Közösségszervező szak kirándulás: Karcag, Debrecen, Nagyvárad

Az Országos Rabbiképző ? Zsidó Egyetem egyházi/felekezeti közösségszervező szak mindhárom évfolyamának hallgatói a Zsidó környezetünk tantárgy keretében két napos tanulmányi kiránduláson vettek részt 2018. november 18-19-én. Fried Éva beszámolója.


Első állomásunk Karcag volt, ahol a szépen rendbe hozott zsinagóga kertjében várta a csoportot Csillag Barnabás, a Karcagi Zsidó Hitközség elnöke. Vezetésével meglátogattuk a zsinagógát, és érdekes elő­adást hall­gat­tunk tőle, és az általa fel­kért hely­tör­té­nész­től, aki elmesélte a karcagi zsidóság történetét. Megtudtuk, hogy a településen 1944-ben még 778 fő volt a hitközség létszáma, ez sajnálatos módon 1945 után 332 főre csökkent. 446-an mártírhalált haltak ? a zsinagóga előcsarnokában emlékművet állították fel emiatt. A temetőben mártír emlékoszlop őrzi emléküket.

Innen indultunk tovább a következő úti célunk felé, Debrecenbe. Először a debreceni zsidó temetőhöz mentünk, ahol Heller Zsolt néprajzkutató és Zámbori István vártak minket. Megmutattak különleges síro­kat, és Heller Zsolt beszélt a Debreceni Zsidó Hitközség kialakulásáról. 1842-ben Fischer József kezdeményezése volt az önálló hitközség felállítása. Ennek az előírt első lépése a zsidó temető lét­re­ho­za­ta­la. A hit­köz­ség 1844-ben alapított Temetkezési Szentegylete (Chevra Kadisa) ? a legkorábbi jó­té­kony­sá­gi egye­sü­let ? gon­dos­ko­dik a mai napig az el­huny­tak körü­li ri­tuá­lék­ról. A debreceni zsidó temető a Monostorpályi úton a Bét Hácháim, azaz az Élők Háza nevet viseli. A temetőben megemlékeztünk az OR?ZSE fiatalon elhunyt korábbi hallgatójáról, Stern Gáborról, akit Debrecenben temettek el.

Ezután további zsidó helyszíneket kerestünk fel a városban. 2015 júniusában avatták fel a Holokauszt-emlékhelyet. A betonból és fekete fémből készült emlékfalra a 6000 debreceni zsidó áldozat neveit vésték be. A Pásti utcában található az ortodox mikve. Az elmúlt évtizedekben sajnos ezt nem tudták használni a forráshiány okozta állagromlás, illetve a magas talajvízszint miatt. A rehabilitációs programnak kö­szön­he­tően a rituális fürdőt is felújították, más funkciót kapott, megőrizve az eredeti beosztást, valamint a burkolatok egy részét. Ma egy igazán kellemes hangulatú kóser borozóként működik. Az ortodox imaház fűtött, nyitva áll napközben és éjszaka is. Benézhettünk egy kóser vágóhídra is, ahol a rituális vágás után készítették elő a baromfit. A Kápolnási utcai ortodox zsinagóga a közösségi székház mellett helyezkedik el. Megtekintése után a hitközségnél fogyasztottuk el az ízletes, kóser ebédünket. Külön köszönet Sza­lánczy Viktóriának a szervezésért és a gazdag programért, Heller Zsoltnak az érdekfeszítő, tartalmas előadásért és a fogadtatásért.

A debreceni látogatásunkat befejezve felszálltunk a buszra és elindultunk utunk utolsó állomásához, Nagyváradra. Utazásunk kellemes volt. Elfoglaltuk a szállásunkat és ott egy közös vacsorát, és tartalmas estét töltöttünk el a többi diákkal.

Másnap reggeli után a csepergő eső és a hideg sem vette el kedvünket attól, hogy felfedezzük a nagyváros néhány csodás épületét, nevezetességét. Nagyvárad mindkét zsinagógáját megtekinthettük. Elsőként az ortodox imaterembe látogattunk el, ahol reggeli imán vettünk részt. Különleges élmény volt, hogy meg­hall­gat­tuk az izraeli himnuszt, majd együtt énekeltük a Sálom Aléchem üdvözlő éneket. Ezt követően a Cion neológ zsinagóga épületét tekintettük meg. Köszönet Koppelmann Félix nagyváradi elnöknek a le­he­tő­sé­gért, és kísérőnknek, Andrásnak a figyelemre méltó előadásáért.

Kissé átfagyva és fáradtan, de jóízűen fogyasztottuk el a finom és bőséges kóser ebédet. A hátralévő kevés időben még megnéztük Nagyvárad néhány különleges épületét, s mint kiderült, legtöbbjüket zsidó emberek építtették. Végigmentünk a sétálóutcán, láttuk a Fekete Sas palotát, Ady Endre által alapított Holnap irodalmi társaság meghatározó alakjait ábrázoló szoborcsoportot. Az életnagyságú bronz mű­al­ko­tás üresen hagyott helyére bárki odaülhet és készíthet egy különleges fotót a társaság tagjaival. Rövid időre beültünk a Royal kávézóba, ahol Ady megismerkedett Lédával, majd az Ady Endre Múzeum előtt meg­hall­gat­tuk Nagyvárad híres épületeinek rövid történetét Lakatos Attila idegenvezetőnk lehengerlő előadásában. Sajnos már sötétedett és indulnunk kellett a buszhoz, így csak részleteiben láthattuk a város szépségét, így mindenképpen érdemes lesz visszatérni.

A kirándulás élményekben gazdag, emlékezetes és különleges volt mindannyiunk számára. Sokat tanul­tunk, számos érdekes ismeretet szereztünk utunk során, és a hallgatói közösség is jól össze­ko­vá­cso­ló­dott.

Fried Éva
Egyházi/felekezeti közösségszervező szak
I. évfolyam