„Világosság van elvetve az igaznak, s az egyenes szívűeknek öröm.”
5783. ros hásáná első napjának délutánján Benedek István Gábor író, újságíró az örökkévalóságba költözött. 1937-ben Gyulán született, de a délkelet-alföldi Tótkomlóson töltötte korai gyermekéveit. Élete első nyolc évének emlékei – a kiterjedt család, a zsidó közösség, a szlovák-magyar kétnyelvű miliő és a deportálásban eltöltött hosszú év – egy életre szóló lelki terhet és egyben rendkívüli szellemi muníciót adott neki. BIG – ahogy barátai és tisztelői nevezték – egyike volt azon keveseknek, akit egy olyan vidéki transzporttal hurcoltak el 1944-ben, amelyet végül nem Auschwitzba, hanem az ausztriai Strasshofba irányítottak. Édesanyja, akiről néhány éve utcát nevezett el a kényszermunkájuk helyévé vált település, a Bécs melletti Gerasdorf vezetése, emberfeletti erővel hazahozta két fiát a lágerből. Bátyja, Benedek Pál alijázott és Izraelben az Új Kelet elismert újságírója lett. BIG útja Orosházán és Kecskeméten keresztül az Országos Rabbiképző Intézetbe vezetett, ahol Scheiber Sándor tanítványa volt. E korszakából származik Énekek éneke-fordítása, amely csak jóval később, 2011-ben jelent meg. Alma materébe mindig örömmel tért vissza, az itt töltött időre szívesen emlékezett. Útját azonban az újságírói pálya mindennél erősebb vonzása határozta meg: a Magyar Hírlap főmunkatársa, az Ország-Világ belpolitikai rovatvezetője, a Népszabadság rovatvezető-helyettese, a Magyarország főszerkesztő-helyettese, a Tőzsde Kurír valamint a Bank és Tőzsde főszerkesztője volt. 1998-tól a Remény Zsidó társadalmi, közéleti, kulturális folyóirat főszerkesztőjeként tevékenykedett. Emellett pedig élete utolsó három évtizedében termékeny szépíróvá vált. Több mint húsz regényének témái széleskörű érdeklődését is tükrözik: Karády Katalin és Ujszászy István szerelméről szól 1998-ban megjelent filmregénye (Ez lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte), Európa keringő c. regénye Kálmán Imrének állít emléket, de írt a szentírási Dávid királyról, Vámos Györggyel közös interjúkötetet az 1944-es budapesti zsidó ellenállásról és az 1946-os miskolci pogromról is. Életművének méltán legismertebb és legtöbb nyelven kiadott alkotása, a Komlósi tóra gyermekkorának világát idézi fel azzal a meghittséggel és szeretettel, ami BIG személyiségének a sajátja volt, amiért olyan sokan szerették őt. Kitüntetései között különös becsben tartotta tótkomlósi díszpolgárságát, halála előtt néhány hónappal látogatott haza utoljára és mesélt a tiszteletére összegyűlt közönségnek gyermekkori emlékeiről. Novelláin keresztül kirajzolódik a holokauszt során elpusztított falusi magyar zsidó világ, a XX. század során felszámolt többnyelvű, többkultúrájú kisközösségek hiteles képe, amelynek csillogó gyöngyszemként állít emléket a Komlósi tóra. Lankadatlan kíváncsiság jellemezte egész életében a világ dolgai iránt, a valódi emberi élethelyzetek és az igaz történetek érdekelték. Annak ellenére, hogy nehéz korban, nehéz időket élt meg, szeretettel, figyelemmel és derűvel fordult mások felé. Rá emlékezve Dávid zsoltárának sorai juthatnak eszünkbe: „Világosság van elvetve az igaznak, s az egyenes szívűeknek öröm.”
Legyen áldott az emléke!
Alma matere és a tótkomlósiak nevében búcsúzik Tőle,
Dr. Balogh István