Vissza

Schőner Alfréd:
Te érted...

LIKVODCHÁ

Negyven írás - dolgozat - elkészült, a szerző, Schőner Alfréd rabbi művészettörténész, pedagógus, a címen törte a fejét, amely tömören kifejezheti nagyívű munkájának a lényegét. A különböző titulusok, tevékenységek említése ezúttal nem felesleges, hiszen mindegyik érinti a kötetben megjelenő különböző témájú művek tartalmát. Az előszó tájékoztat (Haraszti György írta) a megoldás ötletét a Talmud adta. A próféták munkáit arameus nyelvre Jonatán ben Uziél, a tanítvány fordította le. Megszólalt egy Égi hang - "ki az, aki felfödte a titkaimat az ember fiai előtt?"

Ekkor felemelkedett Jonatán ben Uziél: "Én vagyok, aki a Te titkaidat az ember fiai előtt felfedtem, nem az én dicsőségemért tettem, hanem Te érted..." Ez utóbbi két szó lett a könyv címe. "Ki-ki döntse el, kire vonatkoztatja " (ajánlja az előszó).

A szerkesztő (Oláh János) öt részre osztotta a mondanivalót. Mi önkényesen a címhez ragaszkodva, három gondolatkört különböztetünk meg, éspedig úgy, "A Te érted" szavak után kétszer kérdőjelet teszünk, egyszer meg felkiáltójelet!
A tetszetős borítólap, ahol a fenti szavak héber eredeti likvodchát a grafikus, Szmuk Judit a szerző kérésére a Sidur Hamilton (Spanyolország 1300 körül) betűinek felhasználásával figurácskákból alkotta, mindjárt feladva az első kérdést.

I. Te érted? Dehogy értem. A zsidó vallást több ezer éve a nonfigurativitás puritánsága jellemzi, akkor hogyan és mióta kerül művészetükbe figurális kép. Azért ajánljuk olvasásra a könyvet, hogy e titok megfejtését megismerjük. Schőner professzor utal rá, a Szentírás néven nevezi az első művészt, Becalélt, akit az Örökkévaló ..."eltöltötte isteni szellemmel, bölcsességgel, értelemmel és tudással minden munkára". Munkatársaival ő alkotta manuálisan a pusztai Szentélyt, a "Sátor" tárgyait, például menórát, de tegyük hozzá, figurális alakját, pl. kerubokat. A pusztai és jeruzsálemi Szentély külső architektúrája, belső berendezési tárgyai művészi ízlésre vallottak.
A későbbiek folyamán jelentősebb alkotások születtek az ötvösművességben, de a zsinagógák frigyszekrény takarók és a Tórát beborító textíliákon is. A könyv első dolgozata bemutatja a figurális fejlődést a második századtól a zsinagóga és a mozaik festészetben. Részletesen Dura Europos zsinagóga freskó sorozatának ismertetésére került sor. Az említett zsinagóga a mai Szíria területén, az iraki határhoz közel, az Eufrátesz folyó mentén található.

A freskósorozat eredeti, restaurált változata a Damaszkuszi Nemzeti Múzeumba, hiteles másolata a Tel Avivi Bét Hátfucot Múzeumban látható. A sorozatban Mózes, Áron, Józsué képeit is megmintázták. Jegyezzük meg, hogy a menóra ábrázolás a zsinagógában nem ív alakú, ahogy ez a Titus Diadalíven ábrázolták. Mivel a Menora Szentélybeli eredeti formájáról vitáznak, az ott látható változat: a tőből ferdén kinövő egyenes ágak a bimbózattal figyelemre méltó adat lehet. Az Emek Jezraelben az ókori zsinagógák talán legismertebb épülete látható az 5. században épült Bétalfai zsinagóga. A zodiákus képen a különböző korszakokból származó arameus, görög, héber szavak, mondatok más-más kultúrák, nyelvek hatását bizonyítják. A frigyszekrény mellett a luláv és etróg szukoti (sátorosünnepi) növények motívuma is feltűnik. Az említett motívumokat igyekszik a szerző számba venni, egészen napjainkig. Nevezetesen Chagall két témával kapcsolatos művét a kötet szemlélteti.

A bibliai témák sok művészt megihlettek, így Michelangelot, Rembrandtot, kettőjük munkásságát részletes dolgozatok elemzik. Kézzel írott kódexekhez, Hagadákhoz, Megillákhoz - Tekercsekhez - kiváló művészek illusztrációkat festettek.
Ilyen a Tudományos Akadémián őrzött Kaufmann-Megilla, amelyet ismeretlen, valószínűen olasz művész alkotott, nem tudjuk, hogy az írnok és az illusztrátor ugyanaz a személy volt-e.
A tekercsen minden oldalon 22 sötétbarna tintával írott sor található, amelyet színes keret vesz körül. 18 képen jelenetek elevenítik meg az Eszter könyve történetét. Külön pergament tekercs az olvasás előtti és utáni imákat tartalmazza önálló kompozícióval.
Érdekes, hogy a tekercs és külön a magyarra fordított szöveg Harasztiné Takács Marianna magyarázatával hasonmás kiadásban forgalomba került.

A másik nagy kincs Kaufmann Dávid Májmuni Kódexe. Kaufmann Dávid (1852-1899) Breslauban szerzett rabbi levelet, a Budapesti Rabbiképző Intézetben kapott tanári állást. Rövid életében egyedülálló hozzáértéssel ritka könyveket, kéziratokat, Hágádákat gyűjtött. Gazdag gyűjteményének kiemelkedő két ékköve a fent említett Eszter tekercs és Rámbán Májmuni kódexe. A tudós rabbit halálát követően nemsokára felesége is meghalt. Anyósa a Tudományos Akadémia Könyvtárának ajándékozta a hagyatékát.

A Misné Tórát 1180-ban Kairóban írta Maimonidés. A kézirat, amely a Kaufmann gyűjteménybe került, Nátán ben Simon Hálévi valószínűleg 1296-ban Franciaországba írt és illusztrált műve. Maga írja, hogy sógorának másolta és illusztrálta. A kézirat 68 legszebb kódexét Scheiber Sándor előszavával Sed Rajna Gabriella művészettörténeti analízisével a Magyar Helikon - Corvina megjelentette vagy másfél évtizede. Nagyon szépek a fejezetek címlapján a betűk. A szöveg különböző betűtípussal íródott. Szinezésük változatos. A lapszéleket illusztrációk díszítik, néhány elég pajzán is közöttük.

Hazai vizekre evezve szólni kell a nagykanizsai Hevra Kadisa kézzel írott könyvéről. A szerző bevezetőjében kifejti, hogy a "Ne készíts magadnak faragott képet" tilalma a festészet kialakulását korlátozta. Ennek virágzását az állandó vándorlások is akadályozták. Mint láttuk, az építészet, ötvös és textilművészet helyenként és időnként létezett. A miniatúrák és a kódex illusztrációk teret nyert, díszítették a Bibliát, a zsoltárkönyveket, a Hagadákat, az utóbbit különös gyakorisággal. De illusztrációval látták el a házassági szerződést (ketúbákat), vallástudományi munkákat és a Hevra Kadisa (Temetkezéssel foglalkozó Szent Egylet alapító okmányát). Műhelyek is alakultak. Például Köpcsény községben, Rohoncon, Németkeresztúron. Legtöbb művésznél a magyar és virágminták, a jellegzetes motívumok.

Nagyon részletesen ismerteti a kötet a Nagykanizsai Hevra Kadisa könyvet. 1792-ben kezdték írni, az írnok és illusztrátor Jichák Eisik. Nagyon gazdag a keret díszítés, írja Schőner professzor. Túlnyomó többségben növényi ornamentika látható, amely szoros kapcsolatot mutat a magyar folklórral. A parasztok zene és énekkincse, valamint népművészeti tárgyak díszítése és a zsidó kultúra kapcsolata a Chászidizmus terjedésének köszönhető. Hatása Magyarországon is érezhető. Zenei példának a Szól a kakas már kezdetű dalt említi a tanulmány. Az illusztrációk részletesen foglalkoznak a Pokollal, a gyásszal kapcsolatos eseményekkel, tennivalókkal. Érdekes megfigyelni a gyászolók ruházatát, amely a kornak, az 1800-as évek viseletének megfelelő. Kaftánt csak a rabbin látunk.

Szabadjon a képzőművészettel foglalkozó gondolatkörből még egy terjedelmes dolgozatot kiemelni, ez a Menora Há Kneszet. Az izraeli parlamenttel szemben elhelyezett monumentális alkotás, az állam szimbólumává vált. Angol képviselők 1952-ben Jeruzsálemben járva hiányolták egy egységes szimbólum jelenlétét, adni is akartak valami kompenzációt a fiatal zsidó államnak, ez az ajándék a modern Menora lett. Alkotója Benjamin Elkána 1877-ben született Németországban, Dortmundban. 1934-ben emigrál Angliába. Alkotásait szülőföldjén elpusztították. A művész 1960-ban halt meg. Főműve 1956-ban készült el. A Parlament épületébe tervezték felállítani, de a "faragott kép" figurális ábrázolása miatt a domborműveken, amely a zsidó történelem egészét kívánta érinteni, jobbnak látták a Parlamenttel szembeni téren elhelyezni. A művészeti gondolat körnél egy inkább érintőlegesen képzőművészről, bár jól rajzolt, inkább rabbiról, íróról, műfordítóról, gondolkodóról esik szó szigetként a más témájú tengerben Birnfeld Sámuelről. Vele kapcsolatban feltehetjük a második kérdést.

II. Te érted? Dehogy értem, de nem érti a szerző és más sem, hogy az 1906-ban született sokoldalú rabbi, aki a numerus clausus idején kitüntetéssel doktorált, beszélt németül, angolul, olaszul, arameusul, szanszkritül, a János vitézt fordította héberre, hogyan halhatott éhen Félixdorfban? Úgy gondoljuk, ez a 20. század legnagyobb rejtélye, Rajzolni is tanult. A János vitézhez hat humoros illusztrációt készített. Nagyon szerette a magyar irodalmat, különösen Petőfit. 1942-től többször hívták be munkaszolgálatra, az embertelen munka után kikapcsolódásként a János vitézt fordította. A piszkozat elkészült, a tisztázatból is néhány sor. Írt verseket, és papírra vetette gondolatait, elmélkedéseit. Mindezekből idéz a könyv. A Mérték című versében ezt írja:
    Majd fekszem a Halálba
    És sírom felett fűszál legénykék
        udvariasan hajlonganak
    És akkor Isten rám veti Napsugarakat
        Akkor tudni fogom
    Hogy valóban nagyot nőttem
        a halálom óta.

Szegedi rabbiskodása idején ismerkedett meg a szerző a most is ott élő özveggyel, aki rábízta férje irodalmi hagyatékát. Most azon dolgoznak, hogy a teljes - sajnos rövidre szabott - életmű az olvasó elé kerüljön. Bár a versben megfogalmazott kérdésre már most igennel válaszolhatunk.

A művészetről írott dolgozatai után Schőner Alfréd rabbi és pedagógus velünk, olvasóival közösségével szembefordul és nekünk mondja:

III. Te érted!!! Mi értünk teljesít rabbi szolgálatot, fogalmazza meg beszédeit, tanít, lelkesít. Egyik előadásában felteszi a kérdést: a mózesi öt könyvnek ki volt a domináns személyisége? Áron vagy testvére, Mózes. Áron mutatta be az áldozatokat a hagyományos áldással ő illette a népet, mégis Mózesről beszélünk úgy, hogy tanítómesterünk. "Nem támadt oly prófét, mint ő."

A mai időkre értve a pap és a tanítómester döntnök, bíró szerepe egyesül. A kohaniták feladata a szertartásokra korlátozódott. A rabbi megmaradt tanítómesternek, de pasztorális teendőket is ellát. Esket, temet. Az Írás figyelmeztet, "menjetek el azokhoz a papokhoz, akik a ti időtökben lesznek". Aki ugyanazt a levegőt szívja, mint te. Aki ugyanazt a történelmet éli, amit te. Aki nem menekül elefántcsonttoronyba, hanem részese gondjaidnak, ő tud majd hiteles választ adni kérdéseidre. A kötet papi beszédei ezt a törekvést igazolják.

Nagy tisztelettel beszél a szerző azokról az elődökről és példaképekről, (Lőw Emmánuel, Scheiber Sándor, Asher Ancsel, Jungreisz Benoschofszkij Imre, akiktől fenti késztetést átvette. Számos érdekes írást említenénk még, például a szovjet származású apát és fiát, a Koganokat, akikkel a szerző Izraelben találkozott. Az apa és a fia mindketten jártak Magyarországon. Az apa részt vett a gettó felszabadításában, mint orvos-tiszt, a fia katonatisztként "ideiglenesen Magyarországon tartózkodó" Vörös Hadsereg tagjaként teljesített szolgálatot és Székesfehérváron lépte át életében először a zsinagóga küszöbét. A lap terjedelme és az olvasó türelme véges, éppen ezért egy gondolatot befejezésül szeretnénk leírni. Dávid király ágya felett egy hárfa függött, amely éjfélkor magától megpendült. A király felkelt és a Tórával foglalkozott. Hajnalban az előkelőségek jelentették: a nép zúgolódik, mert nincs megélhetése. Dávid válasza: "Menjetek és lássatok munkához mind." Három tényező van együtt a király szobájában. A Tóra-tanulás - tanítás, a művészet (hárfa) és a munka.

Schőner Alfréd három évtizedes rabbi-pedagógus, művészettörténet munkásságában e hármas gondolat ötvöződik. Könyve is e hármas értékekre hívta fel olvasói figyelmét. Az üzenet hozzánk és értünk szól. Te érted, ő érte, mi értünk.

Azt sajnáljuk, hogy anyagi okokból az illusztrációk nem színesek. Élvezhetőbb és érthetők lennének úgy a képek. Kárpótol viszont minket, hogy a negyven írás tartalmának színessége és változatossága.

(Bookmaker, Budapest, 2004.)

Deutsch Gábor

Utóirat:
A Csengeri Jungreisz rabbira visszatérve a könyv 193. oldalán olvashatunk egy történetet, mely szerint a szerző nagypapája Efrájim Dov nehezen kereste a kenyerét. Csütörtökönként arra törekedett, hogy a sábesz méltán legyen megünnepelve. Ezért minden pénzét összeszedve vásárolt egy libát. Kételyek merültek fel a szárnyas kósersága iránt. A nagyapa az akkor 9 éves fiát elküldte (a szerző apját) a rabbihoz, hogy vizsgálja meg a vésetet. A rabbi az ablaknál felfújta a vésetet, nézegette és "bizony ez nem fogyasztható" lett a válasza. Aztán ránézett a kisfiúra, felismerte, bizonyára eszébe jutott, hogy a gyermek apja napi gondokkal küzd, még egyszer ránézett a légcsőre, újra felfújta, elmerengett, majd ehetőnek, kósernak minősítette a libát.
A recenzió megírása után találkoztunk az Izraelben élő éppen Pesten vendégeskedő Braun Miklóssal, aki Jesiva bocherként samesza, mindenese volt a tudós rabbinak és szemtanúja a jelenetnek. Miklós bácsi szavai a könyv hitelességét szemünkben erősen megnövelte.


"TE ÉRTED..."
Schőner Alfréd professzor új könyve

Nem első könyves szerző kötetét tartjuk a kezünkben. Schőner Alfréd írásait folyóiratokból, korábbi könyveiből, a szerkesztésében megjelent kiadványokból jól ismerjük. "Mérleg" címmel pár éve megjelent válogatott beszédeinek, cikkeinek és tanulmányainak gyűjteménye jó ízelítőt adott arra nézve, hogy a Schőner Alfréd írásaiból készült válogatásból milyen olvasmányos, mégis tudományos színvonalú kötetet lehet szerkeszteni. Ennek ellenére, amikor a mostanában napvilágot látott "Te érted..." című nagyon izléses, szép külsejű kötetet kinyitottuk, meglepetéssel állapítottuk meg, hogy a Szerző korábbi írásait tartalmazó kincsesbánya szinte kiapadhatatlan. Az olvasott cikkekre, a meghallgatott előadásokra, prédikációkra jól emlékezünk, de így, ilyen impozáns kötetbe szedve az újdonság varázsával hatnak. Beleolvasva az egy-egy régen, és el-elkallódó újságban olvasott írásba, vagy évekkel ezelőtt hallott beszédbe, előadásba, már a jövőre gondolva, kíváncsi várakozással töltődik el az olvasó a következő könyvvel kapcsolatban.

Schőner Alfréd főrabbi, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem rektora legújabb könyve, amelyet június 17-én mutattak be neves személyiségek kis ünnepségnek is beillő esemény keretében, öt témakörbe, illetve öt fejezetbe osztja nagyon változatos és színes tartalmát.

Az első tartalmi egység a Szerzőnek a rabbinikus tudományok melletti kiemelt érdeklődési körét, a művészettel, különösen a képzőművészettel foglalkozó írásaiból válogat. Pillantsunk bele ebbe az első tartalmi egysége, vegyünk szemügyre néhány tanulmányt. Rögtön az első írás nagyon érdekes, mondhatnánk izgalmas témával foglalkozik. "Figurális ábrázolás és a zsidó művészet. - Van-e a zsidóságnak ábrázoló művészete?" Természetesen ókorból és a középkorból vett példákkal bizonyítja Schőner professzor, hogy annak ellenére, hogy vallásunk, lévén az első monoteista vallás, a reá jellemző nonfigurativitás (amely előírás is) és a puritánság mellett mégis rendelkezett művészettel, amelynek szép példáit említi, akár a Tnákhból, a zsidó Bibliából (pl. Becálél, vagy maga a jeruzsálemi Szentély), vagy az I, IV, V. századból fennmaradt szentföldi mozaik emlékeket, vagy a S'lomo Hálévi által i. sz, 929-ben illusztrált ún. "Első Leningrádi T'nákhot." Ugyanígy számon tartjuk a híres Dura Europos-i zsinagóga nyugati falának képciklusát, vagy a még ismertebb Eszter-könyv, a M'gilla jól ismert ábrázolásait. Schőner professzor még számos példáját vonultatja fel a hagyományos zsidó művészetnek, amely megfér vallásos előírásainkkal.

Ugyanezt a témát világítja meg a fejezet egy másik tanulmányával, amely egyben kitűnő és minden részletre és háttér-ismeretre kitekintő ismertetését és értékelését adja a hazai zsidó művészet egy kiemelkedő szépségű és értékű emlékének, a nagykanizsai Chevra Kadisa- könyvnek.

A nyolcadik írás "A Dohány utcai zsinagóga. A templomépítésének előtörténete." címet viseli, de ennél sokkal többet ad. Rövid bepillantást kapunk a zsinagóga létrejöttének idején a magyar képzőművészetbe is, valamint részletekbe menően ismerteti a zsinagóga építészeti elemeit és teljes belső terét, díszítéseit. Mindezt alapos, de tömör formában a kor magyarországi zsidóságának történetében helyezi el.

A tizedik tanulmány, "Az elveszett álmok. - Dr. Birnfeld Sámuel emlékére." E tanulmány megismertet egy különleges tehetségű, tragikus sorsú ifjú rabbival, aki a halál tornácán, 1944. májusában fejezi be Petőfi János vitézének mesteri héber fordítását. Schőner professzor tanulmánya mellett eredeti részleteket olvashatunk a mártírrá lett rabbi, Petőfi héber fordítójának megmaradt naplójából, valamint a János vitéz-fordításhoz készült sajátkezű illusztrációiban gyönyörködhetünk.

A II. fejezet "A zsidóság eszmevilágából" tartalmaz válogatást a különféle tudományos konferenciákon elmondott előadásokból. E nagy ívű és fontos, érdeklődésre számot tartó írások közül emeljük ki, hívjuk fel a figyelmet az "...ászé lechá ráv..." ("...válassz magadnak tanítómestert...") címűt, amelyben a legendás Lőw Immánuel újabb legendává magasodott leányával, Lőw Eszterről olvashatunk, akit a Szerző pályája kezdetén ismerhetett és emlékeit a legnagyobb magyar neológ rabbi leányától hallhatta. Ugyanitt olvashatunk a XX. század egyik kiemelkedő magyarországi neológ rabbijáról, a Rabbiképző nagyhatású professzoráról, dr. Benoschovszky Imréről.

A III.fejezet "Békés szombatot - Sábát Sálom" címmel a szombati prédikációkból válogat, csakúgy, mint a következő egység az ünnepi beszédekből nyújt egy csokrot. Ezután "Mártírjaink emléke" tartalmaz négy mártír-megemlékezésen, valamint zsinagógában elmondott beszédet.

A kötetet Schőner Alfréd írásainak mennyiségében és tartalmában egyaránt impozáns bibliográfiája zárja.

A fentiekben rövid bepillantást kívántunk adni ebbe a nagyon jól sikerült válogatásba, ebbe az olvasmányos könyvbe, amelyet a zsidó témák iránt érdeklődő olvasóknak figyelmébe ajánlunk.

Borsányi Schmidt Ferenc