Abraham Azulai חסד לאברהם (Heszed le-Ávráhám) című művének 18. századi kézirata az OR-ZSE Könyvtárának egyik korai szerzeménye.
Abraham Azulai rabbi (kb. 1570–1643) kabbalista író és kommentátor, Hebron zsidó közösségének egykori vezetője volt. A marokkói Fez városában született, ahova családja a spanyol inkvizíció elől menekült. 1599-ben kivándorolt a Szentföldre, és Hebronban telepedett le. Ott a kabbalista szellemi elit tagjává vált, az 1619-es pestisjárvány miatt azonban el kellett hagynia a várost. Ezt követően Gázába költözött, amely a zsidó misztika egyik fontos korabeli központja volt. Gázai évei alatt tanulótársa volt Israel Najara rabbi is, akinek egyik kézirata, a Mikve Jiszráel szintén megtalálható Könyvtárunkban.
Azulai élete végén visszatért Hebronba. A hagyomány szerint halála előtt végrehajtott egy csodás tettet: leereszkedett a Makpéla barlangba, ahonnan a legenda szerint senki nem tért vissza élve, és kimentette onnan a török szultán mélybe zuhant kardját. A történet úgy tartja, hogy ezután még egy hétig élt, kabbalisztikus titkokat tanított, majd meghalt.
Azulai fő műve, a Heszed le-Ávrahám jelentős kabbalisztikus tanításgyűjtemény. A szerző olyan tanokat jegyzett le benne, amelyeket addig elsősorban szóbeli hagyomány útján adtak tovább. A mű ezoterikus jellegét már a szövegegységek elnevezése is érzékelteti: Azulai a fő témákat „forrásoknak” nevezi, az ezekből kiinduló alfejezeteket pedig „patakokra” osztja. Írásában tárgyalja többek között a gilgult, vagyis a zsidó misztikus gondolkodás lélekvándorlás-tanát. A kézirat illusztrációi további kabbalisztikus elképzeléseket jelenítenek meg, például a koncentrikus körökkel ábrázolt szférák tanát, amely az isteni kiáradás és a fizikai világ között elhelyezkedő kozmikus szinteket mutatja be.
A kézirat az elsők között került Könyvtárunk gyűjteményébe: Lelio della Torre (1805–1871) itáliai rabbi hagyatékából vásárolta meg 1877-ben a Rabbiképző számára Kaufmann Dávid, az intézmény tanára és első könyvtárnoka.
A digitalizált kézirat elérhető ITT.





