Az 5784-es zsidó évben július 6-7-ére esik támuz hónap újholdja. Ebből az alkalomból F. M. van Helmont 17. századi, a héber nyelv fonetikájáról szóló könyvét mutatjuk be a Könyvtár gyűjteményéből.
A flamand Franciscus Mercurius van Helmont (1614–1698) kémikus, alkimista és kabbalista volt. Jelentős hatást gyakorolt rá az időszakban népszerű keresztény hebraisztika, és maga is elsajátította a héber nyelvet, majd a zsidó misztikus szövegek tanulmányozása felé fordult. 1661-ben Németországban elfogták, hónapokig fogvatartották és kínozták, “judaizálással” vádolták. Ezalatt írta meg a héber nyelv fonetikájáról szóló munkáját (Alphabeti vere naturalis Hebraici brevissima delineatio, Sulzbach: Abraham Lichtenthal, 1657), amelyben amellett érvel, hogy a teremtés nyelve (ti. a héber) az emberiség rég elveszett univerzális nyelve, vagyis a proto-nyelv, így a héber hangzók a legtermészetesebbek az emberi hangképző szervek számára, és a héberen keresztül akár a hallássérültek is meg tudnak tanulni beszélni.
A könyv utolsó 36 oldalán rézkarcos illusztrációkon mutatja be a nyelv helyes elhelyezkedését egy-egy héber hangzó kiejtése során. A kiejtést bemutató figura fejfedőjén a mindig a héber ábécé adott betűjét láthatjuk, mellette szalagszerűen, hogy milyen betűvel jelölték azt a hangot korábbi írásrendszerek. Külön tipológiai érdekesség, hogy a képek alatt a betűk nevei is nyelv-alakúak.
A kötetet az OR-ZSE Könyvtárának régikönyv-gyűjteményében őrizzük. Nemrég esett át restauráláson, aminek során a hiányzó laprészeket pótolták. Teljes terjedelmében elérhető Könyvtárunk Digitális Repozitóriumában ezen a linken: https://diglib.or-zse.hu/xmlui/handle/123456789/2347
