1844-ben alakult meg pesti orvostanhallgatók kezdeményezésére, Schwab Lőw pesti főrabbi támogatásával a honi izraeliták között magyar nyelvet terjesztő pesti egylet, röviden: a Magyarító Egylet. A mai Király utca és Kazinczy utca sarkán álló épület első emeletén található székhelyükön magyar nyelvű felolvasásokat tartottak, magyar hírlapokkal és könyvekkel töltötték meg olvasótermüket, magyar nyelvű óvodát és tanodákat tartottak fenn, a német helyett magyar nyelvű tankönyveket szerkesztettek. Az Egylet tagjai jelentették meg 1848-ban a legendás Landerer és Heckenast Nyomdában az Első Magyar Izraelita Naptár és Évkönyv című kiadványt – „egy arczképpel és egy zenemelléklettel”. A Könyvtárban őrzött példány digitalizált változata megtekinthető ITT.
A naptár egyik érdekessége, hogy a polgári év szerint, 1848 januártól decemberig veszi végig a hónapokat, tehát tevet 25-étől a következő év svát 6-áig tart, és a hónapok neve a korabeli használat szerint: tél, télutó, tavaszelő, tavasz, tavaszutó stb. Az Évkönyv „egyedül zsidók dolgozatit foglalja magában” (p. 86.): a magyar zsidókról szóló tudományos és irodalmi műveket. Szerzői – pl. Bloch Móric (Ballagi Mór, 1815–1891), Diósy Márton (1818–1892), Einhorn Ignác (Horn Ede, 1825–1875), Ludasi Gans Mór (1829–1885), Rosenzweig Salamon, Szegfy Mór (1825–1896) – a magyar nyelvű zsidó irodalom első nemzedékének tagjai voltak. Az arcképen pedig Chorin Áron (1766–1844), aradi főrabbi látható, akiről az évkönyvben Reich Salamon aradi tanító tanulmányt is írt.
Az évkönyv bevezetőjében ez írja Diósy Márton, a magyarító egylet egyesületi titkára: „De Hámán faja, úgy látszik, nem halt még ki egészen, és a mit nagy eldődük (!) évezredekkel ezelőtt a persa-zsidók ellen fölhozott, azt az apróbb Hámánok a magyarhoni zsidókra mai napig alkalmazhatónak vélik: »Nyelve, szokásai e népnek idegenek.« – s ha az említett magyar-zsidó intézetekre hivatkozol: a magyarra fordított Hámán felkutat a Hegyalján egyegy községet, hol a zsidó tanodában még nem tanítanak magyarul…” (p. 84.). Az egyesület, és így az évkönyv célja szerinte az, hogy: „A nyelv (…) magyar legyen. E nyelven szólítsa barát barátját, a szerető szívválasztottját, gyermek szüleit; e nyelven panaszoljuk el istenünknek földi bajainkat…” (p. 86.).
A zenei melléklet a Zsidó vagyok című, Szegfy Mór által írt, Kohn Samu által megzenésített dal kottája és szövege. A dal utolsó versszaka így szól:
Mert ha végre hő imánkra
Szétszakad a rabbilincs,
Megmutatjuk a zsidónál
Jobb magyar a földön nincs.
Az évkönyv írásaiban és a dalban látható hazafias érzület nem volt egyedi: Löw Lipót (1811–1875), ekkor pápai rabbi programszerűen vitte az ügyet: „honosítsa a zsinagóga a magyart, s reméljük, hogy a magyar honosítandja a zsinagógát!” A magyar zsidók fontos szerepet vállaltak az 1848-49-es szabadságharc idején is. Több ezer zsidó önkéntes katona lelkesen vonult be, hogy harcoljon a magyar szabadságért. A gazdasági elit tagjai pedig jelentős pénzügyi támogatást biztosítottak a hadbavonuláshoz.
