Jiři Mordechai Langer
(1894-1943) Csehországban, majd Csehszlovákiában élő zsidó költő és író,
Frantisek Langer, a II világháború utáni csehszlovák irodalom hírneves színpadi
szerzőjének öccse. Erősen asszimilált csehországi zsidó polgári család
gyermekeként kora ifjúságában lázadozott a zsidósághoz már szinte csak
anyakönyvileg tartozó szülők és a nagypolgári életformát közelítő környezet
ellen. 1913-ban, az akkori Palesztinában tett utazás után elhagyta családját és a
kelet-galíciai Belzbe, a kor kiemelkedő hászid településére, a hírneves belzi
rebék udvarába költözött. Ellenállhatatlanul vonzotta, teljesen lenyűgözte az
ottani közösség, amely “teljességében az anyag, tér és idő vonzásán túl, a
vég nélküli eksztázis állapotában” élt.
Elhatározott szándéka volt, hogy véglegesen elszakítja azokat a szálakat, amelyek a
siker és karrier igénye által dominált nyugati szemlélethez és életmódhoz
kötötték. Ennek ellenére kivihetetlenül nehéznek bizonyult számára feladni a
nyugati kultúra magasabb szintű szellemi gyümölcseit: a költészetet és a klasszikus
zenét. Egyik írásában bevallja, hogy akkor, amikor elfárad a sok tanulástól, a
zeneművek hallgatása nyújtja az egyetlen segédeszközt a “szellemi felüdüléshez
ebben az egész vadonban”.
Az otthonról hozott higiéniai beidegződések is számos alkalmat szolgáltattak az
ifjú hászidnak arra, hogy egyre több kérdésre megnyugtató magyarázatot keressen.
Újabb nehézségek és konfliktusok forrása volt számára az, hogy teljesen
elfogadtassa magát az új, maga választotta társadalmi környezetben. Néhány hónapos
belzi tartózkodás után hazautazott Prágába, ahol a hászid külsőségeket megtartva,
de a közép-európai civilizáció nyújtotta biztonságban folytatta tanulmányait
(héberül is jól megtanult) és készült a következő, a végleges távozásra.
Második belzi tartózkodásának idején tört ki az I. Világháború. Bevonult a
Monarchia hadseregébe, ahonnan rövidesen leszerelték. Ezután csehországi zsidó
iskolákban tanított és héber nyelvű költeményeket írt. Megismerkedett Freud
pszichoanalízis elméletével, aminek odaadó hívévé vált, de új érdeklődési
köre nem csorbította vallási elkötelezettségét és ilyen irányú törekvéseit.
Freudista tanulmányokat írt zsidó témákról, például a kabbala erotikájáról, de
szigorú vallásossága nem befolyásolta abban sem, hogy a t’fillinről (az
imaszíjakról) pszichoanalitikus eszmefuttatást közöljön az új tudományág
legjelentősebb lapjában.
Közismert volt baráti kapcsolata Franz Kafkával, az akkor már sokak által becsült
íróval, aki a zsidóságról, de különösen a haszidizmusról nyert ismereteit
elsősorban Langernek köszönhette.
Jiři Mordekháj
Langer 1930-ban kezdte nyomtatásban közölni hászid történeteit és legendáit,
amelyek évenként jelentek meg cseh nyelven a Zsidó Kalendáriumban. Részben ezekből,
de más írásaiból is állt össze 1935-ben jelenlegi kötetünk, a Kilenc Kapu. A
kezdő elbeszélésben részletesen és színes képekkel emlékezik első Belzbe
érkezéséről. Megismerteti leendő olvasóját a belzi hászidok mindennapjaival, a
zsinagóga és a tanházak életével. Mintha ablakon tekintenénk be oly életteli képet
kapunk a belzi rebe személyiségéről, külső-belső tulajdonságairól és
szokásairól.
A soron következő kilenc terjedelmes elbeszélés mind a belzben töltött napok
tapasztalatairól szól, de Langer eközben minden alkalmat megragad, hogy a haszidizmus
történetéből és a hajdani mesterek tanításaiból kiragadott, de az
elbeszélésekhez mindig kapcsolódó epizódokat, magyarázatokat, vagy csupán
szükségesnek ítélt információkat közöljön.
A most magyarul
megjelent kötet bevezető fejezetét, csakúgy, mint a korábban más nyelveken
közreadott kiadásokét a szerző bátyja, Frantisek Langer írta. Ebben nem titkolt
meghatottsággal és szeretettel vázolja öccse élettörténetét és szellemi
fejlődésének állomásait. Innen tudjuk, hogy Csehszlovákia küszöbön álló német
megszállása előtt néhány nappal sikerült Jiři Mordekhájnak külföldre
menekülnie. Kalandos úton eljutott vágyainak földjére, akkori, a rómaiaktól
kölcsönzött angol nevén: Palesztinába. Az író a hosszadalmas hajóúton súlyosan
megbetegedett, s a Szentföld kedvező éghajlata is csak átmenetileg csillapítani, de
meggyógyítani nem tudta az író szervezetén elhatalmasodó kórt. A gyógyulás
reményét nyújtó néhány esztendő, amit a szabadság küszöbén álló Izraelben
tölthetett, egy újabb héber verseskötet születését hozta. M’at cori (Egy
kis balzsam) című kötetének megjelenése után nem sokkal meghalt. Tel-Avivban
temették el.
Langer a Kilenc
kapuban nemcsak önmagának állít maradandó emlékművet, hanem az általa
ábrázolt világnak, azoknak az embereknek, akik között élni szeretett, a Holocaust
szörnyű éveiben szinte teljesen elpusztított kelet-európai hászid zsidóságnak is.
Borsányi-Schmidt
Ferenc |