Miskolc zsidósága múltjának és jelenének nyomában

Tanulmányi kirándulás – hallgatói beszámoló a miskolci utazásról.

Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem II. éves közösségszervező és III. éves judaisztika szakos hallgatóiból álló 15 fős lelkes csapata, Dr. Goldmann Márta szakfelelőssel 2022. 04. 24 -én ellátogatott Miskolcra, hogy megismerje a város zsidó nevezetességeit. Miskolc belvárosából indultunk, először felkapaszkodtunk a dombtetőn elhelyezkedő Avas városrészre, ahol az 1759-ben, több mint 5 hektáros telken elhelyezkedő ma is működő zsidó temető létesült.

A temető bejáratánál, a tavaly elkészült négy emléktábla magyarul és héberül is tájékoztatja az idelátogatókat a híres miskolci zsidókról és a zsidó temető történetéről.

A gyönyörű természeti környezetben, több mint 20 ezer sírt magába foglaló temetőben a helyi Chevra Kadisa vezetője, Ráckövesi Péter, kalauzolt körbe bennünket.

Megmutatta többek között egy csodarabbi sírját, melyet még Amerikából is felkeresnek a zarándokok. Kis építménnyel védik a sírt és a mögé dobott papírra írt kívánságokat az időjárás viszontagságaitól.

A dombtetőn elhelyezkedő temetőről, rálátni arra a helyre, ahonnan 1944-ben a város és a környék zsidó lakosságát deportáltak. A temetőben lévő emlékhelyen a miskolci és a környező települések mártíremlékműveit tekinthetjük meg, ezeket a ’60-as évektől kezdve szállították át eredeti helyükről a miskolci zsidó temetőbe.

Következő állomásunk az Avas városrészt elhagyva a Miskolc belvárosához közel eső területén elhelyezkedő, a holokauszt után életben maradt zsidó közösség 2021-ben felújított zsidó udvarának meglátogatása volt.

A hitközségvallási vezetője, Markovics Zsolt főrabbi büszkén mutatta meg nekünk azt a gyönyörű imatermet, ahol a 70 fős közösség tartja az ünnepeket, és a heti kétszeri istentiszteletet, valamint a Sabbatot, amelyeken mindig jelen van a szükséges minján.

Az imaterem mellett, a zsidó vallási kellékeket felsorakoztató múzeumot csodáltuk meg, ahová a környéken lakók által adományozott emléktárgyak is bemutatásra kerülnek.

A dr. Zima András és dr. Glässer Norbert szakmai irányításával berendezett múzeumon gyakran vezet körbe a főrabbi, idelátogató érdeklődő iskolás csoportokat és egyéni látogatókat.

Az 1864-ben épült, valaha jobb napokat megélt zsinagóga épülete még felújításra vár. Sajnos a mikve sem működik, amit egykor külön vezeték kiépítésével a Szinva patak vizével kötöttek össze, és töltöttek fel. Élővízzel feltölthető mikve ezen kívül csak egy van az országban.

Kirándulásunkat egy finom ebéddel zártuk, majd élményekkel és új ismeretekkel gazdagodva indultunk haza.

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Deutsch Miklós hitközségi elnöknek a vendéglátásért, Markovics Zsolt főrabbinak a zsinagóga és környezetének részletes bemutatásáért, Grósz Endre ügyvezető elnöknek az üdvözlő szavakért, Ráckövesi Péternek, a Chevra Kadisa vezetőjének a temető és a temetkezési szokások ismertetéséért és Lénárt G. Józsefnek a szervezésért.

Bruder Edit
Egyházi/felekezeti közösségszervező szakos hallgató
II. évfolyam