Elhangzott a Magyar
Tudomány Ünnepe 2007 rendezvénysorozat,
A Rabbiképző kántora és komponistája:
Feleki Rezső című előadásán a
Liturgia Tanszék rendezésében. (Budapest, 2007. november 27-én)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves
hallgatóim,
ma, amikor a Magyar Tudomány Ünnepe 2007 rendezvénysorozat keretében
a Rabbiképző kántorára és komponistájára: Feleki Rezsőre emlékezünk,
egyben az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem fennállásának 130.
évfordulóját is ünnepeljük, a jeles évforduló bátorít fel arra, hogy
felidézzük a régmúltat is. Tesszük ezt annak érdekében, hogy érthető
legyen, miért volt az a közel három évtized, az ötvenes évektől
1981-ig, az Országos Rabbiképző zsinagógájának zenei ’’aranykora’’,
amelyben a cházán: Feleki Rezső főkántor volt.
A XIX. század meghozta Európában, így Magyarországon is a zsidó
vallás egyenjogúsítását. Gyönyörű zsinagógák épültek, ezek nagy
befogadó térrel rendelkeztek, ahol az előimádkozó felkészültsége a
judaisztikai tudás mellett, énekesi, zenei képzést is igényelt. E
kettős követelmény oktatása kezdődött meg 130 évvel ezelőtt
egyetemünkön Friedmann Mórnak köszönhetően, aki a Dohány utcai
zsinagóga főkántoraként a magyarországi neolog kántorképzést
megalapította. Friedmann Mórt judaisztikai és zeneszerzési
tanulmányai mellett, a cházánutra Ruben Goldmark, annakidején
sopronkeresztúri főkántor, Goldmark Károly zeneszerző édesapja, majd
Solomon Sulzer bécsi főkántor tanította. Ő vezette be neolog
istentiszteleteinken a mai napig élő zenei gyakorlatot. Művészete,
pedagógiai munkája alapozta meg a magyar és a magyar származású
cházánok világhírnevét.
Feleki Rezső, az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem zsinagógájának
egykori főkántora és tanára is e cházánok közé tartozott.
Istenáldotta, gyönyörű basszbariton hangjával, zenei tehetségével,
énektudásával és szuggesztív előadói képességével, évtizedeken át
meghatározta istentiszteleteink liturgikus zenei színvonalát.
Életéről röviden. 1900-ban született. Tanult énekművész volt. Jó
barátja, Ernster Dezső, a világhírű operaénekes tanácsára német
operaszínpadokon kezdte el működését, az 1920-as években. Az
operaszínpadon mégsem tudott érvényesülni, mert az operaelőadásokkal
járó feszültséggel nem tudott megbirkózni. Visszatért Budapestre,
dalénekléssel foglalkozott és hangversenyeken lépett fel. 1927-ben a
Dohány utcai zsinagóga másodkántorának nevezték ki. Ebben a
minőségben szerezte meg judaisztikai tudását, kiválóan olvasott
Tórát és elsajátította a hétköznapok, szombatok és az ünnepek zenei
liturgiáját.
A II.Világháború után a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskola énektanáraként fiatal énekeseket nevelt. Egyik
leghíresebb növendéke Kelen Péter, a Magyar Állami Operaház művésze.
Másik kiváló tanítványa: Fekete Mária tanárnő, aki a Bartók Béla
Zeneművészeti Szakközépiskola Ének Tanszakának vezetője. Ő
énektechnika tanárunk: Székelyhidi Hajnal operaénekes mestere. Így
Feleki Rezső örökségét egyetemünk Kántor Szaka tovább élteti.
Feleki Rezső rövid ideig a Honvéd Művészegyüttes Férfikarának
szólistája is volt. Scheiber Sándor, az Országos Rabbiképző Intézet
igazgatója, (emléke legyen áldott), a zsinagóga kántorának kérte
fel. Orgonakísérője 1967-ig Doff Imre, a Frankel Leó utcai körzet
főkántora volt. 1968-tól a kíséretet főkántor úrtól vettem át és
Kovács Zsuzsa adjunktussal együtt láttuk el ezt a funkciót. Feleki
Rezső előimádkozói és énektanári működését 1981-ig - haláláig -
töltötte be. November 19-én, 26 esztendővel ezelőtt kísértük utolsó
útjára a rákoskeresztúri temetőben.
A XIX. század nagy cházán zeneszerzőinek, Sulzernek, Lewandowskynak,
Friedmannak követőjeként saját műveket is alkotott. Zsinagógánkban
ma is felcsendülnek dallamai: a ’’Mi sebérách’’ szombaton délelőtt,
a 92. zsoltár, vagy a Kidus pénteken este. Emlékét így őrzi kiváló
utóda, Tóth Emil főkántor úr és a közösség.- Rögtönözni is tudott, a
cházánut hagyományait ezzel is folytatta. Számos alkalommal, egy-egy
istentisztelet előtt, kedves humorával közölte velem, hogy ezt és
ezt az imát, ma "Hasmanovszkytól énekeljük..." Vagyis: rögtönözzük.
- Közel kétméteres, magas termete, az ókori főpapok emlékét idézte.
Közvetlen emberségéért, jóságáért, mindenki tisztelte, szerette.
Emlékülésünk alkalmából, mindhárom szerzeményről szólunk. Az első
ima az a ’’Mi sebérách’’, amelyet minden szombaton a Tóraolvasás
után mondunk el. A szöveg mesterünk, Scheiber Sándor kutatásai
alapján, i.sz. a VII.- XI. században keletkezhetett, amelyben az
Örökkévaló áldását kérjük a gyülekezetekre, hitközségekre, a
jótékonykodókra és mindazokra, akik a közösség ügyeit
intézik.
Feleki Rezső az ima hagyományos dallamait dolgozza fel. Részben az
eredetit megtartva, részben ezeknek stilizált, saját melódiáival
kiegészítve alkotott egységes kompozíciót. Az énekszólam alaphangja
kérő, hiszen áldásért könyörög, zenei szakszóval élve: moll jellegű.
Olykor az eget ostromolja. Ám az ima utolsó mondata fényesen, dúr
hangnemben, az Örökkévaló iránti hitünkben és bizalmunkban ragyog:
’’VÖJISLÁCH BRÓCHÓ VÖHÁCLÓHÓ BÖHOL MÁÁSZÉ JÖDÉCHEM, IM KOL JISZRÓÉL
ÁCHÉCHEM, VÖNAJMÁR OMÉN.’’
’’És áldja meg sikerrel minden tevékenységüket, testvéreikkel, egész
Izraellel együtt! Ámen.’’
A magyarországi zsidó közösség, főleg a holocaustot túlélt idősebb
generáció, számos nagyhírű cházánra emlékezik, ám működésükről
hangzó anyag nemigen maradt meg. Feleki Rezső kivételt képez. Ennek
történetéhez néhány személyes élményemről szeretnék beszámolni.
1958-ban, végzős Zeneművészeti Főiskolás növendékként ismertem őt
meg. Akkoriban arra kérte a Főiskola Tanulmányi Osztályát, hogy
küldjenek hozzá egy fiatal zongoristát, akit a daléneklés érdekel,
hogy néhány művet otthonában, zongorakísérettel magnetofonjára
felvehessen. Szerencsémre engem küldtek hozzá. Több alkalommal
próbáltunk, majd 1959 első felében 14 Schubert-dalt vettünk fel.
Jutalmul az együttműködésért a felvételekről másolatot kaptam tőle,
amelyet a mai napig megőriztem.
1968-ban, a Nagyünnepek előtt, Scheiber Sándor felkért, hogy legyek
a Rabbiképző zsinagógájának orgonistája. Feleki Rezsővel ettől az
időtől kezdve teljesedett ki közös munkánk és barátságunk. -
1972-ben elhatározta, vegyünk fel liturgikus zenét is magnetofonra.
A József körúti zsinagógában a szombati és ünnepi zenei liturgiából
16 részlet került megörökítésre. A felvételekből ezúttal is
megajándékozott másolattal. Valóban ajándék volt mindkét szalag,
mert ő ezeket önmaga ellenőrzésére, tanulásra használta, nem kívánta
publikálni.
1977-ben mégis sor került erre. A Hungaroton ekkor vette fel és adta
ki vele, valamint a Goldmark Kórussal, Ádám Emil vezényletével, a
Hebrew Melodies for Shabbath and High Holidays című lemez anyagát.
Az ismertetőt Scheiber Sándor írta. A Kaufmann-gyűjtemény híres
sófárt fúvó, középkori alakja is az ő javaslatára került a lemez
borítólapjára. A lemezen Feleki Rezső 6 liturgiai részletet énekel
és az egyik kórusműben Kishegyi Árpáddal, az Operaház egykori
nagyszerű tenoristájával együtt közreműködik.
Ami az orgonakíséreteket illeti, a zsinagógában az akkor még működő,
lábbal fújtatott harmóniumon, a Hanglemezgyár Rottenbiller utcai
stúdiójában, egy három manuálos, lábjátékkal rendelkező hangszeren
lehettem a felvételek részese.
A zeneszerző Feleki Rezsőt méltán ihlette a 92. zsoltár, amellyel –
többek között – a szombatot köszöntjük. A gyönyörű szöveg azáltal,
hogy két gondolati részre bontható, kétféle zenei megoldásra ad
alkalmat. A zsoltáros először az Örökkévalót dicséri:
’’MÁ GODLU MÁÁSZEHO HÁSÉM’’...’’Míly nagyok a tetteid Örökkévaló’’
mondja a költő és bizonyítja iránti hűségét. Ezt a részt zeneileg
Feleki a zeneirodalomban évszázadok óta használatos énekes
beszéddel, az ú.n. recitativoval oldja meg. Az énekes beszéd zenei
technikája ősi eredetű, hiszen a Tóraolvasás neginái által deklamált
szöveget is ehhez hasonlíthatjuk. Nem véletlen, hogy a klasszikus
cházán zeneszerzők, Sulzer, Lewandowsky, Naumburg és a többiek
számtalanszor használták ezt a zenei lehetőséget imáinkban.
A zsoltár második része összefoglalás: ’’...CÁDDIK KÁTOMOR JIFRO,
KÖEREZ BÁLÖVONAJN JISZGE...’’ – Az igaz ember virágzik, mint a
pálma, magasra nő, mint a libanoni cédrus... Új zenei rész indul,
szemben a kissé kötetlen recitativoval, határozott ritmusban. A
dallam szárnyal, az emberről énekel, akinek szirtje az Örökkévaló:
...’’LÖHÁGID KI JÓSOR HÁSÉM, CURI VÖLAJ ÁVLÓSZÓ BAJ.’’
A Magyar Rádióban 1994 novemberében, decemberében és 1995
januárjában és februárjában, 10-10 perces adássorozat készült Feleki
Rezső főkántor emlékezete címmel. Munkatársaként és barátjaként arra
kértek fel, hogy a műsorokban narrátorként működjek közre. Mind a
Schubert-dalok, mind a liturgikus zenék felvételeiből minden
alkalommal részletek hangzottak el. A rádióműsorok alapján készült
az az előadásom is, amelyet a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából ’’A
daléneklés és a cházánut művésze’’ címmel e helyen annakidején
tartottam.
A közel 20 esztendős zenei együttműködés lehetővé teszi számomra,
hogy Feleki Rezsőről, a művészről és emberről, néhány emléket
felidézhessek. Minden ima, költemény, himnusz, vagy zsoltár amit
énekelt, filozófiailag, teológiailag átgondolt volt. Pontosan tudta
mit imádkozik és mi az, ami a szavak mögött rejtőzik. Szövegkiejtése
tökéletes volt. A szavak értelmezése énekhangjával, zenei
formálásával azok számára is világossá vált, akik az imákat talán
csak nagyjából, vagy egyáltalán nem ismerték. Énektechnikai
felkészültségével mindent ki tudott fejezni. Technikai tudására
jellemző volt, hogy az őszi ünnepek végeztével, a háromhetes
periódus végén, vidáman közölte: "Most már igazán jól beénekeltem
magam..." Fáradtságra sohasem panaszkodott és minden ünnep előtt
lelkiismeretesen próbáltunk. - Mindez a dalénekest is jellemezte.
Nagyszerűen beszélt németül és mind zeneileg, mind irodalmilag a
német kultúra ismerője is volt.
A cházán zeneszerzők sok esetben nem a teljes imát, hanem annak csak
egy-egy részletét zenésítették meg. Feleki Rezső folytatta a
hagyományt. A péntek esti Kidushoz két kompozíciót is alkotott,
mindkettőt a ’’...KI VONU VOHÁRTO...’’ mondattól kezdve, amely a
’’MÖKÁDÉS HÁSÁBOSZ’’- al végződik. Az istentiszteleten a Kidus
tradicionálisan kezdődik, majd a ’’...ZÉHER LICIÁSZ MICRÓJIM...’’
szavak után, orgona közjáték vezet át a saját dallamra. A hangszeres
átvezetés, a bevezető zene, vagy utójáték mind a klasszikus, mind a
zsidó liturgikus zene szerves része, amelyet Ő nagyszerűen
alkalmazott. Az előimádkozó, a neolog szombati és ünnepi
istentiszteletek hagyományai alapján, egy-egy imát különleges zenei
megoldással, tudásának bemutatásával énekeli el. Ilyen lehetőség
többek között, a péntek esti Kidus. Aki Feleki Rezsőt hallhatta,
megélhette a szombat szentsége és az énekművészet egybetartozását.
Történelmi tény, hogy a háború utáni évtizedekben az Országos
Rabbiképző Intézet, ebben a térségben, az egyetlen felsőfokú
teológiai intézmény volt. Hírneve országon belül és kívül nemcsak
emiatt volt, hanem azért is, mert Scheiber Sándor péntek esti
Kidusokon elhangzott előadásai mellett, Feleki Rezsőt lehetett
istentiszteleteinken meghallgatni.
Azt a művészt, aki Mozart, Schubert, Heine és Goethe szellemével
társalgott és aki az Örökkévalóhoz Nagyünnepeinken értünk könyörgött
a Hineni heoni mimáász hagyományos dallamaival. Szép hangjának,
ragyogó énekművészetének áldott emléke legyen bizonyítéka annak,
hogy a zene mindnyájunk számára az Örökkévaló ajándéka.
|