 Kevés
szó esik mostanában a klasszikus szociáldemokráciáról. Mint
párt nem váltotta be a rendszerváltás utáni reményeket, nem
játszik nagy múltjának megfelelő szerepet a magyar politikai
életben.
Kulcsár Péter politológus, újságíró négyévi kutatás
eredményeként A szociáldemokrácia az eszmék történetében
című, a Hungarovox kiadónál megjelent könyvében első ízben
ad monográfiaszerű feldolgozást a szociáldemokrácia mint
eszme és elmélet történetéről - amely megelőzte a mozgalom
kialakulását és nem mindig együtt jelenik meg vele.
Bevezetőül megkezdi a nevek és fogalmak tisztázását,
rengeteg szerzőre hivatkozik - amelyek nagy részét
méltatlanul elfeledték. Felsorolja és elemzi az önálló
eszmeköröket, nézetrendszereket, utal a zsidógyűlöletre és
megállapítja, hogy a cionizmus elleni vádak néha a
kommunista rendszer és a szélsőjobboldal által közösen
használt hamisítások.
Említi pl. a Mindszenty beszédében használt "kulturnacionalizmust",
de a történelmet befejezettnek tartó Fukuyama elméletét is.
Táblázat segíti a politikai eszmék csoportosítását a
19.század elejétől napjainkig. Bemutatja a sokat
hivatkozott, de nem annyira értett Kommunista Kiáltványt,
amelytől zegzugos kitérő vezet Sztálin "kaukázusi
irányzatáig".
Országonként foglalkozik a szociáldemokráciával, még a
nálunk kevéssé ismert skandináv irányzatokkal is.
Természetesen a hazai mozgalmat tekinti át a legalaposabban.
Külön fejezetek szólnak a Táncsicstól Peyerig vezető útról.
Erről már olvashattunk a régi rendszerben, de most a szerző
másképpen tárgyalja a témát. A nevek között rengeteg a
zsidó, ennek okait nem kutatja, pedig érdemes lenne.
Csak mellékesen tudjuk meg, hogy Táncsics harcolt a zsidók
egyenjogúsításáért és Ságvárit az egyetemi zsidóverések
vitték a mozgalomba. Rávilágít a háborús ellenállás
szociáldemokrata gyökereire, kiemelve Stollár Béla
csoportját. Az általa egyébként pozitívan értékelt
1945-48-as időszak koalíciós titkait is megszellőzteti,
különös tekintettel az erőszakos egyesítésre a
kommunistákkal.
Az utóbbi ügyében nem ért egyet az utólag igazoló 1990-es
bírósági ítélettel. Feldolgozza a szociáldemokrata emigráció
tevékenységét és a sajnos rövid 1956-os közjátékot, kiemelve
Kéthly Anna érdemeit.
Az utolsó fejezet levonja a nyugati és keleti tanulságokat,
óv a veszélyektől. Utal a rendszerváltás utáni
újraalakulásra, felveti az esetleges alternatívákat.
Terjedelmes jegyzetanyag, irodalomjegyzék adja meg a kötet
tudományos rangját, a záró képanyag növeli érdekességét.
Kulcsár Péter könyve hatalmas tabló egy jelentős
irányzatról, beleágyazva azt múlt és jelen összefüggéseibe.
Róbert PéterF
2008.01.20
|
