Schőner Alfréd:
Te érted... |
LIKVODCHÁ
Negyven írás - dolgozat - elkészült, a
szerző, Schőner Alfréd rabbi művészettörténész, pedagógus, a címen törte a
fejét, amely tömören kifejezheti nagyívű munkájának a lényegét. A különböző
titulusok, tevékenységek említése ezúttal nem felesleges, hiszen mindegyik érinti a
kötetben megjelenő különböző témájú művek tartalmát. Az előszó tájékoztat
(Haraszti György írta) a megoldás ötletét a Talmud adta. A próféták munkáit
arameus nyelvre Jonatán ben Uziél, a tanítvány fordította le. Megszólalt egy Égi
hang - "ki az, aki felfödte a titkaimat az ember fiai előtt?"
Ekkor felemelkedett Jonatán ben Uziél: "Én vagyok, aki a Te titkaidat az ember
fiai előtt felfedtem, nem az én dicsőségemért tettem, hanem Te érted..." Ez
utóbbi két szó lett a könyv címe. "Ki-ki döntse el, kire vonatkoztatja "
(ajánlja az előszó).
A szerkesztő (Oláh János) öt részre osztotta a mondanivalót. Mi önkényesen a
címhez ragaszkodva, három gondolatkört különböztetünk meg, éspedig úgy, "A
Te érted" szavak után kétszer kérdőjelet teszünk, egyszer meg felkiáltójelet!
A tetszetős borítólap, ahol a fenti szavak héber eredeti likvodchát a grafikus, Szmuk
Judit a szerző kérésére a Sidur Hamilton (Spanyolország 1300 körül) betűinek
felhasználásával figurácskákból alkotta, mindjárt feladva az első kérdést.
I. Te érted? Dehogy értem. A zsidó vallást több ezer éve a
nonfigurativitás puritánsága jellemzi, akkor hogyan és mióta kerül művészetükbe
figurális kép. Azért ajánljuk olvasásra a könyvet, hogy e titok megfejtését
megismerjük. Schőner professzor utal rá, a Szentírás néven nevezi az első
művészt, Becalélt, akit az Örökkévaló ..."eltöltötte isteni szellemmel,
bölcsességgel, értelemmel és tudással minden munkára". Munkatársaival ő
alkotta manuálisan a pusztai Szentélyt, a "Sátor" tárgyait, például
menórát, de tegyük hozzá, figurális alakját, pl. kerubokat. A pusztai és
jeruzsálemi Szentély külső architektúrája, belső berendezési tárgyai művészi
ízlésre vallottak.
A későbbiek folyamán jelentősebb alkotások születtek az ötvösművességben, de a
zsinagógák frigyszekrény takarók és a Tórát beborító textíliákon is. A könyv
első dolgozata bemutatja a figurális fejlődést a második századtól a zsinagóga és
a mozaik festészetben. Részletesen Dura Europos zsinagóga freskó sorozatának
ismertetésére került sor. Az említett zsinagóga a mai Szíria területén, az iraki
határhoz közel, az Eufrátesz folyó mentén található.
A freskósorozat eredeti, restaurált változata a Damaszkuszi Nemzeti Múzeumba, hiteles
másolata a Tel Avivi Bét Hátfucot Múzeumban látható. A sorozatban Mózes, Áron,
Józsué képeit is megmintázták. Jegyezzük meg, hogy a menóra ábrázolás a
zsinagógában nem ív alakú, ahogy ez a Titus Diadalíven ábrázolták. Mivel a Menora
Szentélybeli eredeti formájáról vitáznak, az ott látható változat: a tőből
ferdén kinövő egyenes ágak a bimbózattal figyelemre méltó adat lehet. Az Emek
Jezraelben az ókori zsinagógák talán legismertebb épülete látható az 5. században
épült Bétalfai zsinagóga. A zodiákus képen a különböző korszakokból származó
arameus, görög, héber szavak, mondatok más-más kultúrák, nyelvek hatását
bizonyítják. A frigyszekrény mellett a luláv és etróg szukoti (sátorosünnepi)
növények motívuma is feltűnik. Az említett motívumokat igyekszik a szerző számba
venni, egészen napjainkig. Nevezetesen Chagall két témával kapcsolatos művét a
kötet szemlélteti.
A bibliai témák sok művészt megihlettek, így Michelangelot, Rembrandtot, kettőjük
munkásságát részletes dolgozatok elemzik. Kézzel írott kódexekhez, Hagadákhoz,
Megillákhoz - Tekercsekhez - kiváló művészek illusztrációkat festettek.
Ilyen a Tudományos Akadémián őrzött Kaufmann-Megilla, amelyet ismeretlen,
valószínűen olasz művész alkotott, nem tudjuk, hogy az írnok és az illusztrátor
ugyanaz a személy volt-e.
A tekercsen minden oldalon 22 sötétbarna tintával írott sor található, amelyet
színes keret vesz körül. 18 képen jelenetek elevenítik meg az Eszter könyve
történetét. Külön pergament tekercs az olvasás előtti és utáni imákat
tartalmazza önálló kompozícióval.
Érdekes, hogy a tekercs és külön a magyarra fordított szöveg Harasztiné Takács
Marianna magyarázatával hasonmás kiadásban forgalomba került.
A másik nagy kincs Kaufmann Dávid Májmuni Kódexe. Kaufmann Dávid (1852-1899)
Breslauban szerzett rabbi levelet, a Budapesti Rabbiképző Intézetben kapott tanári
állást. Rövid életében egyedülálló hozzáértéssel ritka könyveket,
kéziratokat, Hágádákat gyűjtött. Gazdag gyűjteményének kiemelkedő két ékköve
a fent említett Eszter tekercs és Rámbán Májmuni kódexe. A tudós rabbit halálát
követően nemsokára felesége is meghalt. Anyósa a Tudományos Akadémia
Könyvtárának ajándékozta a hagyatékát.
A Misné Tórát 1180-ban Kairóban írta Maimonidés. A kézirat, amely a Kaufmann
gyűjteménybe került, Nátán ben Simon Hálévi valószínűleg 1296-ban
Franciaországba írt és illusztrált műve. Maga írja, hogy sógorának másolta és
illusztrálta. A kézirat 68 legszebb kódexét Scheiber Sándor előszavával Sed Rajna
Gabriella művészettörténeti analízisével a Magyar Helikon - Corvina megjelentette
vagy másfél évtizede. Nagyon szépek a fejezetek címlapján a betűk. A szöveg
különböző betűtípussal íródott. Szinezésük változatos. A lapszéleket
illusztrációk díszítik, néhány elég pajzán is közöttük.
Hazai vizekre evezve szólni kell a nagykanizsai Hevra Kadisa kézzel írott könyvéről.
A szerző bevezetőjében kifejti, hogy a "Ne készíts magadnak faragott
képet" tilalma a festészet kialakulását korlátozta. Ennek virágzását az
állandó vándorlások is akadályozták. Mint láttuk, az építészet, ötvös és
textilművészet helyenként és időnként létezett. A miniatúrák és a kódex
illusztrációk teret nyert, díszítették a Bibliát, a zsoltárkönyveket, a
Hagadákat, az utóbbit különös gyakorisággal. De illusztrációval látták el a
házassági szerződést (ketúbákat), vallástudományi munkákat és a Hevra Kadisa
(Temetkezéssel foglalkozó Szent Egylet alapító okmányát). Műhelyek is alakultak.
Például Köpcsény községben, Rohoncon, Németkeresztúron. Legtöbb művésznél a
magyar és virágminták, a jellegzetes motívumok.
Nagyon részletesen ismerteti a kötet a Nagykanizsai Hevra Kadisa könyvet. 1792-ben
kezdték írni, az írnok és illusztrátor Jichák Eisik. Nagyon gazdag a keret
díszítés, írja Schőner professzor. Túlnyomó többségben növényi ornamentika
látható, amely szoros kapcsolatot mutat a magyar folklórral. A parasztok zene és
énekkincse, valamint népművészeti tárgyak díszítése és a zsidó kultúra
kapcsolata a Chászidizmus terjedésének köszönhető. Hatása Magyarországon is
érezhető. Zenei példának a Szól a kakas már kezdetű dalt említi a tanulmány. Az
illusztrációk részletesen foglalkoznak a Pokollal, a gyásszal kapcsolatos
eseményekkel, tennivalókkal. Érdekes megfigyelni a gyászolók ruházatát, amely a
kornak, az 1800-as évek viseletének megfelelő. Kaftánt csak a rabbin látunk.
Szabadjon a képzőművészettel foglalkozó gondolatkörből még egy terjedelmes
dolgozatot kiemelni, ez a Menora Há Kneszet. Az izraeli parlamenttel szemben elhelyezett
monumentális alkotás, az állam szimbólumává vált. Angol képviselők 1952-ben
Jeruzsálemben járva hiányolták egy egységes szimbólum jelenlétét, adni is akartak
valami kompenzációt a fiatal zsidó államnak, ez az ajándék a modern Menora lett.
Alkotója Benjamin Elkána 1877-ben született Németországban, Dortmundban. 1934-ben
emigrál Angliába. Alkotásait szülőföldjén elpusztították. A művész 1960-ban
halt meg. Főműve 1956-ban készült el. A Parlament épületébe tervezték
felállítani, de a "faragott kép" figurális ábrázolása miatt a
domborműveken, amely a zsidó történelem egészét kívánta érinteni, jobbnak
látták a Parlamenttel szembeni téren elhelyezni. A művészeti gondolat körnél egy
inkább érintőlegesen képzőművészről, bár jól rajzolt, inkább rabbiról,
íróról, műfordítóról, gondolkodóról esik szó szigetként a más témájú
tengerben Birnfeld Sámuelről. Vele kapcsolatban feltehetjük a második kérdést.
II. Te érted? Dehogy értem, de nem érti a szerző és más sem, hogy
az 1906-ban született sokoldalú rabbi, aki a numerus clausus idején kitüntetéssel
doktorált, beszélt németül, angolul, olaszul, arameusul, szanszkritül, a János
vitézt fordította héberre, hogyan halhatott éhen Félixdorfban? Úgy gondoljuk, ez a
20. század legnagyobb rejtélye, Rajzolni is tanult. A János vitézhez hat humoros
illusztrációt készített. Nagyon szerette a magyar irodalmat, különösen Petőfit.
1942-től többször hívták be munkaszolgálatra, az embertelen munka után
kikapcsolódásként a János vitézt fordította. A piszkozat elkészült, a
tisztázatból is néhány sor. Írt verseket, és papírra vetette gondolatait,
elmélkedéseit. Mindezekből idéz a könyv. A Mérték című versében ezt írja:
Majd fekszem a Halálba
És sírom felett fűszál legénykék
udvariasan hajlonganak
És akkor Isten rám veti Napsugarakat
Akkor tudni fogom
Hogy valóban nagyot nőttem
a halálom óta.
Szegedi rabbiskodása idején ismerkedett meg a szerző a most is ott élő özveggyel,
aki rábízta férje irodalmi hagyatékát. Most azon dolgoznak, hogy a teljes - sajnos
rövidre szabott - életmű az olvasó elé kerüljön. Bár a versben megfogalmazott
kérdésre már most igennel válaszolhatunk.
A művészetről írott dolgozatai után Schőner Alfréd rabbi és pedagógus velünk,
olvasóival közösségével szembefordul és nekünk mondja:
III. Te érted!!! Mi értünk teljesít rabbi szolgálatot, fogalmazza
meg beszédeit, tanít, lelkesít. Egyik előadásában felteszi a kérdést: a mózesi
öt könyvnek ki volt a domináns személyisége? Áron vagy testvére, Mózes. Áron
mutatta be az áldozatokat a hagyományos áldással ő illette a népet, mégis
Mózesről beszélünk úgy, hogy tanítómesterünk. "Nem támadt oly prófét, mint
ő."
A mai időkre értve a pap és a tanítómester döntnök, bíró szerepe egyesül. A
kohaniták feladata a szertartásokra korlátozódott. A rabbi megmaradt
tanítómesternek, de pasztorális teendőket is ellát. Esket, temet. Az Írás
figyelmeztet, "menjetek el azokhoz a papokhoz, akik a ti időtökben lesznek".
Aki ugyanazt a levegőt szívja, mint te. Aki ugyanazt a történelmet éli, amit te. Aki
nem menekül elefántcsonttoronyba, hanem részese gondjaidnak, ő tud majd hiteles
választ adni kérdéseidre. A kötet papi beszédei ezt a törekvést igazolják.
Nagy tisztelettel beszél a szerző azokról az elődökről és példaképekről, (Lőw
Emmánuel, Scheiber Sándor, Asher Ancsel, Jungreisz Benoschofszkij Imre, akiktől fenti
késztetést átvette. Számos érdekes írást említenénk még, például a szovjet
származású apát és fiát, a Koganokat, akikkel a szerző Izraelben találkozott. Az
apa és a fia mindketten jártak Magyarországon. Az apa részt vett a gettó
felszabadításában, mint orvos-tiszt, a fia katonatisztként "ideiglenesen
Magyarországon tartózkodó" Vörös Hadsereg tagjaként teljesített szolgálatot
és Székesfehérváron lépte át életében először a zsinagóga küszöbét. A lap
terjedelme és az olvasó türelme véges, éppen ezért egy gondolatot befejezésül
szeretnénk leírni. Dávid király ágya felett egy hárfa függött, amely éjfélkor
magától megpendült. A király felkelt és a Tórával foglalkozott. Hajnalban az
előkelőségek jelentették: a nép zúgolódik, mert nincs megélhetése. Dávid
válasza: "Menjetek és lássatok munkához mind." Három tényező van együtt
a király szobájában. A Tóra-tanulás - tanítás, a művészet (hárfa) és a munka.
Schőner Alfréd három évtizedes rabbi-pedagógus, művészettörténet munkásságában
e hármas gondolat ötvöződik. Könyve is e hármas értékekre hívta fel olvasói
figyelmét. Az üzenet hozzánk és értünk szól. Te érted, ő érte, mi értünk.
Azt sajnáljuk, hogy anyagi okokból az illusztrációk nem színesek. Élvezhetőbb és
érthetők lennének úgy a képek. Kárpótol viszont minket, hogy a negyven írás
tartalmának színessége és változatossága.
(Bookmaker, Budapest, 2004.)
Deutsch Gábor
Utóirat:
A Csengeri Jungreisz rabbira visszatérve a könyv 193. oldalán olvashatunk egy
történetet, mely szerint a szerző nagypapája Efrájim Dov nehezen kereste a kenyerét.
Csütörtökönként arra törekedett, hogy a sábesz méltán legyen megünnepelve.
Ezért minden pénzét összeszedve vásárolt egy libát. Kételyek merültek fel a
szárnyas kósersága iránt. A nagyapa az akkor 9 éves fiát elküldte (a szerző
apját) a rabbihoz, hogy vizsgálja meg a vésetet. A rabbi az ablaknál felfújta a
vésetet, nézegette és "bizony ez nem fogyasztható" lett a válasza. Aztán
ránézett a kisfiúra, felismerte, bizonyára eszébe jutott, hogy a gyermek apja napi
gondokkal küzd, még egyszer ránézett a légcsőre, újra felfújta, elmerengett, majd
ehetőnek, kósernak minősítette a libát.
A recenzió megírása után találkoztunk az Izraelben élő éppen Pesten vendégeskedő
Braun Miklóssal, aki Jesiva bocherként samesza, mindenese volt a tudós rabbinak és
szemtanúja a jelenetnek. Miklós bácsi szavai a könyv hitelességét szemünkben
erősen megnövelte.
"TE
ÉRTED..."
Schőner Alfréd professzor új könyve
Nem első könyves szerző kötetét
tartjuk a kezünkben. Schőner Alfréd írásait folyóiratokból, korábbi könyveiből,
a szerkesztésében megjelent kiadványokból jól ismerjük. "Mérleg" címmel
pár éve megjelent válogatott beszédeinek, cikkeinek és tanulmányainak gyűjteménye
jó ízelítőt adott arra nézve, hogy a Schőner Alfréd írásaiból készült
válogatásból milyen olvasmányos, mégis tudományos színvonalú kötetet lehet
szerkeszteni. Ennek ellenére, amikor a mostanában napvilágot látott "Te
érted..." című nagyon izléses, szép külsejű kötetet kinyitottuk,
meglepetéssel állapítottuk meg, hogy a Szerző korábbi írásait tartalmazó
kincsesbánya szinte kiapadhatatlan. Az olvasott cikkekre, a meghallgatott előadásokra,
prédikációkra jól emlékezünk, de így, ilyen impozáns kötetbe szedve az újdonság
varázsával hatnak. Beleolvasva az egy-egy régen, és el-elkallódó újságban olvasott
írásba, vagy évekkel ezelőtt hallott beszédbe, előadásba, már a jövőre gondolva,
kíváncsi várakozással töltődik el az olvasó a következő könyvvel kapcsolatban.
Schőner Alfréd főrabbi, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem rektora legújabb
könyve, amelyet június 17-én mutattak be neves személyiségek kis ünnepségnek is
beillő esemény keretében, öt témakörbe, illetve öt fejezetbe osztja nagyon
változatos és színes tartalmát.
Az első tartalmi egység a Szerzőnek a rabbinikus tudományok melletti kiemelt
érdeklődési körét, a művészettel, különösen a képzőművészettel foglalkozó
írásaiból válogat. Pillantsunk bele ebbe az első tartalmi egysége, vegyünk
szemügyre néhány tanulmányt. Rögtön az első írás nagyon érdekes, mondhatnánk
izgalmas témával foglalkozik. "Figurális ábrázolás és a zsidó művészet. -
Van-e a zsidóságnak ábrázoló művészete?" Természetesen ókorból és a
középkorból vett példákkal bizonyítja Schőner professzor, hogy annak ellenére,
hogy vallásunk, lévén az első monoteista vallás, a reá jellemző nonfigurativitás
(amely előírás is) és a puritánság mellett mégis rendelkezett művészettel,
amelynek szép példáit említi, akár a Tnákhból, a zsidó Bibliából (pl. Becálél,
vagy maga a jeruzsálemi Szentély), vagy az I, IV, V. századból fennmaradt szentföldi
mozaik emlékeket, vagy a S'lomo Hálévi által i. sz, 929-ben illusztrált ún.
"Első Leningrádi T'nákhot." Ugyanígy számon tartjuk a híres Dura Europos-i
zsinagóga nyugati falának képciklusát, vagy a még ismertebb Eszter-könyv, a M'gilla
jól ismert ábrázolásait. Schőner professzor még számos példáját vonultatja fel a
hagyományos zsidó művészetnek, amely megfér vallásos előírásainkkal.
Ugyanezt a témát világítja meg a fejezet egy másik tanulmányával, amely egyben
kitűnő és minden részletre és háttér-ismeretre kitekintő ismertetését és
értékelését adja a hazai zsidó művészet egy kiemelkedő szépségű és értékű
emlékének, a nagykanizsai Chevra Kadisa- könyvnek.
A nyolcadik írás "A Dohány utcai zsinagóga. A templomépítésének
előtörténete." címet viseli, de ennél sokkal többet ad. Rövid bepillantást
kapunk a zsinagóga létrejöttének idején a magyar képzőművészetbe is, valamint
részletekbe menően ismerteti a zsinagóga építészeti elemeit és teljes belső
terét, díszítéseit. Mindezt alapos, de tömör formában a kor magyarországi
zsidóságának történetében helyezi el.
A tizedik tanulmány, "Az elveszett álmok. - Dr. Birnfeld Sámuel emlékére."
E tanulmány megismertet egy különleges tehetségű, tragikus sorsú ifjú rabbival, aki
a halál tornácán, 1944. májusában fejezi be Petőfi János vitézének mesteri héber
fordítását. Schőner professzor tanulmánya mellett eredeti részleteket olvashatunk a
mártírrá lett rabbi, Petőfi héber fordítójának megmaradt naplójából, valamint a
János vitéz-fordításhoz készült sajátkezű illusztrációiban gyönyörködhetünk.
A II. fejezet "A zsidóság eszmevilágából" tartalmaz válogatást a
különféle tudományos konferenciákon elmondott előadásokból. E nagy ívű és
fontos, érdeklődésre számot tartó írások közül emeljük ki, hívjuk fel a
figyelmet az "...ászé lechá ráv..." ("...válassz magadnak
tanítómestert...") címűt, amelyben a legendás Lőw Immánuel újabb legendává
magasodott leányával, Lőw Eszterről olvashatunk, akit a Szerző pályája kezdetén
ismerhetett és emlékeit a legnagyobb magyar neológ rabbi leányától hallhatta.
Ugyanitt olvashatunk a XX. század egyik kiemelkedő magyarországi neológ rabbijáról,
a Rabbiképző nagyhatású professzoráról, dr. Benoschovszky Imréről.
A III.fejezet "Békés szombatot - Sábát Sálom" címmel a szombati
prédikációkból válogat, csakúgy, mint a következő egység az ünnepi beszédekből
nyújt egy csokrot. Ezután "Mártírjaink emléke" tartalmaz négy
mártír-megemlékezésen, valamint zsinagógában elmondott beszédet.
A kötetet Schőner Alfréd írásainak mennyiségében és tartalmában egyaránt
impozáns bibliográfiája zárja.
A fentiekben rövid bepillantást kívántunk adni ebbe a nagyon jól sikerült
válogatásba, ebbe az olvasmányos könyvbe, amelyet a zsidó témák iránt érdeklődő
olvasóknak figyelmébe ajánlunk.
Borsányi Schmidt
Ferenc |
|