Szita Szabolcs:
Aki egy embert megment - a világot menti meg

Szita Szabolcs történész professzor évtizedek óta kutatja a magyar holocaust históriáját. "Aki egy embert megment - a világot menti meg" című a Corvina Kiadó Faktum sorozatában most megjelent könyve a tizenötödik e szomorú tárgyban, egy korszakból amely egyszerre volt a kegyetlenség, szenvedés de egyszerre a helytállás, segíteni akarás kora.

Régebbi művei már érintették az 1941-ben alapított Budapesti Segély és Mentőbizottság tevékenységét, amelynek egyik vezetője, Kasztner Rezső 1944-ben tárgyalásaival ezreket mentett meg a deportálástól. Tevékenysége nem volt mentes ellentmondásoktól, gyanú árnyéka vetődött rá, 1957-ben Izraelben merénylet áldozata lett. Rejtélyes sorsa sokakat megihletett, Szita Szabolcs műve az eddigieknél alaposabban világítja meg az eseményeket és azok hátterét.

Bemutatja a tragédia szereplőit, gyilkosokat és áldozatokat. Az 1941-1944-es években a magyar zsidóság a megszállt vagy Hitler-szövetséges országok közül a legszerencsésebb volt. Zsidó lakossága reménykedett, hogy átvészeli a nehéz időket, nem szívesen vett tudomást a környező országok zsidóinak rettenetes sorsáról. Csak a hivatalos zsidó képviselet által nem kedvelt cionista mozgalom és az általuk létrehozott Mentőbizottság segítette a lengyel és szlovák menekülteket, szorgalmazta a Palesztinába való kivándorlást, amely eleinte az érdeklődés hiánya, később a háború és az angolok magatartása miatt nagyon keveseknek nyújtott alkalmat a túlélésre. 1944.március 19. után megváltozott a helyzet!

Amiről azt hitték, hogy nálunk nem történhet meg - közvetlen veszéllyé vált! Kétségbeesetten keresték a megmaradás módozatait, felértékelődtek az addig lenézett és mellőzött tettre kész cionisták kapcsolatai, szervezettsége. Megpróbálkozott a zsidó vezetés a diaszpóra zaklatott történetében évszázadok óta alkalmazott ősi védekezési módszerekkel: kivándorlás, megvesztegetés. Ezekhez pénz kell, és úgy látszott van remény arra, hogy az egyre szorultabb háborús helyzetben az SS vezetése anyagiak ellenében hajlandó megengedni a magyar zsidók távozását.

Őszinteségüket megkérdőjelezi többek között az a tény, hogy Auschwitzban már előkészületeket tettek a magyar zsidók százezreinek "fogadására", pl. meghosszabbították a vasúti rámpát.

Nem hallgatja el a könyv azt az ismert tényt, hogy a "csere" végül a szövetségesek közönye miatt hiúsult meg, ahogy a haláltáborok bombázása is. Új adatokat tudunk meg az ismert folyamatról, a német terror gépezetének felépítéséről, működéséről, a tárgyalásokról, amelyeken a megtévesztés játszotta a legnagyobb szerepet.

Tisztázza Kasztner történelmi alakját, nem feledve eredményes akciójának kétes részleteit sem.
A Kolozsvárról Budapestre jött cionista vezető méltó utódává lett a régi századok híres "stadlanjainak", a közvetítőknek, akik veszélyes időkben tárgyalással, ajándékokkal próbálták megmenteni közösségüket. Munkájuk veszélyességét talán az jellemzi legjobban, hogy gyakran tárgyalásra indulva halotti inget vettek ruhájuk alá.

Követi a könyv ismert, előkelő zsidó családok, tudósok sorsát, helyet kapnak német megbízottak sokat vitatott cselekedetei is. Megjelenik a könyvben az eddig kevéssé vizsgált gazdasági háttérben folyó manipulációk, az ideküldött német "szakértők" pénzéhsége, a zsidó tulajdonú gyárak elkótyavetyélése. Tisztelettel adózik a hazai zsidó ellenállást kizárólag és egyedül képviselő cionista fiataloknak, akik a sajátos magyar viszonyok között hősies és viszonylag eredményes embermentést valósítottak meg.

A szerző 1945 után is követi könyve szereplőit, a valódi és magukat annak kikiáltó zsidómentőket, az események kapcsán utólag összecsapó szenvedélyeket.

Sokféleképpen lehet napjainban is vélekedni Kasztner tárgyalásairól, de több mint másfélezer zsidó megmenekülése a náci pokolból és tízszer annyinak Auschwitz helyett a túlélésre jóval nagyobb esélyt adó ausztriai kényszermunkára vagy Theresienstadt "mintalágerébe" kerülése az ő érdeme. Így a könyv címéül szolgáló idézet: "Aki egy embert megment - a világot menti meg" új értelmet kap, valóságos értékítélet az ő esetében.

Gonosz fintora a sorsnak, hogy aki oly bátran szembeszegült az őt gyakran letartóztatással és halállal fenyegető náci "tárgyaló partnerekkel" izraeli polgártársa golyójától vesztette életét Tel-Avivban, 1957-ben.

Szita Szabolcs könyve jelentékenyen gazdagítja a téma széles irodalmát, olvasmányossága, illusztrációkkal alátámasztott érdekessége nem csorbítja tudományos értékét, amelyet lábjegyzetei és névmutatója is növel. Elolvasása különösen a fiatalok ismereteit gyarapíthatja, de mindenkinek ajánlott.

Róbert Péter