Leone Modena (1571–1648) tudós, rabbi, kántor a koraújkori velencei zsidóság egyik kiemelkedő alakja volt. 1592-ben nevezte ki rabbinak a velencei zsidó közösség, prédikációi hamarosan a nem-zsidó elit figyelmét is felkeltették. Így került kapcsolatba I. Jakab angol király velencei nagykövetével, akinek utasítására a Historia de gli riti Hebraici (Párizs, 1637) című munkáját írta, amely a zsidó vallási gyakorlatot mutatja be kifejezetten a nem-zsidó olvasók számára.
A maimonidészi racionalizmus követőjeként Modena erősen kritizálta a zsidó misztikát. Ari nohem (ארי נוהם, “Az üvöltő oroszlán”) című művében kimutatja, hogy a Zohár nem ókori keletkezésű, hanem annál sokkal fiatalabb szöveg. Írásai közül különösen érdekes még a korában szokatlannak számító, önéletrajzi jellegű Hájé Jehuda (חיי יהודה, “Jehuda élete”) című műve, amelyben őszintén vall például szerencsejáték-függőségéről is.
Az Ec há-gán (עץ הגן, “A kert fája”) című kézirat Modena autográf, saját kézzel írt jegyzeteinek gyűjteménye. A mű a Zsoltárok könyvéhez írt magyarázatait, a hetiszakaszokhoz kapcsolódó dróséit tartalmazza. A szöveg különleges értékét az adja, hogy Modena helyenként személyes naplóbejegyzéseket is beillesztett a beszédek és tanítások közé, melyek átfedésben vannak a Hajé Jehuda önéletrajzi anyagával. A mű címe arra utal, hogy előadásainak színhelye egy “kert” volt – feltehetően nem egy valódi kert, hanem egy módos velencei család háza, amely tanházként (bét midrás) funkcionált. Modena 15 éven át, az 1624/25-től 1641/42-ig tartó időszakban tanított itt. Az OR-ZSE könyvtárában őrzött, unikális kéziratban a szöveg második, a szukottól purimig tartott tanításokat tartalmazó része maradt fenn.
A teljes kézirat elérhető a Ktiv adatbázisában EZEN a linken.
Modena korábban nem ismert írásairól – köztük az Ec há-gánról – Benjamin Richler írt tanulmányt: „Ketavim bilti jeduim sel Rabbi Jehuda Arjeh mi-Modena”, Asufot 7 (1992/93): 160–167.








