Kabalista kéziratok egy 15. századi gyűjteményes kötetben

Könyvtárunk gyűjteményéből ezúttal egy 15. századi héber kéziratos kötetet mutatunk be, amely több meghatározó kabalista kéziratot tartalmaz.

A kötet első három szövege Joszef Gikatilla (1248–kb. 1304) munkája. Gikatilla kasztíliai rabbi, a középkori Kabala egyik legnagyobb hatású alakja volt. Jártas volt a világi tudományokban, különösen a filozófiában, és egyik legfontosabb törekvése az volt, hogy a misztikus tanításokat áttekinthető, rendszerezett formában tegye hozzáférhetővé.

A gyűjteményben szerepel Gikatilla fő műve, a שערי אורה (Sááre orá, „A fény kapui”), amelyben Isten 300 nevét tárgyalja, és ezeket a tíz szefirához, azaz az isteni megnyilvánulások tíz alapformájához kapcsolja. Például a מלכות (Málkut, „Királyság”) szefirához az אדני (Ádonáj, „Úr”) istennevet rendeli. Ugyancsak Gikatilla műve a kötetben található שערי צדק (Sááré cedek, „Az igazság kapui”), amely szintén az isteni nevekkel és a szefirák rendszerével foglalkozik. A harmadik Gikatilla-szöveg, a שערי הנקוד (Sááré ha-nikud, „A magánhangzójelek kapui”) a héber nyelv magánhangzójeleinek mélyebb, misztikus jelentőségét magyarázza.

A kötet negyedik egysége néhány oldalnyi részlet a Zohárból, a zsidó misztika központi szövegéből. A hagyomány a Zohárt Simon bar Jocháj 2. századi rabbinak tulajdonítja, a történeti kutatás szerint azonban a mű a 13. századi Spanyolországban keletkezett, és leggyakrabban Mose de Leónhoz (kb. 1250–1305) kötik. Gikatilla és Mose de León egyes feltételezések szerint személyes, baráti kapcsolatban álltak egymással; elképzelhető, hogy gondolkodásuk kölcsönösen hatott egymásra.

Az ötödik, különálló rész Abraham Abulafia (kb. 1240–1291) חיי העולם הבא (Hájé há-olám há-bá, „Az eljövendő világ élete”) című művének rövid töredéke. Abulafia Gikatilla tanítója volt, a Kabala eszméinek közvetítésére azonban jelentősen eltérő módszereket használtak. Abulafia a transzcendens közvetlen megtapasztalásának lehetőségét hangsúlyozta, Gikatilla viszont igyekezett a kabalista tanításokat rendszerezni és a racionális gondolkodás számára is értelmezhetővé tenni. A Hájé há-olám há-bá az úgynevezett prófétai vagy eksztatikus kabala egyik alapműve. Ennek az irányzatnak Abulafia volt a meghatározó alakja. Tanítása szerint az ember megfelelő felkészüléssel eljuthat olyan tudatállapotba, amelyben képessé válik az isteni kinyilatkoztatás befogadására. A mű gyakorlati útmutatóként is olvasható: meditációs technikákat mutat be, amelyek központi eleme az istennév héber betűin való kontempláció, légzőgyakorlatokkal összekapcsolva.

A kézirat történetéhez a cenzori bejegyzések is hozzátartoznak. A 16–17. században a katolikus egyház a héber könyveket cenzori vizsgálatnak vetette alá. Azokba a példányokba, amelyeket használatra engedélyeztek, gyakran bekerült a cenzor aláírása vagy pecsétje. A Könyvtárunkban őrzött kézirat két lapján is található ilyen bejegyzés. Ezek alapján a példányt 1618-ban Giovanni Domenico Caretto hagyta jóvá, aki ebben az időszakban Mantua cenzoraként működött.

A kézirat digitalizált változata elérhető a National Library of Israel oldalán, EZEN a linken keresztül.