Az 5785-ös zsinagógai évben augusztus 3-án van tisá be-áv, az I. és II. jeruzsálemi Szentély lerombolásának gyásznapja. Ilyenkor a zsinagógákban Jeremiás siralmait olvassuk. Ebből az alkalomból egy Hevesi Simon által fordított, Barta Ernő rajzaival illusztrált Jeremiás siralmai kiadást mutatunk be.
Hevesi Simon (1868–1943) az Országos Rabbiképző Intézetben végzett, 1892-ben szerezte meg a doktori fokozatot, 1894-ben avatták rabbivá. Ezután Kassán, Lugoson, majd 1905-től a Dohány utcai zsinagógában szolgált rabbiként. Kiváló szónok volt. A Pesti Izraelita Hitközség 1921-ben főrabbivá, majd 1927-ben vezető főrabbivá nevezte ki. Az Országos Rabbiképző Intézetben filozófiát és szónoklattant tanított, és az Intézet vezérlő bizottságának tagja volt. Magyarul és héberül publikált, magyarra fordította a hétköznapi és ünnepi imakönyvet is. A Magyar-Zsidó Szemle, a Hacófe, a Jabneh Homiletikai Folyóirat társszerkesztője, az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT) választmányi tagja volt, az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesületet (OMIKE) alapító tagjai közé tartozott.
Barta Ernő (1878–1956) festő, grafikus a budapesti Iparművészeti Iskolában, majd Münchenben tanult. A numerus clausus után Herman Lipóttal közös kezdeményezése volt, hogy az OMIKE keretein belül festészeti és szobrászati tanfolyamot indítsanak azoknak, akik kiszorultak a továbbtanulásból.
A kötet Budapesten jelent meg, évszám nélkül, a két világháború közötti években. Ritkaságnak számít, csupán 200 számozott példány jelent meg belőle, mindegyik az alkotók szignójával ellátva.
Barta Ernő az előszóban ezt írja: „Hazánk mai lesujtottságában, vesztett háboru, oly sok balszerencse és csapás után Jeremiás siralmainak hangulatai ihlették művészi alkotásra lelkemet. A mohácsi vész után is ezek a bús próféciák vigasztalására voltak a megpróbált magyar nemzetnek. A szent szöveg hű fordításával kísért rajzok legyenek most is kifejezései benső érzelmeinknek és imádságainknak, melyekkel Istentől Magyar Hazánk fölvirágzását kérjük.”
Hevesi Simon Jeremiásról szóló tanulmányában azt írja róla, hogy „A fájdalom csalogánya. Gyönyörűen lirikus.” Jeremiás siralmainak olvasását tisá be-ávkor pedig így írja le: „Sötét, borongó templomokban, a kárpittalan tóraszekrény előtt a földön ülve, sápadt gyertyacsonk gyér világa mellett olvassák Jeruzsálem gyászolói a Siralmak könyvét és mélabús, jellegzetes melódiák szívetfájdító hangján szállanak fölfelé a gyötrelmes szavak.”
Hevesi Simon fordítása így kezdődik:
Oh hogyan jutott erre, mint ül elhagyottan
Az egykor népdús város – olyan mint az özvegy,
Nagy volt a nemzetek közt, urnő országokon,
Most robotsorba süllyedt.
Sír az éjszakában, könyje egyre arcán;
Annyian szerették, de nincs most egy vigasztalója,
Barátai voltak, de mind elpártoltak tőle,
Ellenei lettek.







