VANEK-KRÉMER Balázs (1957–2024) szociológus, szociálpolitikus a Szociális Munka és Társadalomtudományi Tanszék munkatársa volt, hirtelen hunyt el betegség következtében. Az elmúlt évtizedekben a társadalomtudomány, a szociálpolitika, a szociális munka egyik legelismertebb oktatója, kutatója, teoretikusa és szakembere volt.
1982-ben végzett az ELTE TTK matematika-fizika, majd 1983-ban az ELTE BTK szociológia szakán. 1997-ben kandidált. 1982-ben meghatározó volt számára, hogy az MTA Szociológiai Kutatóintézetben kezdett el dolgozni a Ferge Zsuzsa által vezetett csoportban. Ebben a közegben lételeme lett a beszélgetés, az érvelés, a vita, a kritikai gondolkodás. Sokszor fogalmazott provokatívan, élesen, azonban a célja mindig a tudás és a jobbító szándék volt. Ezt a stílust vitte tovább oktatói pályáján is. A szakmai gyakorlatban több területen is érvényesített tudása mellett teoretikus, tudományelméleti érdeklődés is jellemezte.
A liberalizmus, a szabad verseny, az emberi jogi elvek és a szegénységben élő, leszakadt, elnyomott csoportok felemelése eszméinek összeegyeztetésén munkálkodott. A társadalmi identitások sokszínűségét, a diverzitás értékeit tartotta előremutatónak.
Publikációiban, közéleti és szakmai tevékenységeiben is megmutatkoztak széles körű kutatási területei. Foglalkozott hátrányos helyzetű csoportokkal, romákkal, fogyatékkal élőkkel, foglalkoztatáspolitikával, munkanélküliséggel, EU strukturális alapokkal, civil szervezetekkel, harmadik szektorral, szocioökonómiai rendszerekkel.
1990 után több fontos kormányzati pozíciót töltött be, minisztériumi szociálpolitikai háttérintézményeket vezetett, valamint az Országos Munkaügyi Központot irányította. Szakértői munkát végzett nemzetközi szervezetek számára (EU, EBESZ, OECD). 2002-ben az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium munkatársaként vett részt az Uniós csatlakozás előkészületeiben, az EU Bizottsága és a magyar kormány által kidolgozandó nemzeti akcióterv egyik kidolgozója volt.
Rendkívül aktívan vett részt szakmai szervezetek munkájában. Alapítástól tagja volt a Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesületnek, segítette a Motiváció Mozgássérülteket Támogató Alapítványt, a Korai Fejlesztő Központot, részt vett Fogyatékosok Esélye Közalapítvány munkájában, több éven keresztül volt a Szociális Szakmai Szövetség elnöke. Hosszú éveken át vállalt szerepet az Esély szociálpolitikai folyóirat szerkesztőbizottságában.
Oktatói tevékenysége jelentett számára talán a legtöbbet. Ennek során a tudásközvetítésen túl megpróbálta átadni a szociológia egyik számára meghatározó jellemzőjét: „úgy tájékozódni a világban, hogy közben mindig tudni: a dolgoknak társadalmi meghatározottságuk és jelentésük van”.
Hallgatói/diákjai/szakdolgozói szerették őt. Szerették, azzal együtt, hogy stílusa elsöprő volt. Szerették, mert gondolatmenete logikus volt és állításainak súlyos tudásfedezete volt, ugyanakkor minden probléma nélkül „vissza lehetett neki beszélni”. Szerették, mert ironikus, szarkasztikus stílusában érezték az odafigyelést, a valódi érdeklődést és a szeretetet. Meggyőződése volt, hogy a játékot – ahogyan azt Bánkon, Leveleki Esztertől és Pipecland közösségétől megtanulta – nagyon komolyan kell venni.
A szociológiai interjú előfeltétele – ahogyan azt mestereitől megtanulta – az, hogy az interjúkészítő zárójelbe tegye előfeltevéseit és értelmezési kereteit. Az elemzés és a tanítás előfeltétele – ahogyan azt önmagától tudta – az olthatatlan, féktelen kíváncsiság és a szakadatlan önreflexió. Szerették őt, mert tudták, hogy tanáruk nagy formátumú, és hogy övék a pillanatnyi ajándék, amikor egy nagy formátumú tanár fontos gondolatait hallgathatják – aztán kedvükre vitázhatnak állításaival.
A Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszéke után az OR-ZSE szociális munkás képzése lett a szívügye. A szociális munkások magasszintű, elméleti tudással is megalapozott oktatásának volt az elkötelezett híve. Az utóbbi években egyre inkább foglalkoztatta a zsidó közösségek társadalomtörténete, saját személyes viszonya a zsidósághoz.
Egyetemi közösségünk számára felfoghatatlan a veszteség. Az Egyetem minden polgára nevében részvétünket fejezzük ki oktatónk családjának.
Háberman Zoltán – Zolnay János
Temetése 2024. augusztus 9-én, 10 órakor lesz a Kozma utcai temetőben.