 125
éves a Magyar Távirati Iroda. A hírügynökség létrehozásának
ötnegyed százados évfordulója alkalmából a Napvilág Kiadó
összegyűjtötte azt a 14 tájékoztatót, amelyeket az MTI
1943-44 háborús esztendeiben küldött külföldi tudósítóinak
„szigorúan bizalmas” megjelöléssel, de úgy tűnik inkább a
diszkrét kiszivárogtatás szándékával. Aláírás nincs a hazai
politikai eseményeket változó (5-15) oldalon bemutató
küldeményeken, de valószínűleg a munkatársak állították
össze a Külügyminisztérium Sajtó- és Politikai Osztálya
kezdeményezésére. Dr. Tarr László mint zürichi tudósító
megőrizte ezeket és a másolatok közreadásával nagy
szolgálatot tett az utókornak és a történelmi kutatásnak.
Nagyon izgalmas szűk nyolc hónapról számolnak be ezek a
jelentések. A háború lényegében eldőlt és ezt a magyar
vezetés tudja, a szövegekből kiderül, hogy nem is nagyon
titkolják, viszont nagyon törekednek arra, hogy a
bekövetkező összeomlás ne hozza magával az 1918 őszéhez
hasonló változásokat. A Rádió és az MTI élén Náray Antal,
„az antennák ezredese” érvényesíti a kormány akaratát, azaz
bizonyos Nyugat-tisztelet, a baloldal és szélsőjobb
távoltartása. Utóbbi csoportok támadják is ezeket a
testületeket, főleg a sajtóban és a parlamentben.
Lebilincselően érdekesek ezek a jelentések. Beszámolnak a
lakosság hangulatáról, a politikai tanácskozásokról,
parlamenti beszédeket közölnek, elemzik a jelent és a
várható jövőt. Elsősorban a főváros hangulatát elemzi,
amelynek nyílt várossá való nyilvánítása a bombázásoktól
való félelem miatt már ekkor szóba kerül. Katonai ügyek
közül a SZU-ba kiküldött honvédség hazahozatala a fő téma,
néha olvashatunk a zsidó munkaszolgálatról is.
A fegyvertárs Romániát potenciális jövőbeni ellenfélnek
tekintik, nagyon reménykednek egy balkáni angol
partraszállásban, amelyet Törökország hathatósan segíthetne
– hiába! Szinte barátságosak az angolszászokkal szemben,
akikkel Magyarország hivatalosan hadban áll és a
hangsúlyozott antibolsevizmus ellenére barátságosan
ismertetik az 1943-as szovjet változásokat, pl. a
köztársaságok államszövetségi jellegének erősítését.
Természetesen a németek tudomást szereznek ezekről a
dolgokról és gyakran adna kifejezést nemtetszésüknek. Ezért
a magyar vezetés –és nemcsak ők, hanem mindenki akinek van
ettől félnivalója – tart a német megszállástól, amely az
utolsó tájékoztató után néhány héttel be is következett. Ez
magyarázza azt a mai szemmel furcsa tényt, hogy a zsidóság
képviselői igyekeznek óvni a magyar szerveket az
elhamarkodott németellenes gesztusoktól, amelyek ezt – s
egyúttal a zsidóságnak a megszállt Európában már mindenütt
bekövetkezett tragédiáját – eredményezhetik. Erre később az
akkori magyar kormányt mentegető politikusok és történészek
gyakran hivatkoznak is!
Rassay Károly ellenzéki képviselő „ a választópolgárainak
nagy részét kitevő zsidóság érdekében tanúsít sokkal
óvatosabb magatartást, mint a kisgazdák és
szociáldemokraták.” (52.l) 943 októberi jelentés szerint „
az értelmes zsidóság, amely azelőtt meglehetősen bátorította
az ország vezetőit a németekkel szemben való
állásfoglalásra, az utóbbi időben taktikát változtatott,
mert egy német megszállás kiprovokálásától saját létét
félti”. Sajnos joggal!
A 14 dokumentum csak egy részét adja a kötetnek. Z.Karvalics
László bevezetője, a s Függelék korabeli anyagai, Varga
László utószója jól segíti ezek megértését, elhelyezését a
kor viszonyai közé. Jó képanyag teszi kellemessé a könyv
forgatását, életrajzok, tárgy és névmutató utat mutat
további kutatás számára. Ki kell emelni a hivatkozott
újságok és folyóiratok rövid, de hasznos jegyzékét.
Tudott ez a könyv újat mondani erről a sokat vizsgált
időszakról!
Róbert
Péter
2007.09.25
|
