Löw Immánuel: „Die Flora der Juden”

Löw Immánuel (1854–1944) szegedi neológ főrabbi, filológus, korának nemzetközileg is elismert tudósa volt. Rabbinikus és bölcsészettudományi képzettségét következetesen ötvözte természettudományi érdeklődésével. Ennek korai megnyilvánulásaként született meg doktori disszertációja, amelyet az arámi nyelvű növénynevekről írt. Ugyanezzel a témakörrel foglalkozik életművének központi alkotása, a botanikai tárgyú, négykötetes Die Flora der Juden (A zsidók növényvilága) is, amely 1924 és 1934 között jelent meg.

A Die Flora der Juden megjelenését több évtizedes adatgyűjtés előzte meg. A teljes mű megírása és sajtó alá rendezése további tíz évet vett igénybe. A négy vaskos kötetben Löw a Héber Biblia, a Misna, a Talmud, a midrásirodalom és a későbbi rabbinikus szövegekben szereplő héber és arámi növényneveket rendszerezi és azonosítja, a kor botanikai ismereteire támaszkodva, latin tudományos megnevezésük megadásával. Az egyes növényekről részletes botanikai, kultúrtörténeti és néprajzi adatokat közöl, kitér azok esetleges gyógyászati felhasználására és művészeti megjelenéseire is. Az általa beazonosított növénynevek közül több a modern héber nyelvben is meghonosodott. 

1920–21-ben Löw a Fehér Terror időszakában politikai okokból körülbelül 13 hónapig börtönben volt. Paradox módon a fogság idején sokat tudott dolgozni a Die Flora der Juden előkészítésén.

A Könyvtárunkban őrzött első kiadás kötetei (Wien–Leipzig, 1924–1936) a korábbi tulajdonbélyegző alapján Hirsch Perez Chajes bécsi rabbi könyvtárának részét képezték. Chajes maga is közreműködött a mű kiadásában: a Die Flora der Juden első lapjain ő mond köszönetet Alexander Kohut magyarországról elszármazott rabbi örököseinek az anyagi támogatásért, amely lehetővé tette a mű kiadását.