Száz évvel ezelőtt hunyt el Goldziher Ignác (1850–1921), világhírű orientalista, a modern európai iszlámkutatás megalapítója. Kezdetben a Vezérlőbizottság tagja, majd Kaufmann Dávid korai halálát követően a vallásfilozófia tanára a Rabbiképzőn.
1850. június 22-én született Székesfehérváron. Tizenkét évesen jelent meg első könyvecskéje, Szichát Jicchák (“Izsák imája”, Pest, 1862) címmel, a zsinagógai költeményekről. Bármicvója alkalmából egyórás előadást tartott. Tizenötéves korában a család Pestre költözött, és ő rendkívüli hallgatóként bejárt egyetemi órákra. Majd Berlinben és Lipcsében tanult, majd egy hosszabb közel-keleti tanulmányút után a Pesti Izraelita Hitközség titkára lett, és a Budapesti Tudományegyetemen tanított.
Az 1880-as, 1890-es években, mielőtt meghívást kapott volna a Rabbiképzőbe, a rabbijelöltek rendszeresen vették fel az óráit, amelyeket a Budapesti Tudományegyetemen tartott sémi nyelvekről, keleti kultúrákról, összehasonlító vallástudományról és az iszlámról. Több rabbijelölttel is szakmai-baráti viszonyt alakított ki, irányította őket további munkájukban, szakmai fejlődésükben. Nagy szerepe volt az új rabbigeneráció kritkai-tudományos gondolkodásmódjának kialakításában.
Halálát követően a rabbijelöltek Theológiai Egylete felvette Goldziher Ignác nevét. 1948-ban, az Országos Izraelita Tanítóképző Intézet államosításakor létrejött épületünkben a budapesti VIII. ker. Állami Goldziher Ignác Gimnázium, ennek Hahn István lett a megbízott igazgatója. Goldziher naplóját Scheiber Sándor publikálta (1978-ban németül, 1984-ben magyar fordításban). A Hexagonális Terem neve 2018 óta Goldziher Ignác terem. 2020-ban a Mazsihisz két intézménye – az OR-ZSE és a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár – létrehozta a Goldziher Ignác Zsidó Történeti és Kulturális Kutatóintézetet.
Egyik kedvenc tanítványa a Rabbiképzőben, halála után életrajzának és munkásságának összeállítója, Heller Bernát így foglalja össze Goldziher fordulatos viszonyát intézményünkhöz:
„Goldziher összeforrott Rabbiképzőnk történetével. Részt vett már azokban az előmunkálatokban is, melyek a Rabbiképző megteremtéséhez vezettek. Ott szerepel a vezérlőbizottságnak legelőször kinevezett tagjai közt, 1880 óta. Kaufmann Dávid halála után elfogadja Rabbiképzőnkben a vallásfilozófia tanszékét, 1900-1921 előadja a vallásfilozófia rendszerét, s olvastatja Szádját, Bachját, Ábrahám ibn Daudot, Júda Halévit, Maimunit. Mint tanár azt vallja: »Átkot érdemel, ki az isteni szolgálatot renyhén végzi.« Lelkiismeretes gondossággal készült rabbiképzői előadásaira. Amikor kevéssel halála előtt eltűntek gondos jegyzetei, ezt nemes aggodalommal Blau igazgatónak jelentette, aki természetesen csillapította a nyugtalan professzori lelkiismeretet azzal, hogy minden, amit elő fog adni, színarany lesz.
Goldziher professzor benső egyéni kapcsolatot tartott Rabbiképzőnk növendékeivel. Rajongó hálával vallotta őt mesterének Schreiner Márton, vallástörténelmi és vallásfilozófiai mély tanulmányaiban. Dr. Neumann Edének, Rabbiképzőnk első avatottjának, nagy értékű doktori értekezése (A muhammedán József-monda) Goldziher vezetése mellett készült. A disszertációkészítésnek ez a módja általánossá vált 1900 óta, amióta Goldziher Rabbiképzőnk tanára lett. Nevezetes pályatételekkel találkozunk, melyeket az ő célkitűzésével dolgoztak ki Rabbiképzőnk hallgatói. Az arab-zsidó irodalom körébe vág a disszertációknak egész sora, így számos editio: arab bibliafordításból, Maimuni arab misnakommentárjából, Tanhum Jerusalmi szótárából, Júszuf al-Baszír összefoglaló művéből, genizatöredékek. A Goldziher által kitűzött, de még meg nem oldott, jelentős pályakérdések fel vannak jegyezve a Jubiláris könyv első kötetében.
Ez a sorozat még korántsem meríti ki mindazt a munkát, amelybe Goldziher be akarta vonni rabbiképzői növendékeit. Becjer C. H., Goldziher professzor jelentőségének mélyreható, kongeniális méltatója, azon csodálkozik, hogy Goldziher, aki a Muhammedanische Studien nevezetes exkurzusát a Hadíth und Neues Testament tárgyának szentelte, nem dolgozta fel a hadíth viszonyát a zsidó hagyományhoz. Azt hiszem, ezt Goldziher el akarta végeztetni tanítványaival. Nekem pl. kijelölte feladatomul, hogy a leghíresebb gyűjteménynek, Bucháriénak aggádikus elemeit dolgozzam fel. Bizonyára sorját akarta ejteni a többi nagy hadíthgyűjteménynek.
Ámde Goldziher nemcsak filológiai lelkiismeretességre, nemcsak filozófiai elmélyedésre nevelte rabbiképzői növendékeit, hanem a zsidóságért való lelkességével őket is lelkesítette.”
(Heller Bernát: Goldziher Ignác, in: Emlékkönyv a Ferenc József Orsz. Rabbiképző Intézet ötvenéves jubileumára 1877—1927, II. kötet: Az intézet elnökei, tanárai és tanítványai, Budapest, 1927, pp. 45—58.)
(Borítókép: Goldziher Ignác, forrás: Wikipedia)