Vissza a TUDOMÁNY-hoz

  

Ádám Mária:

Ádám (Rothmann) Emil tanár-karnagy-zeneszerző élete és munkássága


3. Rothmann Emil munkássága 1944-ig

Zenei munkássága három nagy területen bontakozhatott ki: a kórusok világában (a templomi kórus, a Zsidó Gimnázium és az Izraelita Ifjak Dalköre), az iskolai ének oktatásban, amelyet később liturgiai tanítással is bővített és a zenei anyagok gyűjtésében majd feldolgozásában.
A három kórus sok szempontból kiegészítette egymást. A templomi férfikar tagjai között több dalárdai énekes is volt, és a gyerekkar énekesi utánpótlását, az iskolai tanítványok adták. Mindhárom kórus repertoárja más-más zenei anyagot kívánt, de ugyanakkor kiegészítették egymást (például a Dalárda hangversenyeinek műsorán több zsoltár is szerepelt). Zenei tanulmányait végezve, megismerte azt a Kodály-Bartók nevével fémjelzett módszert, hogy "tiszta forrásból" kell meríteni. Népzenét gyűjtve édesanyja születési helyén, Ungváron jegyzett fel jiddis és chászid népzenei anyagokat és azok feldolgozásaival folyamatosan gazdagította a kórusai repertoárát.

/ Itt jegyezném meg, hogy e tevékenységének valódi értékét a háború után lehetett teljes súlyában értékelni, hiszen Kárpátalja zsidóságának elpusztulása e zenében oly gazdag zenei anyag megsemmisülését is jelentette. A Godmark Kórussal 1995-ben a Holocaust 50 évfordulójának megemlékezései során jártunk Ungváron és Munkácson. Mi vittük vissza a kicsiny maradék leszármazottainak elődeik zenei értékeit éppen e gyűjtések feldolgozásainak előadásával! /

Mindezek előrebocsátása után, ismerkedjünk meg egy kicsit részletesebben korabeli munkásságának főbb területeivel!

A templomi kórus

Tennenbaum Dávid (9.KÉP) 1922-ben kezdte el kántori munkásságát Debrecenben / Korábban Abonyban és Kecskeméten muködött./. Széles oktávú tenor–bariton hangjával nagy hatással volt közönségére. Megérkezésekor célul tűzte ki – a közösség kívánságával összhangban – a templomi kórus színvonalának emelését és ezért 10-12 éves gyerekekkel bővítve kiszélesíti a repertoárt.
Amikor édesapám 1928-ban átvette a templomi kórust, csodálkozva tapasztalta, hogy a régi dalosok kotta nélkül, elkopott emlékezettel éneklik a műveket, és így bizony a gyönyörű gyerekhangok eltűnnek (helyenként tisztátalanok) a régi betanulásban megszokott módon hangzó férfihangok mellett. Első lépésként a megszokott műveket vizsgálta át, lekottázta, majd tisztázta és összhangzattanilag helyre rakta a szólamokat. Ezt követően a műveket minden régi tagnak és a gyermeknek. újra betanította Elképzelhető a felzúdulás és értetlenkedés, de a végeredmény mindenkit meggyőzött: új fényükben ragyogtak a régi dallamok. Mindezek után jöhettek az új művek (Lewandovszy, Sulzer), majd az évek során e kórusnak komponált, eddig ismeretlen dallamokkal és színekkel megírt művek betanítása. A gyermek szoprán-alt hangok és az évek során fiatalokkal kicserélődött tenor és basszus hangok tudatos összehangolásával egy teljesen új kórus születik a nagytemplomban. (10.KÉP)

Zsidó Gimnázium Kórusa

Az iskolai énektanítás mellett a kórus vezetése is feladata volt. Iskolai ünnepségeken, valamint különböző zsidó kulturális rendezvényeken szerepeltek és előfordult, hogy a Dalárda koncertjén egy-egy művet énekelt a kamarakórus.Volt olyan alkalom, amikor részt vettek Debrecen városának – valamilyen nemzeti ünnep alkalmából tartott – központi megemlékezésén.
Kiemelkedő 1942. Púrimja, amikor Jean Racine: Eszter című darabjának előadására került sor. (11. KÉP) A 3 felvonásos tragédiát Bencze László (tanár) fordította és zenét Rothmann Emil írt hozzá. A kosztümös előadás nagy sikert aratott, de ismétlésére már nem volt lehetőség.

 

 

Izraelita Ifjak Dalköre (12.KÉP)

Amint arra már korábban utaltam, tevékenységének szerves részét képezte kórusbeli munkája. A Dalárda, a kor szellemének megfelelően, az akkor divatos férfikari műveket énekelte. A műveket a világ zeneirodalmának teljes skálájából válogatták, de természetesen zsoltárokat és népzenei anyagokat is műsorra tűztek. (Például: Révfy: Magyar népdalcsokor, Shitomirski feldolgozásában, jiddis és újhéber dalok Engel, Eisikovits és Rothmann feldolgozásban).

 

/ Érdekességként említem meg, hogy a megszólaltak között volt Schubert Tavaszi dala, Kudella Géza–Sík Sándor: Babilon vizei mellett című műve. Ez utóbbi férfikari mű magyar nyelven szólaltatta meg a 87. zsoltárt / (13.KÉP)

 

 

 

 

 

 

Zászlóavató ünnepségükre az Arany Bika Szálló dísztermében került sor 1926-ban.
/ A zászló, a történelem nagy viharait eddig szerencsésen átvészelte. Megmaradt, s e jelenleg sorok írója őrzi. A zászló szimbolikájával fejezi ki a kórus vallási és világi kötődését. Ugyanis a gyönyörű Dávid-csillag mellett, ott látható Beethoven: Isten dicsősége című mű első sorainak hímzése: "Dicsőit Téged nagy égi Teremtő, a mindenségnek szent dala". /
A Dalárda létszáma 1925-ben 20 fő volt. Egy évtizeddel később már hatvanan voltak! (14. KÉP) A létszám gyarapodás egyik oka az volt, hogy a Zsidó Gimnáziumi Énekkar tagjai felnőttek és a Dalárda tagjai lettek, a másik ok a vonzó dalárdai programok voltak. Számos hangversenyen és az – országos tekintetben is – jelenetősnek számító kórusversenyeken vettek részt. Ilyen volt 1928-ban a Szegeden rendezett országos dalostalálkozó, amelyen nagy sikert arattak csakúgy, mint a következő évi debreceni kórustalálkozón.

Tanítás

Tanári diplomája ekkor még nem volt, azonban tanítványai szerették és tisztelték, tanártársai pedig hamar felfedezték pedagógiai képességeit. Ez nagyon nagy szó, hiszen ebben az időben igen nagy nevek fémjelzik e gimnáziumot.
/ Tanártársai olyan kiváló szakemberek illetve tudósok voltak, mint például: Ady Lajos, főigazgató; Bercze László (matematika–fizika szakos); Ehrenfeld Artur (héber nyelvszakos); Fenyvesi Andor (matematika–fizika szakos); Gonda József (történelem–földrajz szakos); Grósz Ernő Ezra (latin–német–héber szakos); Grünhut Henrik (hittan); a Baumgarner díjas Kardos László; az 1929-ben igazgatóvá kinevezett dr. Vág Sándor (magyar–francia szakos) tanárok /

A kezdeti beilleszkedési időszak után, a templomi kórusban egyre több tehetséges gyerek énekelt és felvetődött ezek liturgiai jellegű zenei oktatásának kérdése. Esetenként és egyénileg tanította a zeneileg és énekhangban kimagasló tehetségű fiatalokat. Ilyen volt Grúber László, aki később kántor-tanítóként működött Hódmezővásárhelyen a háború kitöréséig. Klein Éliás újpesti főkántor, Ádler Sándor mohácsi főkántor és Löbl Béla szigetvári főkántor lett.
dr. Grünhút Tivadar Bajára szerződött, Weisz Ignác Gyulára, dr. Blau László (Sándor László) a Hegedűs Gyula utcai templomban látta el a későbbiekben a kántori feladatokat.
/ Kántorképző tevékenységet újra csak 1969-ben folytatott, amikor az Országos Rabbiképző Intézet Kántor Szakának elindítására vállalkozott, erről részletesebben a továbbiakban számolunk be./

 

ELŐZŐ

KÖVETKEZŐ