3. Rothmann Emil munkássága 1944-ig
Zenei munkássága három nagy területen
bontakozhatott ki: a kórusok világában (a templomi kórus, a Zsidó Gimnázium és az
Izraelita Ifjak Dalköre), az iskolai ének oktatásban, amelyet később liturgiai
tanítással is bővített és a zenei anyagok gyűjtésében majd feldolgozásában.
A három kórus sok szempontból kiegészítette egymást. A templomi férfikar tagjai
között több dalárdai énekes is volt, és a gyerekkar énekesi utánpótlását, az
iskolai tanítványok adták. Mindhárom kórus repertoárja más-más zenei anyagot
kívánt, de ugyanakkor kiegészítették egymást (például a Dalárda hangversenyeinek
műsorán több zsoltár is szerepelt). Zenei tanulmányait végezve, megismerte azt a
Kodály-Bartók nevével fémjelzett módszert, hogy "tiszta forrásból" kell
meríteni. Népzenét gyűjtve édesanyja születési helyén, Ungváron jegyzett fel
jiddis és chászid népzenei anyagokat és azok feldolgozásaival folyamatosan
gazdagította a kórusai repertoárát.
/ Itt jegyezném meg, hogy e tevékenységének
valódi értékét a háború után lehetett teljes súlyában értékelni, hiszen
Kárpátalja zsidóságának elpusztulása e zenében oly gazdag zenei anyag
megsemmisülését is jelentette. A Godmark Kórussal 1995-ben a Holocaust 50
évfordulójának megemlékezései során jártunk Ungváron és Munkácson. Mi vittük
vissza a kicsiny maradék leszármazottainak elődeik zenei értékeit éppen e
gyűjtések feldolgozásainak előadásával! /
Mindezek előrebocsátása után,
ismerkedjünk meg egy kicsit részletesebben korabeli munkásságának főbb
területeivel!
A templomi kórus
Tennenbaum Dávid (9.KÉP) 1922-ben
kezdte el kántori munkásságát Debrecenben / Korábban Abonyban és Kecskeméten
muködött./. Széles oktávú tenor–bariton hangjával nagy hatással volt
közönségére. Megérkezésekor célul tűzte ki – a közösség kívánságával
összhangban – a templomi kórus színvonalának emelését és ezért 10-12 éves
gyerekekkel bővítve kiszélesíti a repertoárt.
Amikor édesapám 1928-ban átvette a templomi kórust, csodálkozva tapasztalta, hogy a
régi dalosok kotta nélkül, elkopott emlékezettel éneklik a műveket, és így bizony
a gyönyörű gyerekhangok eltűnnek (helyenként tisztátalanok) a régi betanulásban
megszokott módon hangzó férfihangok mellett. Első lépésként a megszokott műveket
vizsgálta át, lekottázta, majd tisztázta és összhangzattanilag helyre rakta a
szólamokat. Ezt követően a műveket minden régi tagnak és a gyermeknek. újra
betanította Elképzelhető a felzúdulás és értetlenkedés, de a végeredmény
mindenkit meggyőzött: új fényükben ragyogtak a régi dallamok. Mindezek után
jöhettek az új művek (Lewandovszy, Sulzer), majd az évek során e kórusnak
komponált, eddig ismeretlen dallamokkal és színekkel megírt művek betanítása. A
gyermek szoprán-alt hangok és az évek során fiatalokkal kicserélődött tenor és
basszus hangok tudatos összehangolásával egy teljesen új kórus születik a
nagytemplomban. (10.KÉP)
Zsidó Gimnázium Kórusa
Az iskolai énektanítás mellett a kórus
vezetése is feladata volt. Iskolai ünnepségeken, valamint különböző zsidó
kulturális rendezvényeken szerepeltek és előfordult, hogy a Dalárda koncertjén
egy-egy művet énekelt a kamarakórus.Volt olyan alkalom, amikor részt vettek Debrecen
városának – valamilyen nemzeti ünnep alkalmából tartott – központi
megemlékezésén.
Kiemelkedő 1942. Púrimja, amikor Jean Racine: Eszter című darabjának
előadására került sor. (11. KÉP) A 3 felvonásos tragédiát Bencze László (tanár)
fordította és zenét Rothmann Emil írt hozzá. A kosztümös előadás nagy sikert
aratott, de ismétlésére már nem volt lehetőség.
Izraelita Ifjak Dalköre
(12.KÉP)
Amint arra már korábban utaltam,
tevékenységének szerves részét képezte kórusbeli munkája. A Dalárda, a kor
szellemének megfelelően, az akkor divatos férfikari műveket énekelte. A műveket a
világ zeneirodalmának teljes skálájából válogatták, de természetesen zsoltárokat
és népzenei anyagokat is műsorra tűztek. (Például: Révfy: Magyar népdalcsokor,
Shitomirski feldolgozásában, jiddis és újhéber dalok Engel, Eisikovits és Rothmann
feldolgozásban).
/ Érdekességként említem meg,
hogy a megszólaltak között volt Schubert Tavaszi dala, Kudella Géza–Sík Sándor:
Babilon vizei mellett című műve. Ez utóbbi férfikari mű magyar nyelven szólaltatta
meg a 87. zsoltárt / (13.KÉP)
Zászlóavató ünnepségükre az Arany
Bika Szálló dísztermében került sor 1926-ban.
/ A zászló, a történelem nagy viharait
eddig szerencsésen átvészelte. Megmaradt, s e jelenleg sorok írója őrzi. A zászló
szimbolikájával fejezi ki a kórus vallási és világi kötődését. Ugyanis a
gyönyörű Dávid-csillag mellett, ott látható Beethoven: Isten dicsősége című mű
első sorainak hímzése: "Dicsőit Téged nagy égi Teremtő, a mindenségnek szent
dala". /
A Dalárda létszáma 1925-ben 20 fő volt. Egy évtizeddel később már
hatvanan voltak! (14. KÉP) A létszám gyarapodás egyik oka az volt, hogy a Zsidó
Gimnáziumi Énekkar tagjai felnőttek és a Dalárda tagjai lettek, a másik ok a vonzó
dalárdai programok voltak. Számos hangversenyen és az – országos tekintetben is –
jelenetősnek számító kórusversenyeken vettek részt. Ilyen volt 1928-ban a Szegeden
rendezett országos dalostalálkozó, amelyen nagy sikert arattak csakúgy, mint a
következő évi debreceni kórustalálkozón.
Tanítás
Tanári diplomája ekkor még nem volt,
azonban tanítványai szerették és tisztelték, tanártársai pedig hamar felfedezték
pedagógiai képességeit. Ez nagyon nagy szó, hiszen ebben az időben igen nagy nevek
fémjelzik e gimnáziumot.
/ Tanártársai olyan kiváló szakemberek
illetve tudósok voltak, mint például: Ady Lajos, főigazgató; Bercze László
(matematika–fizika szakos); Ehrenfeld Artur (héber nyelvszakos); Fenyvesi Andor
(matematika–fizika szakos); Gonda József (történelem–földrajz szakos); Grósz
Ernő Ezra (latin–német–héber szakos); Grünhut Henrik (hittan); a Baumgarner díjas
Kardos László; az 1929-ben igazgatóvá kinevezett dr. Vág Sándor (magyar–francia
szakos) tanárok /
A kezdeti beilleszkedési időszak után, a
templomi kórusban egyre több tehetséges gyerek énekelt és felvetődött ezek
liturgiai jellegű zenei oktatásának kérdése. Esetenként és egyénileg tanította a
zeneileg és énekhangban kimagasló tehetségű fiatalokat. Ilyen volt Grúber László,
aki később kántor-tanítóként működött Hódmezővásárhelyen a háború
kitöréséig. Klein Éliás újpesti főkántor, Ádler Sándor mohácsi főkántor és
Löbl Béla szigetvári főkántor lett.
dr. Grünhút Tivadar Bajára szerződött, Weisz Ignác Gyulára, dr. Blau László
(Sándor László) a Hegedűs Gyula utcai templomban látta el a későbbiekben a kántori
feladatokat.
/ Kántorképző tevékenységet újra csak
1969-ben folytatott, amikor az Országos Rabbiképző Intézet Kántor Szakának
elindítására vállalkozott, erről részletesebben a továbbiakban számolunk be./
|