Vissza

Grzegorz Lubczyk:
A lengyel Wallenberg.
Henryk Slawik és idősebb Antall József története

Sokszor halhattunk és olvashattunk a lengyel menekültek befogadásáról a második világháború nehéz napjaiban. Jóleső érzés, hogy ez a segítőkészség nem rekesztette ki a várható szörnyű sors elől menekülő zsidókat sem, akik a hozzánk érkezők mintegy 10%-át tették ki.
Köztudomásúak id. Antall József érdemei ezen a téren, de nagyon keveset említik Henryk Slawik, a Magyarországon működő Lengyel Polgári Bizottság elnökének nevét, még ennél is kevesebben tevékenységét. Id. Antall József Menekültek menedéke címen 1997-ben megjelent Kapronczay Károly által összeállított megemlékezéseiben többször ír róla, "barátjának" nevezi, de másutt nem találkozunk nevével. Pedig ő is megérdemelné!
Ezen a hiányon akar segíteni Grzegorz Lubczyk Széphalom Könyvműhelynél megjelent könyve: A lengyel Wallenberg. Henryk Slawik és idősebb Antall József története, amely egykori bajtársai, túlélők visszaemlékezései, történészek írásai alapján összegezi amit erről a kiváló emberről tudunk, illetve hat évtized után sikerült kiderítenünk.
Göncz Árpád személyes hangú előszava nyitja meg a visszaemlékezések sorát és a könyvet, felidézve maga és családja kapcsolatait a sokat szenvedett lengyel nemzettel, különös tekintettel a viharos időkre.
Henryk Slawik "második születése", nemes alakjának kibontakoztatása a feledés ködéből egyik pártfogoltjának, a ma Haifán élő Henryk Zvi Zimmermannak köszönhető, aki már évek óta küzd szóval és tollal a "lengyel Wallenberg" méltó elismertetéséért. Segítőtársai is akadtak Lengyelországban, Izraelben és immár Magyarországon is.
Akik személyesen ismerték a sziléziai lengyel újságírót sorra nyilatkoznak a könyvben, köztük id.Antall József leánya és Salamon - Rácz Tamás a menekültek támogatója.
Emlékeznek a Király utca 11.sz. alatt működő Lengyel Zsidók Bizottságára és az egykori Géza utca 3.sz.-ban a lengyel Polgári Bizottságra. Sokak életét mentette meg a magyar hatóságoknak az az intézkedése, hogy a Lengyelországból jövőket automatikusan katolikusnak kell adminisztrálni. Beszámol a lengyel szervezetek közötti torzsalkodásokról, amelyek néha tettlegességbe torkoltak. Magyar segítséggel azonban páratlan eredmények születtek!
Balatonbogláron működött a második világháború alatt a világ egyetlen lengyel középiskolája, mivel a németek Lengyelországban és az általuk megszállt Európában betiltották az alapfok feletti lengyel közoktatást.
Voltak külön zsidó iskolák is, amikor ezeket 1943-ban német tiltakozásra hivatalosan megszüntették titokban Vácott létrehozták a Lengyel Tiszti Árvák Otthonát, ahol valójában zsidó gyerekek éltek és tanultak. "Vác maga volt a paradicsom" -ez a címe a könyv velük foglalkozó fejezetének és ez jól kifejezi az iszonyú szenvedéseket átélt gyermekek érzéseit. Az árvaháznak saját óvodája, lengyel tantervű általános iskolája és internátusa volt. Mintegy 100 gyermek talált itt otthonra, lengyel és magyar pedagógusokkal - akik egykorú beszámolók szerint sikeresen feledtették velük a nem korukhoz illő élményeket - a falakon lengyel és magyar címerrel. Volt diákönkormányzat, saját lapot adtak ki, Megálló a vándorúton sokatmondó címmel.
Megtanították a katolikus hittant, jártak misére, de volt héber nyelvoktatás is, ügyeltek a gyermekek identitására, hogy ne felejtsék kik voltak - többségükben meggyilkolt - szüleik. Német megszállásig sikerült fenntartani a látszatot, ekkor csoportokban elhelyezték őket, nagyrészt magyar intézményekben. Csillaghegyen is működött 1944 első hónapjaiban egy kisebb iskola lengyel zsidó gyermekeknek, ennek voltak "aliskolái" - Csobánkán, Leányfalun, Szentendrén.

Mindezekről bőségesen olvashatunk a könyvben, amelyet gazdag képanyag tesz teljessé. Sajnos a befejezés nagyon szomorú!
Slawikot letartóztatták a Magyarországra bevonuló németek. Megkínozták, de nem vallott a lengyelek jótevőjére, a később szintén elfogott id. Antall Józsefre, végül a hírhedt mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták és 1944. augusztusában agyonlőtték...
Az általa megmentetteken kívül Grzegorz Lubczyk könyve is emlékezik rá és nemes cselekedeteire. Reméljük mielőbb megkapja azt a helyet amely megilleti!

Róbert Péter