Az Élet Menete Alapítvány és az OR-ZSE együttműködéséről még a nyáron egyeztetett a két intézmény (itt olvasható), melynek eredményeként október elején két közösségszervező szakos hallgató, akik korábban szakmai gyakorlatukat az Élet Menete Alapítványnál végezték, (Suhajda Attila és Herczeg Róbert) is meghívást kapott a ravensbrücki koncentrációs tábor emlékhelyén tartott továbbképzésre.
Az évente megrendezésre kerülő képzés célja, hogy egy kisebb érdeklődő csoporttal a helyszínen megismertesse a holokauszt hazánkban kevésbé köztudatban lévő koncentrációs táborát, majd pedig a résztvevő diákok és tanárok ezen új ismeretek birtokában továbbadhassák az információkat szűkebb-tágabb közösségeikben.
A 11 fős kis csoportot az Élet Menete Alapítvány részéről Csepregi Janka, Faragó Lili és Király Kinga szervezők, a helyszín és az események jó ismerői vezették. Egyetemünk két fent említett hallgatója mellett a Scheiber Sándor Gimnázium két tanulója, valamint a kazincbarcikai Szalézi Szent Ferenc Gimnázium tanára és két diákja, nem utolsó sorban pedig a pécsi Leöwey Klára Gimnázium tanára vettek részt.
A csoport két napot töltött a ravensbrücki emlékhely-komplexum és a tematikus kiállítások megtekintésével. Egyénileg és páros workshopokat alkotva dolgozták fel a sokszor sokkolóan ható ismereteket. Egy-egy helyszín felkeresése vagy témakör feldolgozása után mindig közös beszélgetésekre került sor – ezzel elmélyítve az új ismereteket és feloldva az esetleges pszichés hatásokat.
A ravensbrücki koncentrációs táborról röviden azt kell tudni, hogy ez volt a náci birodalom legnagyobb nők részére kialakított tábora, mely 1939-től 1945-ig üzemelt. Szép fekvése (a közeli tóvidék és fenyőerdők) miatt korábban üdülő és pihenőhely volt – ez a kontraszt a mai napig egy kettősséget ébreszt a látogatóban.
A láger működése elején ide zárták a nemzetiszocialista eszmékkel azonosulni nem tudó, vagy nem akaró csoportokat. A birodalomból ide kerültek kényszermunkára a politikai foglyok, antiszociális személyek, munkakerülők, a vándorló és periférián élő cigányok, a zsidók, a homoszexuálisok, a szigorú kontroll alól kibújni akaró prostituáltak, valamint a javítóintézetek deviáns gyerekei, de még a Jehova Tanúi női tagjai is – ez utóbbiak, ha elfogadták volna a führeri uralmat, akkor szabadon távozhattak volna, de ők ezt többnyire nem tették meg.
A hozzá tartozó altáborokkal együtt (ahol kisebb üzemekben dolgoztatták a foglyokat) itt közel 130 ezer ember (ebből kb. 20ezer zsidó) raboskodott a teljes időszak alatt Európa közel 30 országából. Közülük közel 50ezren nem élték túl az eseményeket. A táborban a Siemens cég üzemeiben, valamint a varrodákban viszonylag értelmes, de kizsákmányoló munka folyt. Az úthálózat és a láger kibővítése is a foglyok feladata volt. De gyakran értelmetlen munkákat is végeztettek velük.
Később, a birodalom terjeszkedése után szintén ide deportálták a megszállt országok ellenállóit és nemzeti kisebbségeit, ekkor már férfiakat is, valamint 1944-45-ben több tízezer kelet-európai zsidót tereltek vagy szállítottak ide a keleti táborokból a front előre nyomulása miatt. Ebben az időszakban a láger már elvesztette munkatábor jellegét és megsemmisítő táborrá alakult át. Krematóriumot és gázkamrát létesítettek, a megnövekedett létszám az SS számára így már kezelhetetlenné vált embertömegek meggyilkolása céljából. Az emberi hamvakat és maradványokat a közeli tóba és tömegsírba temették.
A lágert a szovjetek 1945 április végén szabadították fel, majd pedig a barakkok faanyagának elhordása után katonai laktanyává alakították a területet. Az áldozatok emlékére az 50-es évek végén emlékműveket állítottak, de mint múzeum és a hozzá tartozó ifjúsági szállás csak az elmúlt 20 évben épült ki és vált látogathatóvá/kutathatóvá.
A tanulmányút hátralévő két napján a csoport Berlin történelmi helyszíneit kereste fel, többek között a Berlini Fal maradványait, a Holokauszt Emlékhely szürke betontömbjeit, a Roma Holokauszt Emléktavát tekintette meg, de lehetőség nyílt a Pergamon Múzeum és az NDK Múzeum meglátogatására is. A búcsúeste Svédország megbízott berlini nagykövete (korábban budapesti nagykövet-helyettese) Katarina Szécsi Åsbrink társaságában egy kellemes beszélgetéssel telt el.
Köszönet jár a szervező és finanszírozó Élet Menete Alapítványnak és a képzést nagyszerűen lebonyolító fent említett szervezet munkatársainak.
Egyetemünk tervezi, hogy a HDKE-vel és az Élet Menete Alapítvánnyal együttműködve, a továbbképzésről egy részletes, interaktív előadást tart a következő félévben.
Herczeg Róbert az OR-ZSE harmadéves közösségszervezés szakos hallgatója