Kellermann Itzhak rabbihelyettes IV. évf.:
Dr. Seltmann Lajos 
neológ főrabbi élete és munkássága

2007. május.

 

Nem múlt el úgy korszak a világtörténelem viharos színpadán, hogy ne születtek volna tudósok, feltalálók, művészek, akikre a későbbi nemzedék elismerően tudott visszaemlékezni. Minden nemzet büszke saját népe szülöttjére, akit méltán dicsőít, és akit, ha tehet, példaként állít az emberiség elé. Így vagyunk mi magyarországi zsidók Dr. Seltmann Lajossal, a XVIII-XIX. század egyik legkiemelkedőbb egyéniségével. Rabbi, filozófus, hittudós, szaktekintély, aki a világi tudományok terén is nagy biztonsággal, otthonosan mozgott. Életpályája, munkássága jól nyomon követhető, melyet a szerénység, az alázat fémjelzett.

Dr. Seltmann Lajos (1854 - 1932) a Heves megyei Tiszanánán született. Édesapja Seltmann Sándor (1800-1860) a Heves megyei Poroszló község rabbija, tanítója volt. A család nagy szegénység és nélkülözés közepette élte szerény mindennapjait, melyet az édesapa elvesztése még nehezebbé tett. Az ifjú Seltmann Lajos gyermekkora és tanulmányi évei is a legnagyobb nélkülözések közepette folytak. A szó legszorosabb értelmében az Atyák tanításaiból jól ismert tanácsot követte: (Atyák tanítása: 6/4)

"Egyed kenyeredet sóval, igyál vizet mértékkel, aludj a földön, éljél nélkülözéssel, de azért foglalkozzál a Tórával."

Küzdelmes fiatalkora történetét ő maga írta meg az Izraelita Magyar Irodalmi társulat 1895. évi Évkönyvében megjelent "Életképek" című cikkében. 
A Tóra varázslatos világába édesapja, Seltmann Sándor rabbi vezette be. Szorgalmas, kitartó diáknak bizonyult, és a tudás iránti vágy tudta átsegíteni az élet által elégördített nehézségeken. A Bár micvá
I kor elérése után, a kisvárdai jesivában II folytatja tanulmányait, melynek vezetője a magyarországi zsidóság egyik legnagyobb tekintélye, Ábrahám J. Weinberger rabbi volt. Az ő szárnyai alatt tudott még mélyebbre hatolni a zsidó filozófia világába, és kétségtelen, hogy az általa tanultak egész életútján végigkísérték. A tudás iránti vágya tovább fokozódott. A jesiva már nem tudta az igényeit kellőképpen kielégíteni, ezért tanulmányait Pozsonyban folytatja tovább, ahol tudásával hamar kiemelkedett többi diáktársa közül. Pozsonyi tanulmányai során volt rá eset, hogy az egyik tanára, rabbi N. W. Liber talmud tudós háza szeretetét élvezhette, és hallgatta tanításait. A pozsonyi rabbinátustól kapta a Rabbi diplomát, melyet méltán kiérdemelt. A Világi ismereteit Berlinben szerezte, majd ugyanitt, a Hildesheimer által vezetett rabbiszemináriumnak is a hallgatója volt.

1878-ban huszonnégy évesen, a Szegedi Zsidó Hitközség felajánlotta számára a rabbihelyettesi széket, melyet elfogadott, és az állást közel egy évig töltötte be. Ez idő tájt, 1878-ban Hódmezővásárhelyen - az első rabbi, Grünhut Ábrahám elhalálozását követően - már egy éve a rabbi állás betöltetlen volt. A Hódmezővásárhelyi Zsidó Hitközség elöljárósága Deutsch Lipót elnöksége alatt - pályázat kiírása nélkül - felkérte Seltmann Lajos szegedi rabbihelyettest vendégszónoklat megtartására. E kérést nem utasította vissza, és 1879. március 23-án megtartotta első beszédét a vásárhelyi zsidóság számára, mellyel nagy sikert aratott. A beszéd elhangzását követően az elöljáróság azonnali tanácskozást tartott. Egyhangúlag azon a véleményen voltak, hogy a Hódmezővásárhelyi Zsidó Hitközség lelki életének vezetésére a legalkalmasabb személy Seltmann Lajos, és azt szeretnék, ha a rabbiszéket ő foglalná el. A közgyűlés Weisz Károly hitközségi elöljárót kérte meg, hogy személyesem tolmácsolja a rabbi úr felé a közgyűlés és a közösség kérését, miszerint szeretnék, ha a következő sábeszt III is velük töltené. Seltmann Lajos a kérésnek örömmel eleget tett. Majd ezt követően az elégedettségnek köszönhetően a rabbiválasztás kérdése terítékre került, és egyhangúlag el lett döntve. 

Részlet a hivatalos jegyzőkönyvből, mely ekképp emlékezik vissza:

"Jegyzőkönyv: Felvétetett 1879. március 30.-án a hitközség általános közgyűlésében.
Jelenlevők: Deutsch Lipót elnök, stb. (a közgyűlés, a közösség tagjai: összesen 106 fő). Elnök üdvözli a szép számban egybegyűlt hitközségi tagokat, a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítá, előadja: miszerint a közgyűlés, folyó hó 23.-án, a képviseleti közgyűlés alkalmával Weisz Károly vezetése alatt megjelent 45 hitközségi tag kívánsága folytán, rabbi választás tárgyában lett összehívva, miután azonban a rabbiválasztási ügy vezetésére kiküldött bizottság ebbeli munkálatát még be nem fejezte és kiküldetéséről véleményes jelentést nem tett, azon kérdést intézi a közgyűléshez, hogy a rabbiválasztás végrehajtassék-e e gyűlés folyama alatt, vagy hivattatna még más rabbi is próbaszónoklatra? 
S az csakugyan tény, hogy oly fenkölt szellemű s elfogultságtól annyira ment egyházi beszédet ritkán lehet hallani, milyen Seltmann úr beköszöntője volt. Ott voltunk személyesen, ott volt városunk közönségének felekezeti különbség nélkül egy tekintélyes része, s mindnyájan a legnagyobb elismeréssel, sőt több igazi lelkesültséggel hallgattuk végig az ifjú, művelt lelkű magyar érzelmű rabbi szónoklatát..." 

Rabbiszék elfoglalása alkalmával, az aktuális hetiszakaszból emelt ki egy rövid részt, mely Mózes IV. 20. 17. mondata volt. 
"Királyom útján fogok menni, s nem térek le sem jobbra, sem balra." E szavak egész életpályáján, munkásságát végig kísérték, mely valóban nem volt könnyű.

Seltmann Lajosnak a rabbiszék elfoglalását követően szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy a hódmezővásárhelyi zsidóság erősen megosztott, és több táborra szakadt. A vita a konzervatívak, és a haladás útjára lépő, modern gondolkodásmódot követő, de a hagyományokat továbbra is őrizni kívánó hitközségi tagok között zajlott. Az utóbbiak lépést akartak tartani a haladó világgal, és részt kívántak venni a hitközség munkájában. Viszályok dúltak, melyek nagyon kiéleződtek, és az állandó egyet nem értésnek köszönhetően két alkalommal is külön hitközség létesítésére került sor. Seltmann Lajos beiktatását követően fokozatosan szűntek a viták, az ellentétek, és egy békésebb időszak vette kezdetét. 

Seltmann Lajos varázslatos személyisége a nem zsidó társadalmat is hallgatósága soraiba vonzotta. Beszédeit, előadásait úgyszólván felekezeti, vallási hovatartozás nélkül látogatták. Természetes volt az is, hogy a szomszédos templomok papjai, a városatyák tiszteletüket tették a zsinagógában, és hallgatták a Rabbi úr szavait. Beszédeit rendszerint le sem írta, mindössze apró jegyzeteket készített. Prédikációit felváltva magyar és német nyelven tartotta, az utóbbit a héber nyelvvel egyetemben anyanyelvi szinten bírta. Nemzetközi elismerésre tett szert. Külföldi lapokban héber, német nyelven jelentek meg írásai, értekezései az "Ócár Hászifrusz" és a "Hájehudi" című lapokban. Önálló tudományos munkája " A nő a talmudban", munkatársa az 1894-ben megalakult Izraeli Magyar Irodalmi Társulatnak. Munkáit elismerték magas irodalmi körökben, amit minden esetben szerényen vett tudomásul. A közéleti szereplést soha sem kereste, és a politikától teljesem elhatárolta magát. Természetesen a város szellemi, kulturális építésében is maximálisan részt vett, és 64 éves koráig, fáradságot nem ismerve, heti huszonnégy órában a népiskolai kötelezettségen felül tanította a fiatalokat. A jövőt egyértelműen az új generációban látta, és megpróbálta átadni a számukra azt az örökséget, amelyet ő is fiatalon, neves rabbi tanáraitól kapott. 

Ötvenhárom év alatt jó néhány évforduló volt az életében, és minden ünneplést, melynek a középpontjában a személye állt, határozottan ellenezte. Ő maga ekképpen fogalmazott: "Az ember iparkodjék a dicséretet kiérdemelni, de sohasem törekedjék azt meghallgatni, s hogy működésével mindenkor használni, de sohasem csillogni vágyódjék." Puritán életet élt, melyben nem kapott helyet a fényűzés. A hit, a Mindenható iránt érzett szeretet vezérelte, és senki kedvéért nem tért le sem jobbra, sem balra. Legfőbb feladatának tekintette a zsidóértékek megőrzését, azon hittestvérek felkeresését, akik elmaradtak az istentiszteletekről, és a város többi polgárával a jó baráti viszony fenntartását.

Életét a Sulchán-Áruch iv című törvénytárban leírtakhoz tartotta és méltán érdemelte ki a cádik v jelzőt. Ha kellett, lángoló szavakat intézett a közösséghez, és keményen kitartott elvei, a Tóra szavai mellett. Minden ellene irányuló rosszindulatú megjegyzést - mert hogy tisztes személyét sem kímélték a rossz nyelvek, - szó nélkül, jámboran tűrt. Példamutatóan viselkedett még a megaláztatások közepette is, így méltán érdemelte ki az emberek tiszteletét.

Seltmann Lajos életútja már-már regénybe illő. Elképzelhetetlennek tartanánk a mai világban, hogy a modernkor vívmányai nélkül éljünk, és nélkülözzük azok (hasznos) jelenlétét. Seltmann Lajos Hódmezővásárhely rabbija gyalog, szekéren járta be a várost, és környékét és mindenhol tárt ajtók fogadták. Legyen az zsidó vagy keresztény család, tudták, hogy a "zsidó paphoz" bármikor lehet fordulni. A jóságáról, jámborságáról ismert Seltmann Lajos a város köztiszteletben álló személyisége volt. De őt is, mint minden más halandó embert, utolért az öregkor. Megromlott egészségi állapotának köszönhetően egyre nehezebben viselte az aggastyáni élettel járó nehézségeket. 1930. november 17-én fiának, Dr. Seltmann Rezsőnek halálhíre okozta élete egyik legnagyobb tragédiáját. Az egészségesnek hitt 41 éves fiatalember életét álmában szívbénulás oltotta ki, melyet a érelmeszesedés okozott. Szeretett gyermeke fölött ő maga mondta a cheszpedet VI, és még ekkor is páratlan lelkierejéről adott tanúbizonyságot. A csapást soha nem tudta feldolgozni, mégis vallásos emberhez méltóan vette tudomásul a Jóteremtő akaratát. Az élet rövidségéről beszélt, majd e szavakkal fordult a híveihez:

"És hajtsuk meg fejünket ma is, akikre a letűnt évben I-sten keze olyan nagyon rá nehezedett. Ne maradjunk el mi sem és adjunk hálát mi is a segítségért és kegyelemért, mely az összeroskadástól meg őrzött bennünket."

A következő év Jom Kippur-ját VII már fájdalmai közepette imádkozta végig. A templomban jelenlévők csodálattal és aggodalommal figyelték az eseményeket. A szukot VIII ünnepén is elmondta a mázkírt IX, de ez volt élete utolsó, nagyobb tömeg előtt tartott beszéde, prédikációja. Az őszi ünnepeket követően két sábeszt tudott a híveivel tölteni, de élete utolsó időszakát már a dolgozószobájában töltötte. Szeretett Dezső fia sírkőavatására sem tudott elmenni, két fiát küldte önmaga helyett. Szűnni nem akaró fájdalmak gyötörték, és éjszakákon át nem aludt. Teljes tudatában volt annak, hogy földi pályafutása végéhez közeledik.

Elkészíttette végrendeletét, mely a következőket tartalmazta:

"Elhalálozásom esetére a következő kívánságaim vannak:
Amint bekövetkezik a vég, Steiner Ferenc hitközségi elnök utazzék az első vonattal Szegedre, s jelentse be Lőw Immánuel Főrabbi úrnál és Dr. Beidl Samu községkerületi elnök úrnál, hogy a kerület legöregebb papja, aki több mint félszázadon át a hódmezővásárhelyi hitközség papja volt, nincs többé. Kérje meg a hitközség nevében, de az én nevemben is Lőw főtisztelendő urat, hogy tartson felettem templomunkban rövid beszédet. Egészen röviden csak a működésemet jellemezze. Ha Lőw főrabbi úr bármely okból akadályozva lenne, Frenkel Jenő tisztelendő urat kérje meg erre.

Gyászjelentést ne adjanak ki sem külön, sem az újságokban.

A taharó x -nál csak a hitközség és a Chevra -Kadisa XI előkelői legyenek jelen. A jomkipurkor viselt fehér papi ruhám és sapkám, a nagy táliszommal XII együtt, - de az aranyozás lebontásával - szolgáljanak halotti ruhámul. A temetés a legegyszerűbben és minél gyorsabban történjék meg, amint ezt a törvényes rendelkezések megengedik. A koporsómat ne vigyék be a templomba, hanem a templom előtt maradjon, és egyszerű kétlovas gyászkocsira helyezzék. Boldogult Rezső fiam mellé temessenek. 

A sírnál csak Steiner Ferencz hitközségi elnök mondjon búcsút a hitközség nevében. Tegyen fogadalmat, hogy az én szellememben fognak továbbra is működni, hogy a hitközségben a békét, a szeretetet és az egyetértést fogják ezután is szolgálni.

A hitközség egyszerű sírkövet állítson a sírom fölé. A sírfelirat elkészítésére Lőw főtisztelendő úr kéressék fel.

Híveimet arra kérem, hogy a koporsómra szánt virágok helyett jótékony cselekedeteket teljesítsenek. Így mondtam, így legyen. Seltmann Lajos s.k."

Továbbá azt kérte szeretett közösségétől, hogy halálát követően özvegyét és családját ne hagyják el. Halálát követően minél hamarabb válasszanak új rabbit, és ne várják végig a gyászévet, nehogy vezető nélkül maradjon szeretett közössége. Arra kérte híveit, ha ő már nem lesz, kövessék Lőw Immanuel szegedi főrabbi tanácsait. Január 10-én - gyengén, fáradtan, erejét szinte teljesen elveszítve - eleget téve egy ifjú pár kérésének - esketést végzett. Ez volt élete utolsó szolgálata. Fájdalommentes napok következtek, melyet csendben, alvással töltött. A hitközség minden tagja aggodalommal figyelte az elmúlt időszak eseményeit. A betegségsorozat, melynek köszönhetően ereje nagyon megfogyatkozott, mindenki szeme láttára ment végbe. Mindenki számára világossá és egyértelművé vált az is, hogy hőn szeretett rabbijuk rövid időn belül meg fog térni őseihez. Steiner Ferenc hitközségi elnök rendelkezésére és utasítására a gyülekezet elöljárói összegyűltek a haldokló ágyánál. A jelenlévők ősi hagyományokhoz híven zsoltárverseket olvastak, és a szent szavak közben, szeretett Rezső fia születésnapján adta vissza lelkét a Jóteremtőnek.

A Chevra-kadisa egész éjszaka mellette maradt és gyászolt. A következő napon elvégezték a táhárá szertartás, melyet zsoltárversek elmondása közepette végeztek el, és kívánságához híven felöltöztették a fehér halotti ruhájába. Ezt követően a legszentebb könyveit tartó polcokból készítették el egyszerű koporsóját, melybe belehelyezték testét, majd arra az asztalra helyezték, amely fölött tanulással töltötte egész életét. Koporsója tetejére helyezték azt a Talmudi kötetet, melyet utoljára tanult. Dolgozószobájában az így felállított koporsó körül hívei felváltva virrasztottak.

A hódmezővásárhelyi Friss újság 1932. február 9-ei száma e ként adta közzé a szomorú hírt:


Fénymásolat a hódmezővásárhelyi Friss Újságból

Seltmann Lajos halálát követő napon rendkívüli közgyűlést tartottak. Figyelembe véve végakaratát minden úgy történt, ahogy végrendelkezett. Egészségi állapotára tekintettel, Lőw Immanuel főrabbi helyett Frenkel Jenő rabbi úr búcsúztatta el. Megjelentek a temetésen a környező hitközségek rabbijai, hitközségi elöljárói, a város vezetése, a zsidó hitközség tagjai, és képviseltették magukat a történelmi egyházak jeles képviselői. A templom zsúfoltságig megtelt a kegyeletüket leróni kívánó emberekkel. Utolsó útjára a 91. zsoltár éneklésével kísérték. A temetés 1932. február 9-én délután fél 3-kor volt. A gyászistentisztelet 1932. március 10-én 4 órakor volt. A beszédet Lőw Immanuel szegedi főrabbi mondta, a kórust Lamberg Mór szegedi kántor vezette.

Megemlékező és gyászbeszédek sokasága volt hallható Seltmann Lajos hittudós, filozófus, főrabbi temetési szertartásán. Elbúcsúztak tőle, örök nyugalomra helyezték az 53 éven át hűségesen, minden tettével, cselekedetével, az I-stent szolgáló rabbit.

A Vásárhelyi Friss Újság 1932. február 11.-i száma e ként emlékezik a Főrabbi temetéséről.

"Seltmann Lajos dr. főrabbi temetése. A város egész társadalmának impozáns részvétnyilvánulása mellett ment végbe tegnap délután Seltmann Lajos dr. főrabbi, az izr. hitközség 53 éven át volt kiváló és nagynevű lelkipásztorának temetése az izr. templomtól. Az utolsó végtisztességtétel alkalmával úgy a templom, mint annak udvara - ahol a katafalk1 felállítva volt - zsúfolásig megtelt gyászba öltözöttek hatalmas tömegeivel. A közönség soraiban megjelentek: dr. Sóos István polgármester, dr. Ernyey István képviselő, Endrey Béla polgármester helyettes, dr. Csáky Lajos tiszti főügyész, dr. nagy Gábor főjegyző, Draskovics Ernő főszámvevő, Szathmáry Tihamér ny. kormánybiztos főispán, a ref. egyház képviseletében: Losonczy Endre, Tereh Gyula és Márton Árpád lelkészek papi ornátusban, a róm. kat. egyháztól Cseh András esperes-plébános és dr. Kokovay János világi elnök, az evangélikus egyház részéről Klár Béla lelkész, az unitárius egyháztól Bíró Lajos lelkész, a gör. kel. egyház képviseletében pedig Konstantin Gyula elnök, dr. Wiener Tibor lelkész és Pánits Sándor gondnok. A vidéki izr. hitközségek részéről jelenvoltak a temetésen: Szentesről Zückermann Andor ügyvéd, Orosházáról dr. Müller Jenő ügyvéd, kormányfőtanácsos és Büchler Márton főrabbi, Makóról dr. Kecskeméti Ármin főrabbi és még számosan. A gyászistentisztelet keretei Fränkl Imre dr. szegedi rabbi búcsúztatta el Seltmann Lajost, lélekbemarkoló és magasröptű beszédében méltatva az elhunyt érdemeit. Seltmann lajos három koronát viselt a fején -mondta - a tóra, a papság, a jó hírnév koronáját őrizte és építette a frigyszekrényt, papi mivoltát emberszeretetével igyekezett mindig kifejezni és uralkodott önmagán, hivatását akkor is teljesítette, amikor a sor csapásai egymásután érték. A három korona fényét, csillogását is túlragyogta azonban a negyedik korona - a megismerés és a megbecsülés koronája - amellyel hívei, polgártársai, barátai ékesítették homlokát. A magas szárnyalású beszéd és ima után Lamberg Károly szegedi főkántor énekének szívbemarkoló akkordjai hangzottak el, majd Seltmann Imre dr. búcsúzott el édesapjától megható módon. Ezután a végeláthatatlan, impozáns temetési menet megindult a temető felé, ahol - az elhunyt kívánságához képest - egyszerű gyászszertartás keretei közt, könnyes szemekkel búcsúztatta el őt Steiner Ferenc hitközségi elnök. Seltmann Lajos elhalálozása alkalmából különben Mokcsay Zoltán dr. főispán a következő levelet intézte Steinrer Ferenc hitközségi elnökhöz:

"Mélyen tisztelt Elnök Úr!

Az izraelita hitközséget ért mélységes gyász alkalmával fogadja Elnök úr s a hitközség minden tagja őszinte szívből jövő részvétnyilatkozatomat. Seltmann Lajos főrabbi igaz, szeretetteljes egyénisége, tudós munkássága nemcsak az izraelita hitközség tagjaiban, hanem a város egész közönségében azt a rendíthetetlen meggyőződést váltotta ki, hogy a megboldogult, egyházának, városának és hazájának mindig igazi fia volt. A magyar zsidóság kegyeletes emlékezése bizonyára örökké tartó lesz."

Seltmann Lajos főrabbi sírja a hódmezővásárhelyi Tuhutum utcai zsidó temetőben
(1854 Tiszanána-1932 Hódmezővásárhely)

Fenn maradt az utókor számára néhány dokumentum, melyek egy része, személyes emléktől indíttatva került megírásra.

A következő sorok az "Arcképcsarnok" című, Hódmezővásárhelyen kiadott kis kiadványból származnak.

"Dr. Szemző Miklós személyes visszaemlékezése
Dr. Seltmann Lajos főrabbira

Seltmann Lajos halálakor 19 éves voltam, így személyes emlékeim talán tíz év alatt rögzültek. Találkozásaink tulajdonképpen - néhány rövid beszélgetéstől eltekintve - olyan szellemi találkozások voltak, amikor ünnepnapokon templomunk padsorában ülve, édesapám mellett, majd később egyedül is hallgattam Seltmann Lajos szentbeszédeit. Édesapámat is ő búcsúztatta el 1929. évben.

Hogy milyen szónok volt? - Azok közé tartozott, akik már külső megjelenésükkel is magához láncolták hallgatóikat. Galambősz hajú és szakállú, alacsony termetű ember volt, aki amikor felment a templom szónoki emelvényére, a templomban teljes csend, várakozó csend lett. Mindenki kíváncsian várta a szentbeszédet, mert tudta, hogy abban a mély filozófia mellett helyet fog kapni az aktualitás, és mindez könnyen érthető módon, választékos szép nyelvezettel, világos gondolatsorban kerül feldolgozásra. Szónoklatai nagyobb koncepciókban kerültek feldolgozásra. Általában az őszi ünnepek során, amikor 10 napon belül 3ünnepi istentiszteletre is sor került (újév két napján és nagyböjt előtti este). Szónoklatai összefüggő gondolatsort tartalmaztak. 

A szent beszédek konkrét tartalmát ma már felidézni nem tudom. De azt jól tudom, hogy különösen a nagyböjt előtti este a zsúfoltságig megtelt templomban a híveken kívül érdeklődőként gyakran ott lehetett látni a város akkori polgármesterét és más olyan keresztény értelmiségit is, akiknek eseményt jelentett egy-egy Seltmann prédikáció meghallgatása. Gyakran ott láttam a szomszédos új templomi kántort, Bognár Rezsőt is.

Hallgatói közül senki sem tudta magát kivonni egyéniségének varázsa alól. Ma úgy mondanánk, hogy karizmatikus jelenség volt. 1854. január 17. napján Tiszanána községben született. A nagyon szép magyar nyelvezetét a Felső-Tisza vidékén anyanyelvként sajátította el. Édesapja tanító volt. Szülei korán elhaltak. Küzdelmes fiatalságának történetét maga örökítette meg 1895-ben a Magyar Zsidó Szemlében "Életképek" című írásának egyikében. Ezen címszó alatt több cikke is megjelent, amelyekben teológustársai életéből írt meg ellesett pillanatokat. 

A pozsonyi rabbiképzőben szerzett oklevelet. Ezt követően a berlini egyetemen filozófiából doktorált. Ennek ellenére ismereteim szerint sem magánéletében, sem irodalmi munkáiban a dr. címet soha nem használta. Beutazta Németországot, Angliát és Hollandiát. Tanulmányai a mainzi, a hannoveri, berlini és a jeruzsálemi szaklapokban - az utóbbi héber nyelven - jelent meg. Irodalmi szinten beszélt és írt németül és héber nyelven..."

Ki is volt Seltmann Lajos? Egyszerűen fogalmazva ember. Ember, aki nem felejtette el honnan érkezett, milyen nyomorúságos helyzetből emelkedett fel arra a helyre, ahol évtizedekig állt, tanított prédikált. Önmagát soha nem dicsőítette, és nem engedte dicsőíteni. Minden pompát, fényűzést messzire elkerülve, puritán életet élt.

75 éve, hogy eltávozott és elhagyta a földi létet, de szellemisége ma is köztünk él. Értekezéseit, tudományos munkáit olvasva azt tapasztalhatjuk, hogy rendkívüli tudás állt a sorok írója mögött, kinek hálásak lehetünk azért, hogy mindezeket a gondolatait papírra vetette. Szerencsésnek mondhatják magukat azok, akik még látták, hallhatták prédikálni, és személyes kapcsolatban lehettek vele. Elment, de gazdag örökséget hagyott hátra, melyet meg kell őrizni, és tovább kell adni az elkövetkező generációk számára. Eljutott arra a szintre, ahová kevés embernek adatott meg a lehetőség. Ő eljutott és tudott vele élni. A magasságokból hozott az a hívei számára vigaszt, reményt és örömöt. Elment, és távozásával sokat vesztett a közösség az emberiség.

Szeged, 2007. 01. 07


Felhasznált irodalom: 

Zsidó lexikon 1929
Arcképcsarnok 1932
Fejérváry József: Vásárhely története a családok tükrében 1929
Seltmann Lajos főrabbi emlékezete: Szeged 1932
Silberstein Adolf: Hódmezővásárhelyi zsidók 1943
A hódmezővásárhelyi zsidóság 1740-1993, (Vásárhelyi téka 3.) 1993
Magyar Zsidó Szemle: 1883-1884
Hódmezővásárhelyi életrajzi lexikon
Friss Újság 1932. évi számai


Felhasznált fotók:

Borító: Dr. Seltmann Lajos ülőalakos fotója (H. V. Zs. Hitközség tulajdona
Fotó a sírkőről: Kellermann Itzhak Felvétele
Portré: olajfestmény Seltmann Lajos emlékezete című Könyvből


I Zsidó fiúk, 13. életévük betöltésékor bár micvá - (cselekedet fia) korba lépnek. Ekkor a gyülekezet színe előtt önmagukra veszik a Tórai előírásokat, törvényeket, és ettől kezdve a közösség teljes értékű felnőtt férfi tagjának tekinti az ifjút.
II Vallásos zsidó iskola, ahol a tanulóknak magas szinten van lehetőségük elmélyedni a zsidó tanok, filozófia, világában.
III Héber eredetű szó, jelentése szombat. A kelet-európai zsidók által beszélt jiddis nyelvben, - mely a héber, német illetve szláv nyelv sajátságos összeolvadásából született - a sábát (szombat) szót, sábesznek ejtik. 
IV Héber szó, jelentése terített asztal. Josef ben Efraim Karo (1488-1575) törvénytára, amely véglegesen szabályozta a zsidó hitéletet.
V Héber szó, jelentése igaz. Ezt a szót használják az igaz ember esetében is.
VI Héber eredetű szó, jelentése gyászbeszéd.
VII Héber eredetű szó, jelentése Engesztelő nap. A héber naptárban tisri hónap tizedikére esik. A hagyomány szerint ezen a napon tért vissza Mózes a sínai hegyről a két kőtáblával, mely a jól ismert tíz parancsolatot tartalmazta. 
VIII Héber eredetű szó, jelentése sátrak. Sátoros ünnep, mely nyolc napig, tisri hónap 15-22-ig tart. Az egyiptomi kivonulást követően, a 40 éves sivatagi vándorlás során Izrael gyermekei sátrakban laktak, és a hagyományőrző zsidó családok az erre alkalmas helyen a mai napig sátrat építenek, és az ünnep nyolc napja alatt igyekeznek minél több időt az "ideiglenes hajlék"-ban eltölteni
IX Héber eredetű szó, jelentése megemlékezés. Tágabb értelemben, megemlékezés az elhunytakra.
X Héber eredetű szó, jelentése tisztítás. Tágabb értelemben a holtest mosdatásának szertartása.
XI Héber eredetű szó, jelentése Szent-egylet. Az egylet széleskörű tevékenységet folytat. Feladatai közzé tartozik, az elhunytakat megillető végtisztesség megszervezése, az azzal járó ügyek intézése, valamint a temetőkhöz kapcsolódó tevékenységek elvégzése. 
XII Téglalapalakú csíkos imalepel, melyben a zsidó férfiak az imádkozást végzik.