Március 5-én az Egyetemen Tatár György emlékére rendezett konferenciát tartottunk. Az esemény egyszerre volt tudományos konferencia és személyes megemlékezés munkásságáról.
A konferenciát Balázs Gábor, az OR-ZSE rektora és Rugási Gyula nyitották meg. Somlyó Bálint előadásában mítosz és filozófia látszólagos szembenállását vizsgálta, kiemelve, hogy Tatár gondolkodásában központi szerepet töltött be az idő és annak térbeli alakzatokban való megjelenése. Rugási Gyula Tatár filozófiai érdeklődését mutatta be: a rosenzweigi filozófiatörténet-interpretációval kezdve, Schellingen át elérve a „Másik oldalig”, a Tatár által „privát módon értelmezett” Kabbaláig. Borbély Gábor Tatár teodicea-értelmezését ismertette, amelyben Tatár az Arendt által képviselt álláspontot az „önáltatás teológiájának” nevezte. Ruff Tibor Tatárt „nemzedéke legjelentősebb magyar filozófusának” nevezte, hangsúlyozva, hogy Rosenzweig filozófiáját nem csak értelmezte, hanem tovább is gondolta és gyakorlati filozófiai kérdésekben alkalmazta. Gábor György Tatár Ámálek-értelmezését elemezve mutatta be filozófiájának relevanciáját. Tillmann József a bűn fogalma, a szentimentalizmus és a tudatlanság összefüggéseiről beszélt. Horváth Gyöngyi pedig Tatár kései művei és Kabbala-értelmezése kapcsán idézte azt a gondolatát, miszerint a gyökérzet nem „megelőzi” a fát: nem a fa múltja, hanem a jelene – és meglátása szerint ilyen értelemben Tatár György a gyökérzet.
Tatár György filozófus, esszéista, publicista, az ELTE BTK Általános Filozófia Tanszékének címzetes egyetemi tanára 2025. augusztus 11-én hunyt el, életének 78. évében. A konferenciával munkássága és szellemi öröksége előtt tisztelegtünk.
A konferencia szervezője Gesztesi Máté, az OR-ZSE Zsidó Vallástudomány Doktori Iskolájának doktorandusza volt.
A konferencia részletes programja ITT érhető el.




