Vajon „a tudomány mai állása” továbbra is összeegyeztethető marad a „mozaiko-rabbinikus tannal”?

Biró Tamás docens, az OR-ZSE tudományos rektorhelyettese a Szombat c. folyóirat online kiadásában a Moses Shapira-féle Deuteronomium-fragmentumok kapcsán azt a kérdést veti fel, vajon milyen teológiai választ adhatna a neológia (a pozitív-historikus judaizmus), ha kiderülne, valóban felfedezték azt a művet, amelyből Mózes 5. könyve később megszületett.
Moses Wilhelm Shapira (1830–1884), hírhedt jeruzsálemi régiségkereskedő és műtárgyhamisító, 1880 körül azt állította, hogy birtokában van néhány olyan pergamenre írt kéziratnak, amely Mózes 5. (Második Törvénykönyv, Deuteronomium) könyvéből tartalmaz részleteket paleo-héber írással. Nem sokkal azt követően, hogy megvételre felajánlotta 1 millió fontért a British Museumnak az állítólag a Holt-tenger keleti partja közelében talált leleteket, de a szakértőkből összeállított bizottság hamisítványnak mondta ki a kéziratokat, Shapira öngyilkosságot követett el. A magánkézbe került kéziratok néhány évvel később megsemmisültek.

A közelmúltban jelent meg Idan Dershowitz, a Potsdami Egyetem kutatója tanulmánya, aki azt állítja, hogy a Shapira-tekercsek mégis eredetiek lehettek, és egy olyan műből tartalmaztak részleteket, amelyek később a Pentateuchus (Mózes öt könyve) szerzői forrásként használtak.

Miután Biró Tamás összefoglalja ezt a történetet, amellett érvel, hogy ha Dershowitznak igaza van, akkor „a pozitív-historikus judaizmus teológiai nézetei szerint azt érthetjük meg, hogyan fejlődött az isteni kinyilatkoztatás szövege a judaizmus szent könyvévé”.