Interdiszciplináris doktorandusz konferencia

Március 12-én került megrendezésre az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem Doktori Iskolája negyedik éves doktorandusz konferenciája az Egyetem Hexagonális termében. A program öt panelben zajlott, a konferenciát prof. dr. Gábor György, a Doktori Iskola vezetője nyitotta meg.

Az első két szekció előadásai a zsidó kultúra, emlékezet és művészeti reprezentáció különböző aspektusait vizsgálták történeti, szociológiai, művészettörténeti és filozófiai megközelítésekből. Az első panelben Rosalind Copisarow a kortárs zsidó közösségek vizsgálatának új módszertani megközelítését mutatta be, míg Erdős Ágnes egy klasszikus halakhikus probléma – a nem kóser bor kereskedelme – történeti alakulását elemezte. Barta Péter József Menasseh ben Israel és keresztény partnerei eszkatológiai gondolkodását vizsgálta. A második szekcióban a tér, emlékezet és vizuális kultúra került előtérbe: Bársony István a Dohány utcai zsinagóga szószékpárját az akkulturáció jelképeként értelmezte, Király Kinga Júlia egy olasz fasiszta internálótábor emlékezetének alakulását mutatta be, Steinerné Várlaki Judit a kirekesztés térbeli és metafizikai dimenzióit tárgyalta, és Bodnár Eszter Jób alakjának művészeti ábrázolásait elemezte.

A délutáni két panel egységes tematikus blokkot alkotott Jób könyve köré szervezve. Pierre-Emmanuel Moog az isteni hallgatás egzisztenciális tapasztalatát vizsgálta, Bödör Zoltán a választás paradoxonán keresztül értelmezte Jób történetét, Papp Szilvia Anikó pedig a dialógusban rejtőzködő isteni jelenlétet elemezte. A folytatásban Pék László filozófiai perspektívából, a platóni anamnézis és a kierkegaard-i ismétlés viszonyában közelített a szöveghez, Németh Linda filmes feldolgozásokon keresztül a hallgatás és lázadás formáit vizsgálta, míg Gesztesi Máté Jób könyvének műfajelméleti hátterét tárgyalta.

Az esti online panel rabbinikus irodalmi és társadalomtudományi kérdéseket érintett, többek között talmudi hagyományok, haszid történetek, modern kiadások körüli viták és kortárs antropológiai megközelítések témájában.

A konferenciát követően Gábor György a felszabadult, komoly és élénk szakmai viták jelentőségét emelte ki, és hangsúlyozta, hogy az eseményt érdemes paradigmaként tekinteni. Úgy fogalmazott, a konferencia jól mutatja, miként teremthet valódi tudományos közösséget a közös gondolkodás, a nyitottság és az egymás munkája iránti tisztelet. A doktori képzés lényegét abban a párbeszédben jelölte meg, amelyben a tapasztalat és a friss gondolat egymást erősítve viszi előre a közös gondolkodást.

A konferencia részletes programja ITT érhető el.