Maimonidész (1137–1204) מורה נבוכים (More nevuhim, „A tévelygők útmutatója”) című vallásfilózófiai értekezése hosszú idő után 1742-ben jelent meg újra Jessnitz városában. Ezt megelőzően három kiadás jelent csak meg nyomtatásban, mindhárom Itáliában (Róma, 1480; Velence, 1550; Sabbioneta, 1553), korábban tehát csak a ritka itáliai példányok vagy kéziratok alapján lehetett olvasni. Ez a kiadás tette hozzáférhetővé a művet a kor embere számára, és így mérföldkőnek számít az európai zsidóság 18. századi szellemi életében – Moses Mendelssohn is ezt a kiadást olvasta, ezzel nyílt meg számára a filozófiai gondolkodás világa.
A 17. század végén és a 18. század elején több németországi városban is létesült új héber nyomda, így Wilhermsdorf, Sulzbach, Fürth, Berlin, Offenbach mellett Jessnitz-ben is. Dessau, Halle és különösen Lipcse közelsége miatt Jessnitz ideális helyszínnek bizonyult, a nyomdához a város kis zsidó közössége biztosította a vallási-infrastrukturális hátteret. A nyomdában Európa különböző területeiről érkező, vándorló zsidó betűszedők és korrektorok dolgoztak, akik Prágában, Krakkóban, Amsterdamban vagy más fontos héber nyomtatási központban sajátították el mesterségüket.
A héber nyomdát Jessnitz-ben Jiszrael bar Avraham alapította, aki Amsterdamból érkezett, valószínűleg katolikus egyházi személy vagy szerzetes volt, mielőtt betért volna a zsidóságba. Megvásárolta Moses Benjamin Wulff dessaui udvari zsidó nyomdai felszerelését, és Lipót anhalt-kötheni herceg (1694–1728) engedélyével először Koethenben (1717/18), majd Jessnitz-ben (1719–1726, 1739–1744) és Wandesbeckben (1726–1733) nyomtatott héber könyveket.
Maimonidész vallásjogi kódexének, a Misné Tórá-nak kiadása után vállalkozott Jiszrael bar Avraham a More nevuhim kiadására. A mű a középkor óta viták kereszttüzében állt: a rabbinikus világban sokáig gyanakvás övezte, mivel ebben Maimonidész az arisztoteliánus filozófia és a zsidó vallás kinyilatkoztatásainak összeegyeztetésére tett kísérletet. A könyv elején – a kor szokásától eltérően – nem rabbinikus ajánlások találhatók, hanem a kiadó előszava, amelyben saját, személyes motivációját írja le: a barátai és ellenfelei részéről érkező tiltások ellenére azért vállalkozott a More nevuhim kiadására, mert ha az Örökkévaló meg akarta volna ölni, akkor nem mutatja meg neki a művet, és ezért azt „az élet fájaként” értelmezte, amelynek gyümölcse nem veszélyt jelent, hanem bölcsességet és megértést ad. A könyv kiadását berlini zsidó kereskedők támogatták.
Az OR-ZSE Könyvtárában őrzött példány értékét tovább növelik a tulajdonbélyegző és a beragasztott ex libris. Ezekből tudhatjuk, hogy először Bacher Simon (1823–1891) héber költő, műfordító tulajdonában volt a könyv, akitől fia, az egykori Országos Rabbiképző Intézet professzora és rektora, Bacher Vilmos (1850–1913) örökölte, és az ő hagyatékából került a Rabbiképző könyvtárába.







