Chorin Áron, Emek há-sáve

Chorin Áron (1766–1844) Hranicében született, a mai Csehország területén. Mattersburgban, majd Ezekiel Landaunál Prágában tanult. 1789-től haláláig Arad rabbija volt.

Az 1798-ban megjelent אמרי נועם (Imre noám, „Kellemes szavak”) című könyvében mestere, Ezekiel Landau véleményére támaszkodva a kecsege (jiddisül: stirl) kósersága mellett érvelt, ami heves ellenkezést váltott ki néhány kortársából, különösen Grieshaber Izsák paksi rabbiból és Mordeháj Benet morva főrabbiból. De igazán az 1803-ban Prágában megjelent עמק השוה (Emek há-sáve, „Az egyenlőség völgye”) című műve vált a kor egyik legjelentősebb hálákhikus botránykönyvévé. Ennek első részében amellett érvelt, hogy a zsidó vezetőknek joguk van a hagyományos törvényeket módosítani és a kor követelményeihez igazítani.

Chorin amellett érvelt, hogy az őszi nagyünnepek liturgiájából töröljék a sófárfújáshoz kötődő kabbalisztikus szövegrészeket, valamint a Kol nidré imát. Kritizálta a jom kippurt megelőző kapara szertartást, amelynek során egy baromfit a fej fölött megforgatva szimbolikusan „átviszik” bűneiket az állatra, majd levágják azt és eladományozzák. Ellenzett több babonás népi hagyományt, például hogy új nevet adnak a betegeknek, vagy amuletteket helyeznek el a szülő nő ágya mellett. Támogatta a zsinagógai reformokat, például az istentiszteletek során az orgona használatát, vagy hogy az esküvőket a zsinagógában tartsák. Javasolta, hogy lehessen az imák egy részét anyanyelven is mondani. A zsinagógai rend érdekében helytelenítette, hogy a hívek hangosan, dülöngélve imádkozzanak, vagy hogy purimkor Hámán nevének kimondásakor zajongjanak.

Újításai heves ellenállást váltottak ki. Mordeháj Benet eretnekséggel vádolta, és könyvének elégetését, illetve újabb kiadásának betiltását kérte. A feszültség odáig fajult, hogy Mose Münz óbudai rabbi bet din (vallásjogi bíróság) elé idézte. Münz maga a tárgyaláson nem jelent meg, de Chorin beszámolója szerint a bet din követelte, hogy vonja vissza a könyvében kifejtett tanait, különben levágják a szakállát; így végül névlegesen visszavonta állításait. De a hatóságok érvénytelenítették a bíróság ítéletét, Chorin pedig élete végéig munkálkodott a zsidó vallásgyakorlat megújításán. 

A kötet Brill Sámuel hagyatékából került a Könyvtár gyűjteményébe. A lapok alján időnként díszítő motívumok jelennek meg, amelyek minden bizonnyal a nyomda készletében már meglévő képek felhasználásával készültek. Emellett a szöveghez illusztrációként térkép-szerű ábrázolásokat tett bele Chorin, amelyeken rabbi Smuel Eliezer Edelesz (a Máhársá, 1555–1631) Jeruzsálem topográfiáját próbálta Rási kommentárjai alapján ábrázolni.