A magyarországi zsidóság tevőlegesen és anyagilag egyaránt támogatta az 1848-49-es szabadságharcot. A legendák szerint egyes közösségek még szertartási ezüstjeiket is beáldozták, miután Kossuth felszólította a lakosságot, hogy nemesfémekkel is támogassák a forradalmi kormányt és a hazát.
A szabadságharc leverése után Haynau büntetésképpen komoly hadisarcot vetett ki a magyar zsidó közösségekre. A kiegyezés után Ferenc József úgy döntött, hogy a hadisarcból befolyt igen tekintélyes összeget visszaadja a zsidó közösségnek, méghozzá úgy, hogy azt csak a Rabbiképző Intézet építésére és az oktatásra fordíthatják. Így nyithatta meg kapuit 1877-ben az Országos Rabbiképző Intézet.
Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem Könyvtára gyűjteményében számos anyag megtalálható a zsidókról a forradalom idején, ezek közül több digitalizálva is elérhető, mint például Lőw Lipót, abban az időben pápai főrabbi, Az Isten velünk vagyon címen kiadott, Sellyén tartatott tábori beszéde (Pápa, 1848, https://mandadb.hu/tetel/879443/Az_Isten_Velunk_vagyon).
Lelkesítő beszédében elmondta, hogy „A magyar nemzetnek egy főkívánata vagyon, melyből egyéb kívánatai természetesen és szükségképen következnek. E főkívánat abban áll, hogy e haza, melyet az Isten legszebb jótéteményeivel áldott meg, teljes épségében a magyarnak szabad és alkotmányos hazája maradjon mind örökké. S ki merné kétségbe vonni ezen kívánat tökéletes és megcáfolhatatlan igazságát?”

