magyar nyelv fordítása és a koronként színesedő-változó zsidó szellemiség gazdag tárháza, s persze az author világlátása, szellemisége, rendíthetetlen hite kell ismét életre, s jut el -a könyv artisztikumával- az érdeklődőkhöz.

Kraus pontos, gyakran kritikai analízist is magába foglaló fordítását kiegészítik e szent könyv témájáról, felépítéséről egyedi jellegű szerkezetéről értekező mini dolgozatok. A talmudi, a midrás-beli, a középkori interpretátorok világlátását érzékletesen bemutató kommentátorok, s a nagy modernkori korpuszok (Dáát Mikrá, Cassuto- Hártum) mestereinek szemléletmódját, magyarázatait idézi. Jób könyvének keletkezéstörténete, az irodalmi elbeszélésformák variációi, az ókori Kelet irodalmi párhuzamokkal is megtűzdelt tankölteményei, a zsidó folklór elemei, a teremtésben megnyivánuló bölcsesség, a Gondviselő mindenhatóságának bizonyosságai elevenednek meg a szerző buvárlása nyomán. Így - zsidó szerző által kevésbé kutatott - bravúros exegetika- történeti alkotást tarthat kezében a nyájas olvasó.

Gazdagodó, egyre színesebb írói-tudósi pályáját értékelve, a régi aforizma villan fel előttem:
"Minél többet emeli az égre az ember a szemét, annál több csillagot lát."

Schőner Alfréd

NAFTALI KRAUS: JÓB SZENVEDÉSEI
Miért szenved az igaz ember?

A tizenkét év során megjelent művek számát és a bennük foglalt szellemi értéket, a belőlük sugárzó vallási ismeretet, információt tekintve Naftali Kraus listavezetője a magyar könyvkiadásnak. 1990-től napjainkig - beleszámítva a fordításokat és a közreműködéseket is - 19 könyve jelent meg Magyarországon. Leghatalmasabb, legnagyobb olvasóréteget megmozgató munkája a nagyjelentőségű sorozat: Az Ősi Forrás. A sorozat kötetei a T'nákhot, a zsidó Bibliát ismertetik, világosítják meg a témában járatlan érdeklődő, valamint a témát jól ismerő olvasó számára egyaránt. A sorozat azonban egy-egy kötetével túllép a Biblia körén, és bepillantást nyújt a Talmud bölcseinek életébe és munkásságába, a zsidó ünnepek elméletébe és gyakorlatába, valamint folklórjába; egy másik kötete pedig a zsidó etikába. Mindezt speciális látásmóddal, chászid - mondjuk ki: lubavicsi - megközelítéssel teszi, ami csak emeli írásainak értékét, érdekességét.

A sorozat legutóbbi, nem régiben megjelent 11. kötete is egy bibliai könyvet, Jób könyvét hozza közel az olvasóhoz, méghozzá egyéni - Magyarországon eddig példa nélkül álló - módszerrel. A szerző rendkívül sokrétű és informatív bevezető tanulmányát követően olvashatjuk a bibliai szöveget Naftali Kraus modern (az utóbbi hónapokban befejezett) fordításában. A modern jelző semmiképpen sem jelenti azt, hogy a korszerű formában és kifejező eszközökkel tolmácsolt szöveg az irodalmi stílus és esztétikai választékosság terén engedményeket tett volna. Tehát modern, de a míves műfordítás minden eszközét csillogtató magyar szöveget olvashatunk, amelyet a szerző mélyreható és tág körre tekintő magyarázatai követnek. Ezek a megvilágítások a Naftali Kraus kutatásai és meglátásai alapján megfogalmazott magyarázatokon kívül felhasználják, mintegy kitekintést adnak a klasszikus és modern kommentár-irodalomra, annak legjelesebb, legismertebb műveire.

Jób könyvét a hagyomány és a köztudat a T'nákh, a héber Biblia harmadik részében, a Szent Iratok között, a Bölcsességirodalom könyveihez sorolja, ott tartja számon. A Példabeszédek könyve után, másodikként, - itt találjuk. Jób könyve azonban nemcsak mondanivalóját, az olvasója számára szóló üzenetét, hanem elbeszélő technikáját tekintve is sokkal kifinomultabb, írói módszerét illetően sokkal bonyolultabb, szövevényesebb, mint a Példabeszédek, vagy a Bölcsesség-könyvekhez közelálló Kohelet. Jób könyve a Biblia más írásaihoz nem hasonlítható, egyedülálló mű. Egy drámai keretben írt bölcselkedés Isten igazságosságáról és az emberhez való viszonyáról. A tragikum magva lényegében nem egy igaz, istenfélő ember szenvedése, hanem a zsidó lélek vallási válsága, legfájdalmasabb élménye, vagyis az, hogy igazságtalannak látja Istent, pedig érzi, hogy nem lenne szabad így látnia. Jób könyve, Bibliánk ősrégi szövege, éppen ezért mindig időszerű a világ bármely táján élő zsidó számára. Saját életéből, vagy szülei életéből felbukkanó kérdésekre, keserű emlékekre adja meg a választ, - helyesebben: rávezeti olvasóját a helyes gondolkodásra, legalábbis ami a zsidó élet tragédiáit, viszontagságait, és az Örökkévaló ezekhez kapcsolódó viszonyát illeti.

Jób egy - pontosabban meg nem határozott etnikumú - istenfélő férfi, aki nagy gazdagsággal és kiteljesedett, boldog családi háttérrel éli életét. Három fiú és hét leány gyermeke van. Jób rendkívüli, a többi embert felülmúló jámborsága, Istennek tetsző élete arra ingerli a Sátánt, hogy Isten előtt megvádolja Jóbot, hogy - lévén ilyen nagyon gazdag - bizonyára csak érdekből szolgálja Istent, - jámbor élete csupán álarc. Gondolatmenete szerint, ha Isten levenné róla a kezét, akkor Jób sem lenne más, mint a többi esendő ember.

A Sátán - hogy meggyőződését bebizonyíthassa - elnyeri az Örökkévaló meghatalmazását arra, hogy próbára tegye Jóbot. A vagyona elvesztésével kezdve, gyermekei halálhírén keresztül a csapások sora éri Jóbot, aki az Örökkévalóban meg nem rendült hittel és ragaszkodással fogadja a szerencsétlenségekről érkező tudósításokat. Az elszenvedett, kemény megpróbáltatásokat "Ahogy a világra jöttem, úgy térek vissza. Isten adta, Isten elvette, legyen neve áldott!" - sóhajjal veszi tudomásul.

A szörnyű csapások sora tovább folytatódik; a szinte elviselhetetlen szerencsétlenségek most már közvetlenül Jób személyét, testét-lelkét érik. Végül Jób állhatatossága, rendíthetetlen hite és bizalma Istenben véget vet a próbatételek sorának.

Addig azonban, míg Jób egyre fokozódó szenvedései a pozitív végkifejletbe torkollnak, még sok minden történik, - legfőképpen Jób fejében és lelkében, leginkább a Jób tudatában rögződött Istenről alkotott kép formálódásában, módosulásában. A kétségek és viták, az isteni igazságtalanság felmerülő gondolata, mind csak közbülső tájékozódási pontok Jób tudati-lelki fejlődésében. Bibliai hősünk megérti, hogy az embernek nincs joga megítélni a végtelenül bölcs, mindenható Istent, aki a szenvedés problémájára is képes választ adni.

Naftali Kraus valóban új és mesteri fordítása minden eddigi tolmácsolásnál jobban emeli ki Jób könyvének mélységes mondanivalóját, az ember számára mindenkor érvényes és szem előtt tartandó eszméit, gondolatait. Az egyes fejezetekhez illesztett magyarázatok, kommentárok nemcsak a szöveg jobb megértését szolgálják, hanem megismertetik az olvasót a judaisztika irodalmának "referensz műveivel", bepillantást adnak a Talmudba, a midrásokba, az ággádába. Mindezt azonban oly módon teszik, hogy az adatok és gondolatok halmaza nem terheli az olvasót, sőt élvezetes olvasmányként, mintegy átélve az elmondottakat, szinte észrevétlenül magáévá teszi a tudást, szinte felvérteződve az újabb olvasmányokra. Mindehhez járul a kötet végére függesztett "Kislexikon", amely tartalmazza és magyarázza az előforduló szakkifejezéseket, és a héber fogalmak legtöbbjét.

Naftali Kraus könyvét Prof. Dr. Schőner Alfréd főrabbi, rektor, Jehudith Várnai-Shorer nagykövet, Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató, Prof. Menachem Schmeltzer rector emeritus (JTS), Prof. Jossy Fleischman (Bar-Ilan Egyetem) és Csengeri Imre, minden magyar-zsidó ügy felkarolójának előszava, valamint a szerző igen alapos bevezető tanulmánya mutatja be. A kötet utolsó lapján, az eddig megjelent Kraus-művek számbavétele után öt "előkészületben" lévő könyvről értesülünk. A Jóteremtő áldását kérjük Naftali Krausra, hogy jó egészségben, mihamarabb elkészülhessen újabb írásaival, amelyek ugyancsak épülésünket, szellemi-lelki gazdagodásunkat szolgálják!

Borsányi Schmidt Ferenc