Fiscus Judaicus

Áv hónap 1-jén kezdődik a támuz 17-e óta tartó háromhetes gyászidőszak szigorúbb 9 napja (jiddisül: nájnteg), amikor a jeruzsálemi Szentély lerombolására emlékezünk. Ebből az alkalomból egy 1734-ben megjelent könyvet mutatunk be a Könyvtár gyűjteményéből, amely a Római Birodalom zsidókra kivetett adóival foglalkozik.

A szerző, Peter Zorn (1682–1746) német filológus, protestáns teológus volt, a könyv megjelenésekor a porosz Thorn városában (ma Torun, Lengyelország) egyetemi tanár és a város könyvtárosa. Könyvében Júdea római fennhatóság alá kerülésétől (i. e. 63-tól) mutatja be a provinciára kiszabott adózási rendszert, és azok közül is különösen a fiscus Judaicus-t (a zsidóadót). Ezt az adót Jeruzsálem és a jeruzsálemi Szentély pusztulása (i. sz. 70) után vezették be. A korábbi fél sékeles, bibliai törvényeken alapuló adót váltotta fel, amelyet a Szentély fennállásáig annak fenntartására fizettek a zsidó férfiak. Az új adóösszeget a rómaiak két drachmában állapították meg, és nem csak a férfiaknak, hanem minden zsidónak kellett fizetnie. Az így bejött pénzt a Jupiter-templom újjáépítésére irányították át, ami szándékosan megalázó helyzetbe hozta a zsidókat.  

Az utolsó képen a Római Birodalom pénzérméi láthatók. A középső sorban levő érme egyik oldalán Vespasianus római császár portréja található (uralkodott: i. sz. 69–79), a másik oldalán pedig egy pálmafa alatt ülő, láncra vert, gyászoló nő látható, aki Júdeát jelképezi, mellette egy római katona; körülöttük a felirat: iudaea capta, azaz „Júda elfoglalva”. Ezt az érmét i. sz. 71-ben, Jeruzsálem lerombolása után verették, és Vespasianus után fiai, Titus (uralkodott: 79–81) és Domitianus (uralkodott: 81–96) idején is forgalomban volt. Domitianus idején az adó beszedése egyre inkább visszaélésekkel terheltté vált. Utódja, Nerva (uralkodott: 96–98) megreformálta az adóbeszedést, és megszüntette a visszaéléseket. A harmadik sorban levő érme egyik oldalán Nerva portréja látható, a másik oldalán pedig egy pálmafa áll szabadon, körülötte a felirat: fisci iudaici calumnia sublata, azaz „A zsidóadóval kapcsolatos visszaélések megszüntetve”.

A ceruzás bejegyzés tanúsága szerint ez a kötet azon több ezer példány közé tartozik, amelyeket 1944-ben, a német hatalomátvételt követően, Adolf Eichmann utasítására a Rabbiképző Könyvtárából elraboltak, majd Prágába szállítottak. A könyv 1988-ban a Prágai Zsidó Múzeumból visszaszolgáltatott anyag részeként került vissza.