Vissza

Fülöp György: Vészkorszak

Fülöp György neve jól ismert a viccek kedvelői, a vidám lapok olvasói körében. Karikatúrái a műfaj legjobbjai közé tartoznak, írásait szívesen lapozza a tréfakedvelő közönség. Amikor műveit nézegetik vagy forgatják talán nem is gondolnak arra milyen szomorú emlékek állhatnak ezek hátterében.

Ezekről az emlékekről-élményekről - amelyeken sok ezred magával ment keresztül 1944-45 tragikus hónapjaiban - vall a Fócus Kiadónál megjelent Vészkorszak című könyvében. Szinte gyermekként, családjától elszakítva került a budapesti gettóba. Felnőtteket is próbára tevő borzalmakat látott és élt meg, és mint annyian a sorstársak közül - zárt magába.
Ezeket az évtizedekig csak fájdalmas emlékként őrzött eseményeket néhány éve vetette papírra, és most megosztja olvasóival. Mivel ezek e szörnyű élmények ihlette írások nem az ő eddig megszokott témái, így nem is a szokott stílusában örökíti meg őket.
Rövid történeteinek sora a borzalmak fűzére, ennek ellenére valahogy mégis megszólítják az olvasót, nehéz elszakadni tőlük, letenni a könyvet. Téglagyárral, munkaszolgálattal kezdődik a sor, zömük a gettót mutatja be a maga valóságában, de helyet kapnak a láncban a felszabadulás mozzanatai is. Megragadja a furcsaságokat, a történeteknek van csattanójuk, alakjai élő személyek, akik gyötrelmeik között is megőrzik hagyományos kesernyés humoruk roncsait.

Fő helyszín a gettó, a középkori elődjénél sokkal gonoszabb kényszerlakhely, hiszen a régi gettók egy sajátos közösségi élet bizonyos fokú védelmet is nyújtó keretei voltak, míg a második világháború gettói a deportálás előszobái, a tömeghalál színhelyei. Egyetlenegy érte meg közülük a felszabadulást - a magyar főváros 1944 novemberében elrendelt "zárt zsidónegyede". Neki és az itt szenvedő tízezreknek állit emléket a könyv, amelynek történeteit meg-megszakítják filozofikus hangvételű töprengések a zsidó sorsról, életről, halálról. Némelyik, mint a Zsidóniák, vagy Hétszer az antiszemitizmusról önálló aforizmaként is megállja a helyét.

Legtöbb írása a gettó hétköznapjait eleveníti fel, az éhezést, a rettegést, a nyomorúság vámszedőit, a felszabadulás örömét. Magatartásformák, búvóhelyek jelennek meg, kalandregénybe illő fordulatok, amelyek nem kalandorokkal, hanem jámbor pesti polgárokkal estek meg. Elviselésükhöz az ad reményt: egyszer ennek is vége lesz!

Egyszer csak belehasít a 40 kilóra fogyott gyerekember tudatába: Túléltem! (Egyébként születésnapja, január 18, egybeesik a gettó felszabadulásával!) Olyan élmény ez, amely a könyv hát- és címlapján is megjelenik, ellensúlyozva a későbbi kellemetlenségeket, vonattetőn utazást, bizonytalan jövőt és sok mindent.

Fülöp György túléli és 35 évig humorista-karikaturista a Ludas Matyinál. Keveset beszél a vészkorszakról -amelyben bátyja is odaveszett- nem is ír róla, de nem felejti...
Ennek bizonyítéka ez a könyv!

Róbert Péter