December 10-én nagy érdeklődés közepette került sor Egyetemünk programsorozata, a Könyvtári Esték negyedik alkalmára, melynek keretében Veiszer Alinda beszélget közismert írókkal zsidó irodalomról és a hozzá kapcsolódó kérdésekről. Ezúttal Tompa Andrea író, színikritikus volt az esemény vendége.
Az időnként megrendítő, máskor kifejezetten mulattató beszélgetés kis kitérőkkel mindvégig az emlékezés és a hallgatás témája körül forgott. Tompa Andrea kolozsvári magyar író 1990 óta él Budapesten. Regényeire jellemző, hogy az elnyomott, hangtalan vagy elhallgattatott kisebbségek, köztük kiemelten a romániai zsidóság (részint csak múlt időben létező) tagjait szólaltatja meg. A nyitókérdésre adott válaszában, mely a származás (és a származás elhallgatásának) jelentőségére vonatkozott, Tompa Andrea a „láthatatlan zsidóság” kifejezést használta az édesapjára és egész nemzedékére jellemző bezárkózás leírására. A hallgatás terhe és morális aspektusai kapcsán a szerző úgy fogalmazott, hogy a hallgatást bár nem nevezné bűnnek, ám az emlékezést feladatnak, éspedig közösségi feladatnak tartja – olyan feladatnak, amelyet nem végzünk el. A kolozsvári botlatókövek hiányának felvetésekor árnyalta a kérdést: „Nem igaz, hogy mindent beborít a felejtés”, fogalmazott, majd érvelésében az emlékezés hiányát a politikai cselekvés és az akarat hiányával hozta összefüggésbe. Az elhallgattatás témájára kanyarodva a romániai zsidó nők által publikált művek szinte teljes hiánya került szóba, s ezzel összefüggésben az a jelenség, hogy a nők történelmi eseményekkel kapcsolatos munkái más megítélés alá esnek, mint a férfiaké, illetve, hogy „egy történelmi korszakra az irodalomnak kell egy generáció, mire reflektálni tud”.
Zárásul, a közönség soraiból érkező azon kérdésre reagálva, mely a szerző a Sokszor nem halunk meg című regényében jelentős szerepet kapó drámára, az Antigonéra vonatkozott, Tompa Andrea elmondta, hogy az Antigoné is főként a hallgatás miatt volt fontos számára, ugyanis „ha van egy test, akkor el tudunk gondolkodni annak hiányáról is”.
Köszönjük Tompa Andreának, hogy elfogadta Egyetemünk meghívását, s látogatóinknak, hogy jelenlétükkel megtisztelték az eseményt!
Fotók: Schmidt M. János
