Molnár Ernő: „Eszter királyné”

Molnár Ernő (1890–1944) Budapesten született, az Országos Rabbiképző Intézetben és a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett, 1915-ben avatták rabbivá.  A pesti izraelita hitközség vallástanáraként különösen fontos volt számára a fiatalok oktatásának ügye. Ezért is indította el a Remény című ifjúsági folyóiratot 1915-ben, előszőr még a Múlt és Jövő ifjúsági mellékleteként. A lap rövid időn belül olyan nagy népszerűségre tett szert, hogy 1916 decemberétől már önállóan kezdett megjelenni. A Remény fontos szerepet játszott fiatal tehetségek bemutatásában, többek között itt, a „Bontakozó szárnyak” című rovat hasábjain jelent meg először nyomtatásban Radnóti Miklós Vergődés című verse 1926-ban.  

Az Eszter királyné Molnár kis terjedelmű, személyes válogatása versekből, elbeszélésekből, amelyeket aktuálisnak és fontosnak érzett 1939-ben, a második zsidótörvény évében, purim, azaz a zsidók csodás megmenekülésének ünnepén. Ahogy Molnár a bevezetőben ezt megfogalmazza: “Keserves napokat élünk át. S mégis azt mondom nektek, kedves barátaim: vigadjatok purimkor.” Ez a rövid kis füzet értékes kordokumentum, hiszen megfigyelhető benne, mik foglalkoztatták a neológ értelmiséget ebben a vészterhes korszakban. 

A könyv egy purimi prológussal kezdődik:

Csingilingi, csingilingi… teccik hallani?
csörgősipka van fejemben, s elkezd dallani,
zsidó nótát cseng a csörgő s ez oly valami
különösen édes-bús, és könnyes hallani.

Csingilingi, csingilingi, purim van megint,
törüljük le egyestére sűrű könnyeink
Csöngettyűcském csengő csörgő
s bölcs dologra int:
akármilyen hosszú az éj,
hajnal jön megint!

Csingilingi, csingilingi… mit meséljek el:
Volt egy Hámán? Valamikor? Régesrégen, hej?
A hámánok mindig voltak, vannak, lesznek, ó,
de amíg csak jó Isten van,
lesz, marad zsidó!

Csingilingi, csingilingi… hogy állt a bitó:
Zsidó fejnek, nyaknak szánva? ez tudott való.
Ámde, amíg csillag ég fent a mennybolton, ó,
bitófára sosem jutott, sosem jut zsidó!

Csingilingi, csingilingi, fel a szívvel, fel!
Kinek Isten a mentsvára, sosem veszhet el!
Évezredes szent védbástyánk a mi Istenünk,
nagyobb bajban, nagyobb jajban is ott volt velünk.

Csingilingi, csingilingi, el nem csüggedünk,
minden egyes új ütéstől erősbek leszünk.
Tudjuk mi, nem az a legény mindig, aki üt
hanem aki állja, bírja mindig, mindenütt!

Csingilingi… csingilingi… teccik hallani
ez a kicsi csorgősipka mit tud dallani?
Benne szól a zsidó bánat, a remény, öröm:
rossz tegnapra jó holnap és jobb élet is jön!

A könyvben megjelenik a cionizmus gondolata, Molnár közöl “Palesztinai útijegyzeteket” és reklámoz egy készülőben lévő, Herzl Tivadarról szóló filmet. Van benne elbeszélés, van írás magyar-zsidó híres emberekről, közli Arany János „Az örök zsidó” című versét, ír Schwartz Ede tengerészorvosról, akinek kapcsán megemlíti Horthy Miklóst is.

Az Eszter királyné teljes terjedelmében beszkennelve elérhető ITT.