M. I. Landau ünnepi imakönyv-sorozata

Mose Jiszráel (M. I.) Landau (1788–1852) a nevezetes Landau-család sarjaként született Prágában: nagyapja a híres prágai rabbi, Jehezkel Landau (1712–1793), a Noda bi-Jehuda szerzője volt, apja pedig Jiszráel Landau (1758–1829), héber nyomdász, a zsidó felvilágosodás ügyének elkötelezett híve. Zsidó és világi tanulmányokat egyaránt folytatott, majd apja nyomdokaiba lépve egy keresztény nyomdában kezdett dolgozni héber nyomdászként. 1827-ben végül megvette ezt a nyomdát, és utána 25 évig vezette.

Nyomdájában gondos, minőségi kiadásban jelentek meg egyrészt alapvető vallási művek: a Misna és a Talmud kiadásai mellett imakönyvek német fordításokkal és héber kommentárokkal, másrészt a zsidó felvilágosodás alapművei is, többek között Moses Mendelssohn német Biblia-fordításának és -kommentárjának, a Biur-nak húszkötetes kiadása. Tipográfusként precizitásáról volt híres, állítólag minden kiadott könyv végső korrektúráját személyesen végezte. 

Maga is tudós volt, több lexikográfiai mű szerzője – mint például a Rási kommentárjaiban található idegen szavak jegyzéke (Márpe láson, 1829–1831), a Tóra nehéz szavainak magyarázata (Pitron há-milot, 1829). Egész életében fontos tisztségeket töltött be a közösségben: 1819-től a prágai zsidó Normalschule felügyelője volt, az 1820-as évektől a hitközségi vezetőség tagja, majd elnöke, 1835-ben pedig megalapította és haláláig vezette a város első zsidó árvaházát.

Az OR-ZSE Könyvtára az általa kiadott nagyünnepi imakönyv-sorozat több kiadását is őrzi gyűjteményében.

Az 1830-as években kiadott sorozatban a kötetek címlapján érdekes megfigyelni Landau nyomdászjegyét (itt a jom kipuri kötet címlapján látható). A nyomtatás elterjedésétől kezdve gyakori volt különösen Észak Itáliában és onnan elterjedve más európai héber nyomdákban is a nyomdászjegy használata. Landau nyomdászjegye egy pajzs, amelyen latin monogramja, M. I. L. (Mose I. Landau) szerepel; a pajzsot két bőségszaru fogja közre, felette pedig egy sas jelenik meg, csőrében a nyomdászmesterség egyik eszközével. Ehhez nagyon hasonló jelvényt használt később a lembergi nyomdász, Leib Balaban is – ami arra utal, hogy a Landau nyomdájában kiadott könyvek színvonala olyan ismert és elismert volt, hogy nyomdászjele a héber nyomdászati termékek között egyfajta minőségi standardot jelzett.

Az itt látható ros há-sáná első napjára szóló máhzor ezen kiadása 1856-ban, már Landau halála után jelent meg. A héber imaszövegek mellett a kötetek Landau (fraktur– / gótbetűs) német fordítását és jegyzeteit tartalmazzák. Előzéklapján levő illusztráció azt mutatja be, amikor Ábrahámhoz és Sárához három idegen érkezik, akik aztán megígérik, hogy fiuk fog születni (Gen. 18); a kép aláírása pedig egy ünnepi pijut-idézet. Az illusztráció egyik érdekessége, hogy a három látogatót nem szárnyas angyalokként, hanem emberekként ábrázolja – ami a felvilágosodás racionalista szemléletét tükrözi, és összhangban van Mendelssohn Biur-jának szellemiségével.

A könyvben a szokásos, uralkodóért szóló ima a hatalmon levő Ferenc József császár és felesége, Erzsébet mellett a lemondott, akkor Prágában élő I. Ferdinánd volt császárt (1793–1875) és feleségét, Mária Anna Karolinát is megemlíti.