Honismereti-helytörténeti
munkák egyre többet foglalkoznak az adott település zsidó
lakosainak szerepével a helyi társadalmi-gazdasági életben,
megkerülhetetlen érdemeikkel annak fejlődésében. Határon túl
ez nehezebb, ott az uralom- és nyelvváltás gátolja a sajnos
már nagyrészt megszűnt közösségek emlékeinek összegyűjtését,
esetleges publikálását.
Ezért különösen örvendetes kézbe venni Danis Ferenc: A
zsidóság története és emlékei Ipolyságon című munkáját,
amely a Komáromban megjelenő Honismereti Kiskönyvtár 204.
számát alkotja.
Bevezetésül érdekes adatokat közöl a felvidéki zsidóság
múltjáról, bemutatva a város zsidó temetőit, amelyek közül a
neológban a később gyakran előforduló Winter család egyik
tagjának sírkövén Kiss József hozzá írt sorai olvashatók. (Pöstyéni
fürdőbérlő korából származik barátságuk, magam is
feldolgoztam egy régebbi cikkemben)
Külön fejezet foglalkozik a kezdetekkel. A zsidóság
társadalmi beilleszkedése városunk életébe címmel, amely
egybeesik a település fénykorával. Iskola, zsinagóga épül, a
közösség tagjainak zöme kereskedő és iparos, bár későbbi
adat szerint a 8 orvos mind zsidó, vagy zsidó származású.
Bár létszámban csak a helyi lakosság 12%-át tették ki, az
összes adó 75%-át ők fizették. Magyar nyelvűek és érzelműek,
részt vesznek a bevonuló cseh katonaság elleni fegyveres
ellenállásban, ezt az új uralom nem veszi jó néven, de
később a demokrácia érvényesül, javul a gazdasági és
kulturális helyzet.
1938-ban a város visszakerül Magyarországhoz, bevezetik a
zsidótörvényeket, egyre szomorúbb idők jönnek, csak kevesen
élik túl a deportálást, a megmaradottak zöme kivándorol.
Sorsok villannak fel a könyv lapjain, sokaknak hazatérésük
után is folytatódik kálváriája, vagyonukat nem kapják
vissza, van akit Magyarországra toloncolnak.
Beszámol a megmaradt zsidó emlékek jelen állapotáról, amely
eléggé kétséges.
Van Holocaust–emlékfal 800 névvel, a neológ imaház ma már
vetőmagtisztító helyett kulturális központnak ad otthont,
megőrizve a zsidó szimbólumokat, de a többi zsinagóga
családi házként, illetve éjszakai szórakozóhelyként működik.
Az egyik temető is gondozatlan.
A város társadalmában és vezetésében megvan a jó szándék a
zsidó emlékek megőrzésére – a szép kiállítású, sok képpel és
térképpel ellátott füzet ennek szép bizonyítéka. Gondos,
szép munka, a záró bibliográfia támpontot ad a további
érdeklődőknek.
Róbert
Péter
2008.01.03
|