Könyvtárunk őriz egy mahzor-t (ünnepi imakönyv), amely 1812/13-ban jelent meg Bécsben, Georg Hraschanzky nyomdájában, és a három zarándokünnep – peszah, savuot és szukot – liturgiáját tartalmazza, a bécsi szefárd közösség számára.
A címlap szerint az imarend כמנהג הספרדים („a szefárdok szokása szerint”) szerepel az imakönyvben. Ez a kifejezés egyértelműen aktív szefárd közösségre utal, és nem azonos a később haszid körökben elterjedt נוסח ספרד („szefárd szokás”) kifejezéssel.
A címlap alján a nyomdai impresszum két nyelven szerepel. A szokásos gót betűs német szöveg szerint: Wien, gedruckt mit Hraschanzkyschen Schriften („Bécsben, Hraschanzky betűivel nyomtatva”). Felette héber kvadrát betűkkel, ladino nyelven ez olvasható:
איסטאמפאדו אין לאה איסטאמפאדיה דיל סיגייור געארג הראשאנצקיא קון ליסינסייאה דיל סינגייור אימפיראטור אי ריי אין ביינה
Estampado en la estampadería del señor Georg Hraschanzky, con licencia del señor emperador y rey, en Viena.
„Nyomtatva Georg Hraschanzky úr nyomdájában, a császár és király úr engedélyével, Bécsben.”
A címlapon egymás mellett megjelenő héber betűs ladino és gót betűs német szöveg jól érzékelteti a Habsburg Birodalom nyomdai kultúráját és a bécsi szefárd közösség kulturális közegét.
A korban Bécsben nem csupán askenáz zsidók éltek. A bécsi szefárd közösség gyökerei az Ibériai-félszigetre vezetnek vissza, ahonnan a zsidókat 1492-ben kiűzték. A száműzöttek jelentős része az Oszmán Birodalomban talált menedéket, többek között a mai Törökország, Szerbia, Bulgária, Románia és Görögország területein. Innen érkeztek zsidó kereskedők Bécsbe a 18. századtól. A városban való tartózkodásukat eleinte szigorúan szabályozták: egy 1768-as rendelet szerint az oszmán alattvalóknak évente meg kellett újítaniuk tartózkodási engedélyüket. Kiterjedt kereskedelmi kapcsolataiknak és gazdasági jelentőségüknek köszönhetően 1796-ban egy császári rendelet tette végül lehetővé számukra a honosítást. Ennek köszönhető, hogy a 19. század elejére már jelentős számú szefárd közösség telepedett le Bécsben.
A könyvben a zsidó könyvkiadás hagyományainak megfelelően a kiadási év egy bibliai idézet kiemelt héber betűinek számértékéből olvasható ki. És ugyan az imakönyv mindhárom zarándokünnep liturgiáját tartalmazza, a kiadási évet rejtő bibliai vers a címlapon szukot ünnepéhez kapcsolódik: כל האזרח בישראל ישבו בסכת („minden polgár Izraelben sátrakban lakjék”, Vájikrá (Num.) 23:42). Ennél a tórai szöveghelynél hangzik el a szukoti sátorban lakás parancsolata. A mahzor szerkesztője tehát a könyv megjelenésének az évét az egyik zarándokünnep egyik központi micvájához kapcsolta. A jelölt betűk: ל – ב – י – ש – ר – א – ל, számértékük 573, ami a polgári időszámítás szerint 1812/13.
A mahzor előzéklapján két idézet szerepel, rézmetszetes illusztrációval. A lap tetején Izsák megkötözésének jelenete és alatta a Beresit (Gen.) 22:10–12 szövege található; ezt a történetet ros há-sáná második napján olvassuk a zsinagógákban. Alul pedig egy oroszlán, amely jogart tart és koronát visel, alatta a híres misnai idézet: „Légy erős, mint a párduc és könnyű, mint a sas, gyors, mint a szarvas és bátor, mint az oroszlán, amikor mennyei atyád parancsát teljesíted.” (Pirké Avot 5:20). Az oroszlán az egész zsidó nép szimbólumává vált, eredetileg azonban Júda törzsének jelképe volt, és ez az ábrázolás azokat a bibliai verseket idézi fel, amelyek Júda törzsének különleges szerepét és a Júda törzséből származó dávidi királyi dinasztiát hangsúlyozzák: „Fiatal oroszlán Júda” (Beresit 49:9) és „Nem távozik el a jogar Júdából” (Beresit 49:10).


A szefárd imarendben a szukoti hét hákáfá (körmenet) egy-egy bibliai alakhoz és kabalisztikus szefirához kapcsolódik: Ábrahám, Izsák, Jákob, Mózes, Áron, József, Dávid. Alább hosáná rábá, szukot hetedik napjának második (Izsákhoz kötődő) hákáfájának vége és a harmadik (Jákobhoz kötődő) hákáfá eleje látható.



