Könyvtárunk gyűjteményének különleges darabja egy 18–19. századra datálható, kéziratos tkhinesz-gyűjtemény.
A jiddis tkhinesz elnevezés a héber תחנות (tehinot, „könyörgések”) szóból ered, és olyan imák gyűjteményét jelöli, amelyeket többnyire jiddis nyelven írtak, elsősorban nők számára. Az askenáz világban a tkhines a női vallásgyakorlat sajátos irodalmi műfajává vált: olyan személyes hangú könyörgések gyűjteménye volt, amelyeket a mindennapi élet és az otthoni vallásgyakorlat alkalmaihoz kapcsolódva mondtak. Mivel a zsinagógai liturgia héber és arámi nyelve nem volt mindenki számára közérthető, ezek a könyörgések rendszerint az askenáz zsidóság beszélt nyelvén, jiddisül íródtak, így az imádkozók számára érthetővé váltak. A gyűjtemények jellemzően egy-egy konkrét rituális vagy családi helyzethez – például a szombati gyertyagyújtáshoz, ünnepekhez vagy az élet körforgásához kapcsolódó eseményekhez – kötődő személyes könyörgéseket tartalmaztak.
A tkhinesz műfajának megjelenése és elterjedése szorosan összefügg a 16–17. században olcsóbbá váló könyvnyomtatással. A nyomtatott könyvek szélesebb körű hozzáférhetősége lehetővé tette, hogy a liturgikus irodalom új közönséget találjon: az otthon imádkozó zsidó nőket. A tkhine-gyűjtemények leggyakrabban kisalakú, nyomtatott imafüzetek formájában jelentek meg, és számos újrakiadást értek meg.
A Könyvtárunkban őrzött tkhinesz ezért kéziratos formátuma miatt is különlegességnek számít. Két külön kézirat van egybekötve, ismétlődő imákkal. Mindkét kézirat ugyanannak a hölgynek a tulajdona volt, és mindkettő első oldalán olvasható a héber tulajdonosi bejegyzés, az egyiken egyszerű betűkkel: „Ez a tkhine a tiszteletreméltó, szerény és jámbor asszonyé, Hájeléé, aki felesége tanítómesterünknek, az austerlitzi Joszef Ber rabbinak – fénye ragyogjon,” a másikon kalligrafikus betűkkel: „A tekintélyes Hájá úrnő tulajdona, aki a tekintélyes Joszef Ber úr felesége, őrizze és éltesse őt az Örökkévaló.” Az első kézirat jól szemlélteti a jiddis imakönyvek egyik jellegzetes tipográfiai megoldását is: a héber eredetű szavakat kvadrát betűkkel írták, míg a jiddis szöveg kurzív írással jelenik meg.
A gyűjteményben található imák döntő többsége az őszi ünnepekhez kötődik: ros hodes elul, a ros há-sáná előtti időszakban mondott bűnbánó imák (szlikhesz), ros há-sáná és jom kipur imái, a halottak emékére mondott mázkir-ima, a sófárfújás és a táslih szertartás során mondandó könyörgések. Az itt bemutatott képeken több imaszöveg is látható: egy könyörgés, amelyet anyák mondanak, ima, amelyet ros hodes áldása előtt, és amit utána mondanak.
A teljes kézirat a Ktiv adatbázisában megtekinthető ITT.








