Somogyi zsidó temetők monográfiája
Ábrahám Vera „Hol sírjaink domborulnak…” elhagyott zsidó temetők Somogy megyében című, a Bét Olam alapítvány kiadásában Kaposvárott megjelent könyve kiemelkedik a változó színvonalú honismereti munkák sorából. Mivel Somogy megye zsidó temetőivel foglalkozó könyv eddig még nem született, hiányokat pótol, a szerző alapossága, felkészültsége valóságos monográfiává teszi.

Vallásunk mindig nagy gondot fordított a kegyeletre, az elhunytak temetésére, a temetőt az élet házának, örök háznak is mondják, a Halácha pontos előírásokat tartalmaz ezekről. Sajnos az ismert tragikus történelmi események, a zsidó közösségek pusztulása elhagyott zsidó sírkertek sorát hagyta ránk egész Európában, így Magyarországon is. Somogyban sincs másként, ezért különösen értékes a szerzőnek, a szegedi egyetem könyvtárosának elhatározása szülőföldje zsidó temetőinek megörökítésére az utókor számára.

Suchman Andorné személyes hangulatú, a somogyszili zsidó temetőben született verse adja meg a könyv hangulatát, Dr.Suchman Tamás a Mazsihisz alelnöke ajánlása megköszöni Ábrahám Verának, hogy felhívta a figyelmet a somogyi zsidó temetők sorsára.

Markovics Zsolt szegedi főrabbi előszava ezek különlegességére, szimbolikájára figyelmeztet, azzal a figyelmeztetéssel: „Aki nem tiszteli múltját, annak nincs jelene és jövője sem.” Ábrahám Vera bevezetése beszámol kutatási módszeréről, felsorolva a tárgykörrel foglalkozó főbb munkákat, ezt rövid történelmi bevezető követi, amely elsősorban a megye zsidóságának múltjáról szól.

Utána Somogy települési sírkertjeit vizsgálja, felsorolva az általa bejártakat. Sajnálatosan hosszú azoknak a községeknek listája, ahol már nincs zsidó temető, sőt esetleg „nem deríthető ki, hol helyezkedett el…”.Természet és emberek pusztítják az elhagyott nyugvóhelyeket, ezért is nehéz Ábrahám Vera felderítő munkája.

Ír a könyv a zsidó temetési szokásokról amelyek megegyeznek más vidékekével., de az egyes temetők sokat elárulnak a helyi zsidó közösségekről. Az előírást, hogy a temetőnek a házaktól legalább 50 ölnyi távolságra kell lennie az építkezés sérti meg de ennél súlyosabbak a zsidóság megfogyatkozásának következményei.

Szomorú olvasmány a mártírok sok helyütt megtalálható jelképes sírja vagy emléktáblája! Fényképek mutatják meg az érdekesebb síremlékeket, a temetők jelen állapotát. Sok sírfeliratot és verset közöl, amelyek a németről már a XIX: század végén magyarra változnak, az első világháborús frontszolgálatra való utalásokkal együtt bizonyítva a zsidó lakosság hazafiasságát.

Ábrahám Vera sok szempontból, szinte a teljesség igényével vizsgálja tárgyát, nem hagyva ki a kőfaragók neveit sem. Nagyon hasznos a szimbólumok, díszítőelemek képi bemutatása és magyarázatuk, amelyet rövid szómagyarázat egészít ki.

Nagyon jó, hogy felhívja a figyelmet a zsidó temetők országos problémájának somogyi részletére. Utal rá, hogy noha zsidó embert tilos nem zsidó temetőben elhantolni, néhány helyen – már nem lévén zsidó temető – ezt megtették. Az általa meglátogatott temetők állapota többnyire a helyi állapotot tükrözi: ahol még van zsidó közösség, ott általában törődnek a sírkerttel, ahol már nincsenek látogatók ott a zsinagóga és a zsidó iskola épülete után a temető is áldozatul esik a könyörtelen időnek. Kevés jó példát említ a könyv, nem olvashatunk benne a helyi kezdeményezésből szépen rendbehozott siófoki temetőről sem, pedig ez talán javítaná az összképet. Ne feledjük, hogy egy adott település összefogása megmenthet zsidó kegyhelyeket, gondoljunk a balassagyarmati, az országban a legszebben helyreállított régi zsidó temetőre!

Ábrahám Vera tudományos igénnyel írt, külsejében is tetszetős könyve elősegítheti ezt.



Róbert Péter