Frőhlich Róbert főrabbi: Háborús responsumok

X. Házasság, válás

A katona még háborús időben is ember. Vallásgyakorlásának kérdései nem merülnek ki az istentiszteletekben és a rítusokban, de megmutatkoznak az élet minden területén. Katona is dönthet úgy, hogy akár a háború poklában is készül a majdani békés életre, s a pusztuláson épít új életeket, családot alapít. Sajnos ennek ellenkezője is igaz. A távollét akár békeidőben, akár háborúban nem kedvez a házasságnak, az érzelmek kihűlhetnek, a család felbomolhat.

a. / Kérdés:

Felkérhet-e keresztény, rabbit vagy polgári anyakönyvvezetőt egy zsidó pár, rituális házasságának törvényessé nyilvánítására, ha katonai vagy civil rabbi nem érhető el?

Válasz:

A zsidó törvények és a hagyomány szerint a házasság: kiddusin, szentség. Míg polgári vagy nem felekezeti házasságkötés esetén szükséges a házasságkötés polgári érvényessége, az ilyen polgári érvényesség nem tekinthető úgy, hogy ez elegendően megfelel a vallásos vagy zsidó követelményeknek. Ezért, ha egy uniformist viselő zsidó férfi vagy nő bejelenti azt a kérését, hogy készítsék elő házasságkötését, a zsidó hagyomány szempontjából nem elfogadható egy olyan polgári szertartás előkészítése, amit majd egy polgári anyakönyvvezető vagy egy nem zsidó rabbi vagy lelkipásztor vezet le.

Ha nem érhető el katonai vagy civil rabbi, akkor messziről, akár némi kényelmetlenség árán is, hozni kell egy ilyen személyt¹.

b./ Kérdés:

Milyen mértékben kell a rabbinak megváltoztatnia a házasságkötési szertartásnak azt a menetét, amit egyébként alkalmazni szokott, ha a házasulandó pár nem neológ szertartást kér?

Válasz:

A Bizottság döntése: a rabbi a lehető legnagyobb mértékben kövesse saját vallásának gyakorlatát², de gondoskodnia kell arról, hogy tisztázza a házasulandó pár zsidó vallási hátterét, és igyekeznie kell, hogy a szertartás megfeleljen annak³.

c./ Kérdés:

Lefolytathatja-e a házasságkötés szertartását a rabbi péntek este?

Válasz:

A háborús idők különleges körülményei közepette a táborokban házasságkötésekre azokon a napokon is sor kerülhet, amiket a minhág mindez idáig tiltott, például: az Ómer-számlálás⁴ idején, de nem kerülhet sor házasságkötésre olyan napokon, amiket a Din⁵ tilt, például a Szombat napján⁶.

d./ Kérdés:

Lefolytathatja-e a rabbi azokat a házasságkötési szertartásokat, ahol az egyik fél, aki korábban házas volt, nem rendelkezik a "get⁷"-tel, és nincs szándékában lépéseket tenni a "get"-ért, így a házasságkötés lehetséges másik módja a keresztény vagy a polgári szertartás?

Válasz:

Vannak bizonyos kényszerítő erejű katonai helyzetek, ezek okán arra kérjük a rabbikat, hogy bizonyos mértékben enyhítsék szokásos vallási gyakorlatukat, például a szombati utazással, vagy a szombati teherszállítással kapcsolatban. Azonban ezek közvetlenül a katonai szükséghelyzetnek tudhatók be, közvetlen katonai parancs következményei. A házasság és válás kérdése azonban nem kapcsolódik közvetlenül a katonai szolgálathoz. Előfordulhat, hogy a katona nem maga dönti el, hogy szállítson-e szombaton, abban viszont, hogy most nősüljön-e, vagy a háború után a döntés az övé. Kevés köze van a kapcsolódó elvekhez annak, hogy a tervezett házasság a behajózáskor történik-e meg. A házasságkötésekkel kapcsolatban Bizottságunk már korábban eljutott egy olyan alapelvhez, ami számol különféle irányzatainkat követő rabbikkal és katonákkal. Alkalmazható ez az elv itt: "A Bizottság döntése a következő: a rabbi a lehető legnagyobb mértékben kövesse saját vallásának gyakorlatát, de gondoskodnia kell arról, hogy tisztázza a házasulandó pár zsidó vallási hátterét, és igyekeznie kell, hogy a szertartás megfeleljen annak."

Ez a következőt jelenti: a rabbinak nem kell levezetnie a házasságkötési szertartást, ha egy ortodox fiatalember, vagy olyasvalaki, akinek szülei ortodoxok, ellenzi azt, hogy házasságkötésére "get" nélkül kerüljön sor. A rabbinak nem kell töprengenie arról, hogy összeadja-e a párt vagy sem, ha a fiatalember reform szülők fia, akik számára a reform zsidó gyakorlat szerint elegendőként elfogadott a polgári válás - feltéve, hogy a rabbi maga nem ellenzi "get" nélkül elvált személyek házasságkötését.

e./ Kérdés:

Egy évvel ezelőtt vált el egy nő polgári bíróság előtt. A közelmúltban szerezte meg a "get"-et. Újra férjhez akar menni. Leendőbeli férje katona, közvetlenül a tengeren túlra utazás előtt áll. A zsidó válás és az új esküvő között nem telt el az előírt három hónap. A háborús időkre tekintettel el kell-e tekintenünk az előírt várakozási időtől?

Válasz:

A válás és az újabb házasságkötés közötti háromhavi intervallum megkövetelésével a törvény célja a következő: legyen biztos az, hogy ki a gyermek apja. Ha a második házasság hetedik hónapjában születik meg a gyermek, ne legyen kétséges, hogy ez a gyermek a második férj hét hónapra született gyermeke-e, vagy az első férj kilenc hónapra született gyermeke. (L. Jevámot 42a.) Ha tisztán a törvény céljának teljesülését vesszük figyelembe, akkor úgy döntünk: a törvény célja teljesült, minthogy a nő polgári bíróság előtt elvált, és előző férjétől három hónapnál jóval hosszabb ideje él külön él. Ha így döntünk, Rabbi Jehuda álláspontját tesszük magunkévá (Tószeftá Jevámot VI,6): itt egy olyan asszonyról esik szó, akit elvittek férje házából, és hazatért apja házába stb. Rabbi Jehuda úgy dönt, hogy azonnal férjhez mehet egy másik férfihoz, vagyis: ha már három hónapnál hosszabb ideje külön él a férjétől, akkor válása után azonnal újra férjhez mehet. Ehhez hasonló az alapja Joszéf Káró döntésének a Sulchán Árúch Even Háezer⁸ 13,I-ben: a három hónap számlálásának kezdetét azzal a nappal kell kezdeni, amikor a válást írásba foglalják, még akkor is, ha ezt követően számottevő ideig az asszony a váláshoz nem jut hozzá. Döntését azzal indokolja Joszéf Káró, hogy a válás írásba foglalása után a házaspár nem élt együtt. A Bizottságunkhoz érkezett esetben az asszony már három hónapnál hosszabb ideje nem élt együtt férjével, és ezzel a várakozás törvényileg előírt célja teljesült, az asszony megteheti, hogy csak a "get" kézhezvételétől számított három hónap elteltével köt újra házasságot, a törvény szerint. Így nem Rabbi Jehuda szerint, aki megengedné, hanem Rabbi Méir szerint járna el, aki tiltja ezt. (Jevámot⁹ 42b.) L. továbbá: Sulchán Árúch Even Háezer 13r.

A Bizottság elé hozott speciális esetben tény az, hogy a polgári válást követően az asszony "get"-et kapott. Ha akár a nő, akár a volt vagy a leendő férj ortodox, az asszonynak három hónapig várnia kell az újraházasodás előtt.

f. / Kérdés:

Érvényes-e a házassági tanúk magyar aláírása, ha nem tudják héberül aláírni a Ktubát¹⁰?

Válasz:

A Misna¹¹ hivatkozik olyan válásokra, melyeket héber nyelven írtak, és görögül írtak alá. Gittín¹² IX,8. A Talmud itt említ olyan dokumentumokat, melyeknek tanúi nem tudják aláírni a nevüket. Ilyen esetekre a Talmud javaslata: használjanak sablont a kedvükért, amit aztán az írástudatlan kitölt. Rabban Simon ben Gámliél szerint azonban: ez az elnéző intézkedés csakis válás esetén alkalmazható. A törvény tehát nem engedélyezi a Ktubá aláírását más nyelven, csakis héberül. Viszont minthogy a katonaélet kényszerhelyzetében előfordulhat, hogy nem áll rendelkezésre olyan tanú, aki héberül tudná aláírni a nevét, a Bizottság azt javasolja, hogy a rabbi éljen azzal az engedéllyel, amit általában a dokumentumokhoz csatolnak, és a rabbi a tanú által neki átnyújtott tollal (Msirat kolmos¹³) (Sulchán Árúch Chosen Mispat¹⁴ 45,5) írja alá a tanúk nevét helyettük. Természetesen a tanúknak a zsidó jog szerinti elvárásoknak meg kell felelniük.

g./ Kérdés:

Jegyezhető-e a házasságkötés helyszíneként katonai támaszpont vagy katonai repülőtér?

Válasz:

A törvény elutasítja azokat a válásokat, amelyeket meghatározott városokban írtak. Az elutasítás általában azon a kételyen alapszik, hogy miként kellene a város vagy folyó nevét héberül írni. A válaszadó Bizottságnak nincs tudomása a Ktubá írásba foglalásának efféle korlátozásáról. Találtunk továbbá házasságkötéssel kapcsolatos fejtegetéseket olyan helyeken is, amelyek még ahhoz is túl kicsinyek, hogy a minján összejöjjön. Slomó Ben Aderet is, aki pedig ragaszkodik a tíz főhöz a házasságkötésnél, megengedi, hogy az áldásokat tíz fő jelenléte nélkül is recitálják, és a házasságkötést érvényesnek tekinti. Nyilvánvaló tehát, hogy házasságkötéshez nem lényeges egy meghatározott közösségben lenni. Mispté Uziél (Ben Cion Uziél¹⁵ műve) azt mondja, hogy csak két áldást mondjon el az a személy, aki nem képes az adott helységben tíz zsidó férfit találni. Később, amikor eljut egy olyan közösségbe, ahol össze tudja gyűjteni a minjánt, majd elmondhatja mind a hét áldást. Ebből nyilvánvaló, hogy sem a város nagyságára, sem közösségként való állandóságára vonatkozóan nincs semmiféle korlátozás abból a szempontból, hogy a hely neve a Ktubán megjelenjen. Semmi sem indokolja, hogy a Ktubán helyként ne legyen akár laktanya, akár harcálláspont feltüntetve.

¹A válasz rövidebben is meg lehetett volna fogalmazni, és egyszerűen annyit mondani, hogy nem. Mégis szükséges e hosszú magyarázat, hiszen az egyszerű tiltást nehezebben fogadja el az ember, ha nem látja annak okát és összefüggéseit. A tiltó határozat elfogadtatása céljából szükséges az okok pontos ismertetése.
²Az amerikai zsidó közéletben elfogadott az ortodox, a konzervatív és a reform irányzat egyaránt. Jelen kérdésben egy bizonyos irányzathoz tartozó rabbi és egy másikat követő pár szokásairól van szó.
³Az elsődleges cél a katona lelki békéje és nyugalma. Hangsúlyozottan: háborús esetben a rabbi kötelessége, hogy olyan rítus szerint vezesse le a házassági szertartást, amelyet a katona kér, azért, hogy a házassága úgy jöjjön létre, ahogyan azt elképzelte. Békeidőben egy neológ rabbi nem köteles ortodox vagy reform rítus szerint összeadni a párokat, hiszen akkor rendelkezésre állhat az adott irányzathoz tartozó rabbi.
⁴Pészach és Savuot között 49 napig gyászidőszak köszönt be, mely alatt minden örömünnep, így a házasságkötés tradicionálisan tilos.
⁵Törvény.

⁶A zsidó időszámítás szerint a nap este kezdődik, így péntek este már szombat van. Ennek értelmében a kérdésre a válasz nemleges.
⁷A zsidó vallás értelmében ha a házasság zátonyra futott, azaz különféle okok miatt nem éri el célját, felbontható. A válás feltétele a válólevél, azaz get megírása, és a feleségnek történő átadása. Követelmény, hogy az asszony elfogadja a getet, mégpedig önként, minden kényszerítő körülmény nélkül. Ennek hiányában a házasság nem bontható fel. Természetszerűleg ha a házasulandók bármelyike már házas volt, de nem adott vagy kapott getet, úgy a házasságot nem lehet megkötni.
⁸A Sulchán Áruch családjoggal foglalkozó traktátusa.
⁹A Talmud egy traktátusa.
¹⁰Házasságlevél. A zsidó házasság megkötésekor egy részben arameus nyelvű szerződést állítanak ki, a vőlegény nevében, mely a leendő férj kötelezettségeit tartalmazza. Miként minden szerződés, így a Ktubá is két tanú aláírásával válik érvényessé.
¹¹Rabbi Jehuda Hánászi az i.sz. II. században élt vallási tekintély munkája. A szóbeli hagyomány formájában tovább adott törvényeket rendszerezi és kodifikálja. Ezek a törvények a Tórai parancsok bővítményei és kiegészítései. A Misna vált a Talmud alapjává.
¹²Talmudi traktátus.
¹³A toll átnyújtása. Az érvényes aláírás kritériuma, hogy megfelelő íróeszközzel történjen. Amennyiben a tanú adja át a tollat a rabbinak, úgy a rabbi az ő nevében az ő íróeszközével és az ő akaratából írja le az ő nevét. Ez által az aláírás de facto nem, de jure a tanúé.
¹⁴A Sulchán Áruch polgárjogi kérdésekkel foglalkozó traktátusa.

¹⁵Palesztina szfárd főrabbija a II. Világháború idején.