I. rész: Jom Kipur
Tishri hónap első tíz napját a Bűnbánat Tíz Napjának nevezi a zsidó hagyomány.
Ezt a tíz napot Ros Hasana és Jom Kipur foglalja keretbe. Ros Hasanakor Isten megnyitja
az "élet könyvét" és Jom Kipurkor pecsétet tesz rá. A közbülső napokon
alkalom nyílik bűneink, be nem tartott ígéreteink megvallására, a megbántottak
kiengesztelésére, hogy "tiszta lappal" induljon életünk következő ciklusa.
Jom Kipur történeti háttere
Jom Kipurt a héber naptár Tishri hónapjának (7. hónap) 10. napján, a világi naptár
szerint szeptemberben vagy október elején ünnepeljük. Ez a zsidóság legszentebb
ünnepe.
Az első ünnepre akkor került sor, amikor Mózes visszatért második sinai útjáról a
másodszor is megkapott kőtáblákkal, rajtuk a Tízparancsolattal. Az elsőket Ő,
Mózes, összetörte, amikor visszatérve a hegyről látta, hogy Izrael fiai, egy
aranyborjút imádnak az Örökkévaló helyett, aki kimenekítette őket Egyiptomból.
Mózes szerencsésen és ügyesen érvelt népe érdekében Isten előtt és így Elul
hónap elsején elindulhatott fel a hegyre, hogy immár másodszor is megkapja a
táblákat. A hátrahagyott nép böjtölt reggeltől estig.
Mózes elhagyta a hegyet, az újra megkapott táblákkal, Tishri tizedikén és leérkezve
igazi megbánást látott a nép körében és kijelentette, Isten megbocsátott nekik.
Továbbá ez a nap -Tishri 10.-e - minden következő generáció számára a vezeklés
napja legyen. JomKipur jelentése: Engesztelő Nap.
"És legyen ez nektek örök törvényül: a hetedik hónapban, a hónap tizedik
napján, sanyargassátok lelketeket és semmi munkát, ne végezzetek, se a bennszülött,
se a jövevény, aki köztetek, tartózkodik, mert ezen a napon engesztelést szereznek
számotokra, hogy megtisztítsanak benneteket: az örökkévaló színe előtt minden
vétketektől megtisztultok. Szombat nyugalma az nektek és sanyargassátok lelketeket:
örök törvény ez" (Vájikrá 16: 29-31) 1)
A későbbiekben miután felépítették a sivatagi szentélyt (mishkan) a hordozható
frigyláda számára, Mózes, az Örökkévalótól kapott instrukciók alapján
rendelkezett, hogy a rituálék és tisztelet szolgálatok, hogyan történjenek. Idővel
ezek a szolgálatok lettek a papi teendők az első és a második templom idején.
A mai időkben ezek a templomi szolgálatok szimbolikusan újjászülettek az
istentiszteletekben, az imákban és a tradicionális zsidó életvitelben.
Az aranyborjúval történő bűnbeesést követően Izrael fiai, sivatagi vándorlásaik
közepette és később, a mai napig megtanulták, megtapasztalták, hogy a minden évben
megtartott Jom Kipur mennyire segített az év közben felgyülemlett bűnöktől való
megtisztulásban és a bűnbocsánat elnyerése érdekében mutatott őszinte
megbánásban.
Jom Kipur spiritualitása
Mi az oka annak, hogy Jom Kipurkor, a "szombatok szombatján", a világ
zsidósága-beleértve a szekuláris réteget is- ki kevesebb ki több időt tölt a
Zsinagógában és tudásához mérten imádkozik vagy csak elmélyed magában, miközben
erre a napra felfüggeszt minden egyéb tevékenységet?
Mi ennek a napnak a rendkívüli spirituális üzenete?
Talán a meg(el)ítéltetéstől való félelem? Talán az a felismerés, hogy ezen a
napon adódik alkalom az "isteni megbocsátásra". Talán a megváltás
(megváltozás) reménye? Talán a "tsuvá" a "megtérés",
visszatérés reménye.
Ilyenkor megvalljuk bűneinket, bárhogy, bárkivel szemben is követtük el azokat és
ezekre a bűnökre bűnbocsánatot kérünk. És kapunk.
De nem mindenki és nem minden esetben.
E nap spirituális velejárója a "tsuvá": a megtérés, visszatérés
Istenhez. A bűnbánatnak őszintének kell lennie. Ha ezt az őszinte
"megtérést" konkrét, a megbántottaktól történő tényleges
bocsánatkérés is kíséri, akkor nem csak megváltoztunk egy kicsit, hanem új
emberként, megújulva folytathatjuk életünket.
Elkövetett bűneink okozta lelki nyugtalanságtól megszabadulva, mindent megteszünk,
hogy jellemünkből a bűnökre sarkalló tulajdonságokat kiirtsuk, s ezáltal
literálisan újrateremtjük önmagunkat.
Szívünk, lelkünk, tudatunk mélyén hiszünk a megmérettetésben és szeretnénk
tisztán, hófehéren állni az ítélőszék előtt. Jom Kipur emlékeztet minket arra,
hogy amit az igényeink kielégítéséért, saját boldogulásunkért, előbbre
jutásunkért teszünk és elérünk, annak semmi köze Isten előtti
megítéltetésünkhöz. Isten előtt mindenki egyenlő. Az egyetlen, ami számít az az,
hogyan viselkedünk társunkal, szüleinkkel, gyermekeinkkel, barátainkkal és a
környezetünkkel. A velük szembeni bűntelen (vagy elkövetett de megbánt) és az
Istennek tetsző helyes viselkedés, többet nyom a latban a "végső
elszámolásnál" mint bármekkora vagyon vagy hatalom elérése.
Jom Kipur az alkalom, hogy az elkövetett (akarattal vagy anélkül) bűnökért őszinte,
teljes szívű megbánást mutassunk és bocsánatot kérjünk.
És ha megbánásunk őszinte, mint ahogy ez az első Jom Kipurkor is történt, Isten
megbocsát.
És mi is magunknak.
Jom Kipur otthon és a Zsinagógában
"Semmi munkát ne végezzetek (ezen a napon): örök törvény ez nemzedékeiteken
át minden lakhelyeteken. Szombat nyugalma legyen ez nektek és sanyargassátok
lelketeket: a hónap kilencedikén este, estétől estig üljétek ünnepeteket"
(Vájikrá 23:31-32) 2)
A bibliai parancsot -"sanyargassátok magatokat" böjtöléssel teljesítjük
elkezdve napnyugta előtt, befejezve másnap a csillagok feljövetelekor. Ezért
"hosszú" ez a nap kb 25 óra.
A Szóbeli Tóra tanítása a "sanyargatás" az evés és ivás tilalma mellett
egyébb tilalmakat is tartalmaz erre a napra: Tilalmas a (a kellemes közérzet
érdekében végzett) mosdás, tilalom alá esik a test kenése (szépítő célzattal),
tiltott a bőr lábbeli viselése valamint a szexuális érintkezés ezen a napon.
A munkával kapcsolatban, minden ami szombaton tiltott az tiltott Jom Kipurkor is, az
életveszéllyel járó kivételek is hasonlóak a szombatra vonatkozó törvényekhez. 3)
Szokás az ünnep bejövetele előtt, késő délután, bőségesen étkezni családi
körben, egyrészt a böjt hossza miatt, másrészt lévén az utolsó alkalom (miután
ezt a kívülállókkal már megtettük), hogy családunkban az egymás ellen (akaratlan)
elkövetett sértésekért, bánatokozásokért bocsánatot kérjünk. A sértettnek meg
kell bocsátania, ha nem teszi, ő követ el bűnt.
Gyertyát gyújtunk, eltávozott szeretteink emlékére és áldást mondunk (Engesztelés
Nap, majd Shechejónut,) de a Kiddush most elmarad tekintve, hogy ezen a komoly napon nem
iszunk bort, az öröm jelképét. Egy nem egyértelmünek ítélt és ma már nem igazán
követett szokás a Kaparot, (vezeklés).
Ez a ceremónia a "bűnbak" fogalmának kabalisztikus utánérzése, abból
áll, hogy egy nappal az Engesztelés Napja előtt egy élő kakast (férfinél), vagy
tyúkot (nő esetén) a fejük felett vagy gyermekeik feje felett megforgatják, hogy az
állatra testálják bűneiket, amik így az állat kimúlásával együtt elmúlnak,
bűntelen évet biztosítva a ceremóniát végzőknek. Néhány helyen szokás egy
kendőbe pénzt tenni és azt megforgatni a fejek felett.4) A családfő megáldja a
gyermekeket, felölti a fehér imaruhát és sapkát (kittli, kittel),- bizonyos
értelmezésben a gyász és a tisztaság jelképe a fehér, a bűnöktől történő
megtisztulásé.
A kittel viselése csak házas férfiakra vonatkozik.
Jom Kipur, az Engesztelő Nap ünnepi imarendjét
a jom kipuri Machzorban találjuk. 5)
A machzor szó ciklust jelent héberül. A Judaizmus tanítása szerint az év egy
ismétlődő ciklus melyben ismétlődnek a "szentségek" hetente és évente.
Az év minden szombatja például ugyanolyan áldott, mint a teremtés első szombatja,
minden egyes Engesztelő nap ugyanolyan szent és magasztos, mint a legelső, 3300 évvel
ezelőtt volt.
Eredetileg a ciklus (machzor) magába foglalta a teljes évet és magába foglalta az év
során a mindennapi imákat, halachikus rendet és a gyász gondaolatokat. A későbbiek
során alakult ki, az ünnepek során elmondandó imák kiemelésével és külön
imarendbe szedésével az ünnepi machzor, majd csak simán Machzor, az egyes ünnepek
imakönyve.
Jom Kipurkor mondott imák sok vonatkozásban eltérnek az év többi imáitól.
Az Engesztelő nap vagy a "Második Esély Ünnepe" egyik alapgondolata, hogy az
egész nap az ima napjává a "jom tefilá"-vá lényegüljön át. 6)
Az év minden napján három fő imafűzért imádkozunk. A bibliai ünnepeken négyet.
Jom Kipur imarendje öt imacsokrot tartalmaz.
Az este, Erev Jom Kipur, a Kol Nidrével kezdődik, amit még naplemente előtt mondunk.
Ezt a felemelő és megindító dallamú imát, amelynek első két szava után az egész
estét, Kol Nidré estének nevezzük s ami azt jelenti, "Minden fogadalmunk",
háromszor mondjuk.
A Kol Nidré felold minden köteléket amit az előző évben fogadalom vagy ígéret
formájában tettünk és nem tudtuk vagy nem tudjuk teljesíteni. Ez a feloldás
"csak" Istennek tett és benemtartott ígéretek,
s fogadalmak feloldására vonatkozik, embertársaink felé nem. Azt egymás között kell
elintézni.
Ezt követi a Mááriv ami kismértékben eltér a hétköznapi változattól. Ezen
estének még az is a jellegzetesége, hogy a férfiak táliszban,- imasál,- imádkoznak,
ami az év többi napján csak nappal szokás este nem.
Az esti istentisztelet befejezése után a férfiak a kitlit és a táliszt a helyükön
hagyják összehajtatlanul készen a másnapi viseletre.
Másnap kora reggel Sáchrisz-t mondunk. Itt is találunk az ünnepre tekintettel
eltérést a hétköznapitól.
A Sáchrisz után de a Muszaf előtt a gyászolók Mázkir imája hangzik el, azok akiknek
mindkét szülőjük él, nem vesznek ebben részt, valamint adományokra vonatkozó
fogadalmak, mely adományokat (cedoko) az elhúnyt szeretteink emlékére ajánljuk fel.
A Sáchriszt követi a Muszaf istentisztelet. Muszaf azt jeleni: hozzáadott. Minden u.n.
nagyünnepnek megvan a saját Muszaf verziója. A jom kipuri Muszaf főleg a
bűnbánat-bűnbocsánat fogalomkörével foglalkozik.
A következő rész a Mincha amit a Sáchriszhoz hasonlóan szintén mindennap mondunk, de
a jom kipuri természetesen eltér a hétköznapitól.
Az ötödik a befejező rész amit az egész évben csak ezen a napon mondunk a Neila.
A szó, neila azt jelenti: zárás, a kapuk zárása. Azok a bizonyos kapuk (a mennyek
kapui), Rosh Hasanakor nyílnak meg lehetőséget adva nekünk bűneink megvallására. A
Neila alatt a Tóraszekrény is nyitva van -ezért állunk fel-azt szimbolizálva, hogy a
mennyek kapui is nyitva állnak még bűneink -ezen utolsó lehetőségként- megvallása
előtt, kérve Istent, hogy pecsételje be jó sorsunkat az év egészére, az Élet
könyvébe. A Neila / és az engesztelőnapi bűnmagvallás / a sófár hangjával ér
véget.
A jom kipuri Muszaf istentisztelet.
A Muszaf Amida.
Az Amida mind a négy istentisztelet központi imája. Maga a szó azt jelenti
"állva", mivel állva mondjuk.
De úgy is ismert mint Smoné Eszré aminek a jelentése: tizennyolc. Eredetileg ez az ima
tizennyolc áldást tartalmazott. Fontosságában a "Sömá" után közvetlenűl
következik.
A Yom Kipurkor mondott minden Amida hét áldásból áll. Az erre a napra vonatkozó
eredeti áldozatbemutatás helyett mondjuk, mert hogy ma már nincsen mód áldozatot
bemutatni.
"Bűneink miatt elűzettünk országunkból, földünktől messzire vetődtünk, nem
teljesíthetjük kötelezettségeinket Választott Házadban, a Te nevedről elnevezett
nagy Szentélyben, mert kezet emeltek Szentélyedre" 7)
?????Az Amidát a Viduj-jal a Bűnvallomással folytatjuk.
A bűnbocsánat, az engesztelés alapvető feltétele, hogy ismerjük és bevalljuk
vétkeinket, ezeket a vétkeket sorolja fel a Viduj, betürendben,
A Muszaf Amida megismétlésének két fő eleme van.
Az egyik az Avodá, a "Szentélyszolgálat" az Engesztelés Napján, mely során
elmondjuk az Isten tiszteletére szolgáló ritus rendjét és eseményeit, ahogy azt a
Második Templom idején végezték.
Ez az ima magát a Szolgálatot van hivatva helyettesíteni, mivel ma (2000 éve) nincs
Szentély, nincs Főpap és nincs áldozás sem. A Szolgálat és vonatkozó
rendelkezések leírását a Talmud Jóma traktátusában találjuk. 8)
"Így volt mindez, míg a Szentély helyén állt, a Szentek Szentélye az
alapzatán, a főpap végezte szolgálatát és kortársai örömmel szemlélhették"
9)
Muszaf Amida megismétlésének másik fő eleme a tíz vértanú története.
(Modern felfogásu Machzorok itt megemlítik a Holocaust áldozatait is, hogy emlékük
örökké éljen) 10)
Az abc sorrendbe írt versszakok a romai uralom tíz mártírjának a történetét
mesélik el.
Rabbi Akiva, Raban Simon ben Gamliel, rabbi Jismael történetei emlékeztetnek minket
azokra akik feláldozták életüket a Tóra tanításáért és mártíromságukkal
jelképei lettek a kiválasztottság eszmeiségének.
A Kohénok áldása (Düchenolás) 11) után a Muszafot a következő költeménnyel
zárjuk:
Ma erősíts meg minket,
Ma áldj meg minket,
Ma tégy naggyá minket 12)
II. rész. A pijut
A szó görög eredetű /poiétés/ jelentése költemény, lírai kompozíció. 13)
Célja, hogy kiegészítse, díszítse az imát és egyfajta emelkedett hangulatott adjon
az imaszövegnek vagy a liturgiának, teret adjon a változó korok hálálkodásainak,
könyörgéseinek, fájdalmainak, legyen az alkalom ünnepnapi vagy magán esemény.
Természetesen a Pijut irodalom zöme a főbb ünnepekhez kötődik, de találunk Szombat
köszöntő, böjt napi sőt, hétköznapi alkalmakra irt pijutokat, valamint a brisz, az
esküvő és a gyász alkalmaira készült kompozíciókat is.
A korai időkben a pijut írója a pajtan - általában maga az előimádkozó, a chazan
/kántor/,- illesztette be a Szent Gyülekezet által előírt imák sorába, hogy ezzel
is emelje az esemény fenségét, az Isten tiszteletét.
A költemények témájának forrása a Babilóni vagy a Jeruzsálemi Talmud és a
Midrások voltak.
A korai pijutok Izrael földjén születtek a talmudi időkben, a második Templom
pusztulása előtt, csakúgy mint az imák és ezek a korai kompozíciók még beépültek
a kötelező liturgiába. Felismerhetőségüket emelkedett stílusuk és az ekkor még
nem használatos rímet helyettesítő ritmusuk adják. Ebben az időszakban még nem
ismerjük a pijut íróját. Dr. Dániel Goldschmidt a Machzorról szóló tanulmányában
említi a korai pijutok kialakulásáról elterjedt véleményt miszerint a zsidóknak
betiltott nyilvános ima és istentisztelet volt a versek születésének főoka, de csak
idézi és rögtön hozzáteszi, hogy nem ért egyet ezzel a nézettel. 14)
A legkorábbi ismert pajtan- szerző- Joszi ben Joszi (?) volt, aki Izraelben élt és
dolgozott a VI. sz.-ban vagy még korábban. Költeményei még a korai pijut formát
mutatják, de a sorok végén már egymáshoz hasonló szavakat használt mégha ezek nem
is voltak rímnek nevezhetők. Ő nyitotta meg a ma is ismert költők sorát, akik mind
Izraelben dolgoztak, még bizonyítottan az ország Arab megszállása előtt. (I.e. 636)
Jannáj, Eleézár ben Kallir, Josua Hakohén, Haduta ben Ábrahám és Joszef ben Niszán
voltak a legkiemelkedőbb költők Izrael földjén és az ő munkájuk során születtek
meg a klasszikus pijut költészet karakterjegyei és később is használatos formulái.
Az Arab győzelem után idegenben, bár még mindig Keleten, folytatódott, sőt
teljesedett ki a pijut költészet olyan alkotók révén mint Amr al Sanjari, Nissi al
Nahrawani, Jozef al Bardani, vagy a legnevesebb, Szádja gáon. Ennek az időszaknak a
vége felé az alkotók zöme áttelepült Észak-Afrikába, létrehozva a 10. és a 11.
sz.-i jelentős keleti pijut irodalmat.
Ennek a keleti pijut irodalomnak folytatását és kiteljesedését Spanyolországban
találjuk ahol a 10. és a 11.sz.-ban nagy költő generációk működtek. Közülük is
kiemelkedők: Jozef ibn Abitur, Solomon ibn Gabirol, Izak ibn Ghajat, Mozes ibn Ezra,
Judah Halevi és Abraham ibn Ezra.
Dacára, hogy a pijut irodalom bővült folyamatosan egészen a felvilágosodás
kezdetéig, az aranykor mágis a 13. századdal zárult.
A költeményeket különböző csoportokba oszthatjuk annak függvényében, hogy milyen
alkalomra íródtak,
vagy tartalmuk, vagy keletkezésük ideje szerint.
Bizonyos pijutokat beillesztettek az Amidába, másokat a Smát keretezendő, a reggeli
Sáchrisz liturgiájába vagy ugyan e célból az esti Máárivba.
A pijutok nyelvezete és stilusa koronként és költő iskolánként változott.
A korai-névtelen periódusban-, a költemények az imák stílusát és nyelvezetét
követték. Főképp biblikus és később talmudi vagy a Midrásban előforduló szavakat
használtak. Ekkor a szóhasználat tiszta, világos, lényegre törő, száraz
szójátékoktól és metafórikus képivilágtól mentes volt.
Jannáj az akinél a szent költészet kiteljesedik mind a szóhasználatot mind a
költői képeket illetően. A keleti pajtánok már saját szavakat és kifejezéseket is
kreáltak, hogy minnél egyedibb karaktert adjanak költeményeiknek.
Jannáj tanítványa Eleazar Kallir (VIII.sz.) volt az aki kialakította a későbbi
lírai pijut nyelvezetét és formáját. Ő volt az első aki rímet használt, képi
meteforákkal és természetleírásokkal szinesítette verseit.
Verselésével iskolát teremt, az u.n. "Kallir iskola"
A korabeli pajtanok versei egyre inkább uj szavakat, kifejezéseket tartalmaztak, amit
nem mindenki értett.
Később egész irodalom alakult ki ezeknek a verseknek a magyarázatára.
A Spanyolországban virágzó pijutköltészet létrehozta a már nem csak szakrális,
liturgikus, hanem világi költemények irodalmát. Egyik legnagyobb alakja ennek az
irodalomnak Jehuda Halévi (1075-1141).
Közel 800 költeménye maradt ránk melyek egy része világi míg a többi vallási,
"szent" költemény.
Minden főbb ünnepre irt pijutot, előszeretettel választ bibliai témákat, például
az egyiptomi kivonulást, a Száműzetés dalai címmel. Az Izrael földje iránti
sóvárgást, "Cion dalai"c. költeményével bevezeti a középkor
költészetébe. 15)
Nem mindenki értett egyet a pijut irodalom liturgiában való beemelésével.
Maimonidesz, Rabbi Josef Karo, még Abraham ibn Ezra aki pajtan volt maga is, ellenezte a
pijutok imakönyvbe iktatását.
Számosan, a kor nagyjai közül, foglaltak állást a pijut mondás mellet: Rási (Rabbi
Slomo ben Jichák), Nachmanidesz és még mások. Dacára ennek a vitának a pijut divatja
és rendeltetése nem csökkent majd ezer éven keresztül.
Israel Davidson összeállította a legnagyobb pijutgyüjteményt, 1924-1933 között
jegyzékbe vette az összes fellelhető szerzeményt 1740 ig bezárólag. 2840 költő
35000 költeménye található meg munkájában. 16)
Az idő előrehaladtával uj szokások alakúltak ki. Van ahol nem mondják végig a
költeményt, csak bizonyos részeit, mások kihagyják az egészet és van ahol közösen
éneklik az előimádkozóval, vagy csak a befejező részt mondja a gyülekezet vagy a
refrént éneklik közösen.
A Jom Kipuri máchzor bővelkedik gyönyörű pijutokban.
Az egyik ilyen gyöngyszem a Muszaf Amida ismétlésekor beiktatott
Ki Onu Amecho kezdetű pijut. 17)
Szerzője és a Machzorba kerülésének az ideje ismeretlen.(Legalábbis én még a mai
napig?-01/12/04-nem találtam ilyen információt)
Az imafűzérbeni helye is érdekes.
Befejezzük az ókori mártírok történetének felsorolását, ahol is a történetek,
szakaszok között, okozattként élve meg a mártírok halálát, bevaljuk, hogy
"Bűnöztünk-Bércünk, bocsáss meg nekünk. Teremtőnk"
És még mielőtt a Vidujhoz- a Konfesszióhoz, a betűrenbe szedett hosszabb
bűnbevalláshoz, érnénk, van pár kérésünk az Örökkévalóhoz: Azt kérjük, hogy
"Emlékezz meg javunkra..."
"Töröld el hűtlenségünket..."
"Nyessd meg szívünket..."
"Hallgass szavunkra..." Nyitott Tóraszekrény előtt mondjuk, hogy még egy
zárt ajtó se legyen köztünk...
Végül:
"Istenünk, őseink istene, mindezt bocsásd meg nekünk, nézd el nekünk, engedd el
nekünk"
Valamikor -talán a gáoni időkben - valakinek feltünhetett, hogy a sok-sok,
bűnbevallás, bocsánatkérés és egyéb kérésözönben valami hiányzik. A kérés
teljesítésének (a bűnbocsánat megadásának) az indoka.
Miért is bocsásson meg nekünk az Örökkévaló? Miért is vagyunk mi méltók sőt
várományosai a megbocsátásnak? Hát azért, mert... Na jó, de hogy jövünk mi
ahhoz... Arról nem beszélve, hogy az Örökkévaló nem felejt.
Persze, persze. Na de mi van ha mégis... Na jól van, akkor egy ici-picit, úgy
szőrmentén, emlékeztessük:
"Mert mi vagyunk a néped, s Te vagy az Istenünk."
Ennyi elég is. Most már felejtsük el a szinte követelésszerű "mert"-et,
csak úgy simán konstatáljuk, hogy
"Mi vagyunk gyermekeid s Te vagy Atyánk.
Mi vagyunk szolgáid és Te vagy urunk.
Mi vagyunk közösséged és Te vagy örökrészünk.
Mi vagyunk birtokod s Te vagy az osztályrészünk.
Ezután a pajtan egyre jobban felhevül és a száraz "rokoni majd
közgazdasági" fogalmak helyett egyre szebb metafórákat használ, igaz, nem restel
Salamonhoz fordulni egy kis emelkedettségért és az Énekek Énekéből vett sorokkal
és szavakkal folytatja: 18)
"Mi vagyunk a nyájad és Te a pásztorunk.
Mi vagyunk a szőlősöd és Te vagy az őrünk.
Mi vagyunk az alkotásod és Te vagy az alkotónk.
Mi vagyunk a hitvesed és Te vagy a jegyesünk."
És itt elérkeztünk egy olyan részhez ami zsidó liturgiai irodalomban olyan
jellegzetes, hogy csak az elemzésének könyvtárnyi irodalma van. Ez Izrael (fiainak)
szimbólikus "szerelembe" átcsapó szeretete az Örökkévaló iránt. Izrael
(fiai) nem félik Istent, hanem szeretik. Igaz, feltétel nélküli szeretettel, ezért
van csak egy félénk "mert" az elején, amit a vilgi életben ember az ember
iránt már szerelemként él meg.
"Mi vagyunk választottjaid és Te vagy az Istenünk.
Mi vagyunk a néped és Te vagy a Királyunk.
Mi felmagasztalunk Téged és Te magasra emelsz minket"
A következő részt a gyülekezet előbb mondja és csak utánuk az előimádkozó.
(Egyesült hang messzebb jut. A közös hang erősebb)
"Mi arcátlanok vagyunk, Te meg irgalmas, kegyelmes.
Mi makacsok vagyunk, Te meg hosszan tűrő.
Mi csupa vétek vagyunk, Te meg irgalommal teli.
A mi napjaink olyanok mint a tűnő árnyék, Te végtelen vagy és éveid
végtelenek"
Az első sor első szava az a bizonyos "mert" nem ismétlődik meg egyszer sem.
Felesleges. Ott van a sorok között. Nyelvi szempontból sincs rá szükség. Sőt. A
"mi és a "Te" ritmikus párbaállításával és ismétlésével az első
11 sor zártsága, koppanó, doboló üteme belső feszültséget okoz. Olyan, mint a
természeti népeknél a ritmikusan ismétlődő dob hangja. A cél is ugyan az. Segít
átlendülni, felemelkedni egy olyan metafizikai létbe ahol ennek
"könyörgésnek" talaja van és a megszólítotthoz közelebb kerünk .
A 11 "mi vagyunk, Te vagy" is ezt a célt szolgálja. Fontos ebben a 11 sorban a
szóhasználat.
"néped"
"gyermekeid
"szolgáid"
"közösséged"
"birtokod"
"nyájad"
"szőlősöd"
"alkotásod"
"hitvesed"
"választottjaid"
"néped"
Ha egymás után mondjuk ezeket a szavakat olyan érzetünk támad, mintha egyre inkább
felfelé mennénk. Egy létrán felfelé. A kevésből a több felé.
Mint egy hangskála a mélyből a magas hang felé, mintha egy halk szólóhangszer
fokozatosan egy zenekari crescendóba lendülne. Miközben a 11 megnevezést az első és
az utolsó "néped", az egyetlen szóismétlés foglalja keretbe. A sorok másik
oldala is hasonló azzal a kis különbséggel, hogy ott az első és a tizedik sorban
használt megnevezés, Istenünk, foglalja keretbe a többi nevet. Nagyon fontosnak
tartotta költő a szavak hosszát. A rövid és hosszú szavak váltakozása majdnem hogy
dallamot ad a versnek. Rímeket, a későbbi klasszikus értelemben, még nem használ a
szerző, de a szóvégek hasonlóak. Nem csak az osztja két részre a pijutot, hogy a
"Mi arcátlanok vagyunk..." kezdetű sortól megfordul a sorrend és a
gyülekezet mondja előbb s az előimádkozó csak követi a "kórust", hanem a
"versszakok" utolsó sorai melyek elütnek az előttük levő soroktól.
Hosszabbak, mint az előző sorok, nyelvtanilag és tartalmilag is mások. Lazítanak az
előző sorok feszességén, "a mi vagyunk, Te vagy" ritmikáját felváltja a
"mi teszünk, Te teszel" cselekvő alak, mintegy konklúziójaként az előző
soroknak. A második résznek is hasonló a struktúrája. A befejező mondat jóval
hosszabb, mint az előzők, levezeti, elvezeti a feszültséget s a végén, mint egy
elhalkuló zenekari mű, lecsendesedik az Örökkévaló fogalmának a körülírásával:
"... Te végtelen vagy és éveid végtelenek"
Jegyzetek/források:
1) Dr. J. H. Hertz: Zsidó Biblia, MÓZES ÖT KÖNYVE ÉS A HAFTARÁK, 3. kiad. Chabad
Lubavits.Egyesület
2) Mint az 1)
3) Rabbi Hayim Halevy Donin: Zsidónak lenni / Jom Kippur /227/3
4) http://www.rigal.freeserve.co.uk/jewish/yomkippur/kippur.htm#Kaparot
5) Samson fohásza, Jom Kipur Machzor, Nuszách Áskenáz, kiad. Chabad
6) Herman Wouk: Én Istenem, Nagyünnepek
7) Rabbi Israel Meir Lau: A zsidó élet törvényei, 2. kiad. Tel-Aviv
8) A traktátus címe: Jóma, jelentése a nap ami alatt az engesztelés napja értendő.
A traktátus az e napra vonatkozó rendelkezéseket adja elő, különösen a második
templom korabeli rendelkezéseket. Forr: A Tamud Könyvei: ford. Dr. Molnár Ernő, Bp.
1921-1923
9) Mint az 5), Muszaf Amida Ismétlése, /Kol Éle../
10) http://www.rigal.freeserve.co.uk/jewish/yomkippur/kippur.htm#Musaf
11) A Templom lerombolása, i. sz. 70 után a kohániták feladata idejétmúlttá vált.
A vallási vezetésre való alkalmasságot inkább az iskolázottság és a személyes
érdemek határozták meg, semmint a születés joga. A kohénok ettől kezdve a többi
zsidóval egyenértékű szerepet töltöttek be a vallási vezetésben. Ezután is voltak
azonban bizonyos szertartások, amelyeket csak a kohén végezhetett. Egyetlen
"idegen", még a legnagyobb zsidó tudós és szent sem merészelte a kohánita
feladatát betölteni, s ezzel megszegni a Tóra törvényét. Így az elsőszülöttek
megváltása és a papi áldás adása, a düchenolás a mai napig is a kohén előjoga.
(Rabbi Hayim Halevy Donin: Zsidónak lenni)
12) Mint az 5), Muszaf Amida Ismétlése, /Hájom Tőámcénú/
13) A feliratoktól a felvilágosodásig, Kétezer év zsidó irodalma Scheiber Sándor
Válogatásában és magyarázataival, 122.old.
14) Naftali Kraus: Jegyzetek, Jom Kipur Machzor mint5) 18. old.
15) Günter Stemberger: A zsidó irodalom története 127. old.
16) Mint a 13)
17) Mint 5), Simon Sároni fordítása
18) Énekek Éneke:1/ 6. vers, "megtettek szőlőskertbe rzőnek" , 4/7 vers:
"mindened szép jegyesem, s hiba benned nincsen",
Budapest, 2004-12-02
Friedmann Sándor
liturgiatörténet előadó szak I.
évfolyam
|
