Danis Ferenc: A zsidóság története és emlékei Ipolyságon
 

 

Honismereti-helytörténeti munkák egyre többet foglalkoznak az adott település zsidó lakosainak szerepével a helyi társadalmi-gazdasági életben, megkerülhetetlen érdemeikkel annak fejlődésében. Határon túl ez nehezebb, ott az uralom- és nyelvváltás gátolja a sajnos már nagyrészt megszűnt közösségek emlékeinek összegyűjtését, esetleges publikálását.

Ezért különösen örvendetes kézbe venni Danis Ferenc: A zsidóság története és emlékei Ipolyságon című munkáját, amely a Komáromban megjelenő Honismereti Kiskönyvtár 204. számát alkotja.

Bevezetésül érdekes adatokat közöl a felvidéki zsidóság múltjáról, bemutatva a város zsidó temetőit, amelyek közül a neológban a később gyakran előforduló Winter család egyik tagjának sírkövén Kiss József hozzá írt sorai olvashatók. (Pöstyéni fürdőbérlő korából származik barátságuk, magam is feldolgoztam egy régebbi cikkemben)

Külön fejezet foglalkozik a kezdetekkel. A zsidóság társadalmi beilleszkedése városunk életébe címmel, amely egybeesik a település fénykorával. Iskola, zsinagóga épül, a közösség tagjainak zöme kereskedő és iparos, bár későbbi adat szerint a 8 orvos mind zsidó, vagy zsidó származású.

Bár létszámban csak a helyi lakosság 12%-át tették ki, az összes adó 75%-át ők fizették. Magyar nyelvűek és érzelműek, részt vesznek a bevonuló cseh katonaság elleni fegyveres ellenállásban, ezt az új uralom nem veszi jó néven, de később a demokrácia érvényesül, javul a gazdasági és kulturális helyzet.

1938-ban a város visszakerül Magyarországhoz, bevezetik a zsidótörvényeket, egyre szomorúbb idők jönnek, csak kevesen élik túl a deportálást, a megmaradottak zöme kivándorol.

Sorsok villannak fel a könyv lapjain, sokaknak hazatérésük után is folytatódik kálváriája, vagyonukat nem kapják vissza, van akit Magyarországra toloncolnak.

Beszámol a megmaradt zsidó emlékek jelen állapotáról, amely eléggé kétséges.

Van Holocaust–emlékfal 800 névvel, a neológ imaház ma már vetőmagtisztító helyett kulturális központnak ad otthont, megőrizve a zsidó szimbólumokat, de a többi zsinagóga családi házként, illetve éjszakai szórakozóhelyként működik. Az egyik temető is gondozatlan.

A város társadalmában és vezetésében megvan a jó szándék a zsidó emlékek megőrzésére – a szép kiállítású, sok képpel és térképpel ellátott füzet ennek szép bizonyítéka. Gondos, szép munka, a záró bibliográfia támpontot ad a további érdeklődőknek.
 

Róbert Péter
2008.01.03