Interjúsorozatunkban végzett hallgatóinkat kérdezzük arról, hogy miért választották az OR-ZSE-t, hogyan hasznosították életük, pályájuk során a nálunk tanultakat. Kíváncsiak voltunk arra is, milyen emlékeket őriznek egykori alma materükről és mit tanácsolnak az egyetem leendő hallgatóinak is. Ezen a héten Széki Karolinával, az felekezeti szociális munkás alapszak végzettjével készített interjúnkat olvashatják.
Széki Karolina Ráchel vagyok, édesanyám révén zsidó családból származom. Mindig nagy volt bennem a szociális érzékenység, és az empátia, így már egész korán megfogalmazódott bennem, hogy mindenféleképp emberekkel szeretnék foglalkozni. Mivel zsidó gimnáziumba jártam, így szempont volt számomra az is, hogy a vallási környezet valamilyen formában az életem része maradjon, így esett a választásom az OR-ZSE-ra, azon belül is a felekezeti szociális munkás szakra.
Mesélj kicsit a szakmai életutadról! Hol dolgozol, mivel foglalkozol jelenleg?
Egyetemi gyakorlatomat két helyen töltöttem, a XIII. kerületi Prevenciós Központ HÍD Család – és Gyermekjóléti Szolgálatnál, illetve a Csepeli Kompánia alapítvány tanodájában. Nagyszerű lehetőségek tárultak elém ezekkel a gyakorlati helyekkel, hisz betekintést kaphattam a családokkal, gyermekekkel és egyénekkel való szociális munkába. A diploma után egyből a Pilisi Családsegítőnél kezdtem el dolgozni, mint családsegítő. Ezt követően pedig a már említett gyakorlati helyemen, a XIII. kerületi Prevenciós Központ HÍD Család – és Gyermekjóléti Szolgálatnál kaptam állást családsegítőként. Jelenleg itt dolgozom.
A felekezeti szociális munkás szakon tanultak hogyan hasznosultak a későbbi életed, munkád során?
Az egyetemen tanultakat teljes mértékben fel tudom használni, és be tudom építeni a gyakorlatba. Úgy gondolom, hogy a három és fél év alatt tanultak nagyon jó alapot adtak a munkámhoz. Az egyetem első időszakában nem tudtam még konkrétan megfogalmazni, hogy milyen területen szeretnék a későbbiekben elhelyezkedni. Abban egészen biztos voltam, hogy gyermekekkel és családokkal szeretnék foglalkozni. Az egyetem remek lehetőséget biztosított arra, hogy megismerjem a szociális munka különböző színtereit és területeit, így már sokkal könnyebb volt mérlegelnem, hogy mi az, amiben én el tudom képzelni magam. Végül, ahogy egyre közelebb kerültünk az államvizsgához és diplomához, úgy vált egyre biztosabbá, hogy a gyermekjóléti szolgálat áll hozzám a legközelebb. Ugyan a szakdolgozat írása közben felmerült bennem az is, hogy iskolai szociális segítőkét dolgozzak, de végül a családsegítő pozíciót választottam. Így azt gondolom, hogy sikerült az eredeti elképzeléseimnek teljes mértékben eleget tettem.
Mi az, amit a szakon tanultakból a legfontosabbnak tartasz?
A leglényegesebbnek a gyakorlatot és gyakorlati órákat tartom, mivel ezek azok az alkalmak, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy megismerjük a szakma gyakorlati oldalát.
Mit szerettél legjobban a Zsidó Egyetemen? Mik voltak a kedvenc óráid, témaköreid?
Az OR-ZSE családias közösségét nagyon szerettem. Azt, hogy bármelyik tanárhoz fordulhattam bármilyen kérdéssel, és mindig megkaptam a segítséget. A terepgyakorlat kísérő szemináriumokat nagyon szerettem, fontosnak találom, hogy így közelebbről megismerhettük egymás munkáját és gyakorlati helyét is. Ránki Sára tanárnővel is felejthetetlen óráink voltak. Sírtunk, nevettünk, vagy sírva nevettünk. Ő betekintést nyújtott abba, hogy lehet humorral, jó kedvel és egyben szakmailag felkészülten végezni a szociális munkát. A legkedvesebb emlékeim az ő óráihoz kapcsolódnak.
Mit üzensz a szak mostani és jövőbeli hallgatóinak?
Azt, hogy élvezzék, szeressék, és szívvel-lélekkel vegyenek részt a kurzusokon és órákon. És sokat nevessenek, hisz ezt a szakmát csak humorral, jó kedvvel és becsületességgel lehet igazán jól végezni.